Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-06-01 / 11. szám
KRÓNIKA 7 A KÖVETKEZŐ KONGRESSZUS MÁR PANNONHALMÁN LESZ Magyar béke Vesztfáliában Az észak-vesztfáliai kisváros, Borken-Gemen ősi várkastélyának pompás lovagtermében kicsik és nagyok hallgatták megrendültén a magas, szikár férfit, aki olyan átéléssel szavalta norvégul a Szózatot, hogy követni lehetett minden sorát. A 82 esztendős norvég irodalomtörténész, Albert Lange Fliflet, sok magyar vers fordítója hűséges látogatója a Pax Romana konferenciáinak. Magyarország és a magyar kultúra iránti kötődése még a háború előtt kezdődött, akkor járt először Magyarországon. 1971 óta ez a negyedik alkalom, amikor a szétszórtan élő, különböző felekezetű magyarok és az anyaországiak közötti kapcsolat, egység erősítésére közös találkozót rendez az egyébként önállóan működő három testvérszervezet, az Európai Magyar Protestáns Szabadegyetem, az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Szervezet és a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom, a Pax Romana. Az idei, „Keresztény felelősségünk Magyarországért” című ökumenikus konferencia soros rendezője a Pax Romana, programszerkesztői Bállá Bálint, az EMPSZ, Gémes István az EMEISZ és Horváth Árpád a KMÉM-Pax Romana részéről. * Skultéty Csaba, a KMÉM-Pax Romana leköszönő elnöke megnyitó szavaiban kiemelte, hogy az adott történelmi helyzet felszólít: „Vizsgáljuk meg, mit tehetünk, mit kell tennünk, hogy magyarokként, magyar keresztényekként megfeleljünk az új lehetőségek adta kihívásra, mert keresztény hívők, katolikusok és protestánsok, de egyben magyarok is vagyunk, nemzetünkhöz tartozásunknak igyekszünk a legnemesebb értelmezést, legeurópaibb tartalmat adni. Szeretjük népünket, ez pedig felelősséget jelent.” Nagy figyelmet keltett Horváth Árpád „A felelősség filozófiája” című előadása, amely a felelősség jogi és erkölcsi megnyilvánulási formáit elemezte. A luzerni egyetem hittudományi kara filozófiai intézetének igazgatóját megkérdeztem: mi vezette e téma kiválasztásakor.- Úgy gondoltuk, hogy most nem magunkkal, a magunk problematikájával foglalkozunk, hanem azzal, ami mindnyájunknak - evangélikusoknak, reformátusoknak és katolikusoknak - közös ügye: a magyarság és Magyarország iránti felelősségünkkel. Természetesen az otthoniak alakítják az ország sorsát, a külföldi magyaroknak közvetlen befolyásuk nemigen lehet, de erkölcsi és véleményem szerint jogi felelősségük is van abban a pillanatban, amikor a magyar állampolgárságukhoz való Jogos igényüket érvényesítik. Én is megkérvényeztem a magyar útlevelet, hiszen nem vesztettem el soha magyar állampolgárságomat. A külföldi magyarság helyzete megváltozik. Hiszen emigrációról most már nem beszélhetünk, politikai menekültek nincsenek, csak külföldön élő magyarok társasága. Mondok egy példát: a Pax Romana a Nemzetközi Katolikus Értelmiségi Körnek is tagja, így mi ott Magyarországot képviseltük, de most már nem lesz erre szükség, mert a magyarországi katolikusság közvetlenül képviseltetheti magát. Egyébként a Pax Romana következő kongresszusát már Pannonhalmán rendezzük meg. Ez is elképzelhetetlen volt eddig. Sokan gondolnak arra, hogy az év egy részét Magyarországon töltsék. Én is szívesen tanítanék időszakosan Magyarországon. A határok majd így elmosódnak. Tiszaroffon, a Tisza-parton van egy kis parasztházunk, már svájci barátaink is járnak oda. Szeretem a fa-Balról jobbra: Horváth Árpád, Skultéty Csaba. Bállá Bálint és Galambos Gyula
