Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-06-01 / 11. szám
8 KRÓNIKA lut, az egész környéket, megnyugtató, szép világ. Persze nem osztom az ottaniak problémáit, a napi nehézségeket, de töröm a fejem, mit tudnék segíteni a munkalehetőségek bővítésében.- Remek, érdeklődő és felkészült fiatalokkal találkozhattam ezen a konferencián. Úgy tűnik tehát, lesz utánpótlás...- Ők az egyházak és a cserkészek neveltjei. Ismerek közülük olyanokat, akik folyékonyan beszélnek magyarul, de írni nem tudnak, mert nem iskolában tanulták a nyelvet. Érdekes megfigyelni, hogy azok a fiatalok, akik itt születtek, egy bizonyos idő után felfedezik magyar gyökereiket. Az utóbbi időben több olyan ifjúval is beszéltem Svájcban, akik eddig csak származásukat tekintve voltak magyarok, de most a magyarországi változások európai jelentősége nagyon erősen Magyarország felé irányította az érdeklődésüket. Az én fiamét is. Tavaly hat hétig járta Magyarországot, a fényképekből albumot állított össze, az előszóban a következőket írta: „Szerencsés vagyok, hogy egy történelmi helyzetben látogathattam meg Magyarországot, apám hazáját, amely ezáltal az én hazám is.” * A Nyugaton élő és a Magyarországról, a Felvidékről érkezett fiatalok nemcsak hallgatói voltak az előadásoknak: önálló, határozott véleményükkel vétették észre magukat. A konferencia előkészítésében részt vett az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia is. Lelkésze, Varga Pál a következőket mondta a szervezetről:- Az Európai Magyar Evangéliumi Ifjúsági Konferencia tavaly volt harmincéves. Minden évben találkozunk, de mi mindig vallásos hétre gyűlünk össze, szemben a szabadegyetemmel. A magyar fiatalok azért jönnek szívesen hozzánk, mert a különböző nyugati országokban többnyire elszigetelten élnek, s ezeken a heteken jó közösségek, barátságok alakulnak ki. Azokat a fiatalokat, akik nem tudnak ide eljönni, arra kér-1 tem, hogy - mivel az idén nekünk nem lesz külön konferenciánk -, menjenek el Magyarországra, az ottani ifjúsági találkozóra, cserkésztáborokba, kapcsolódjanak bele egy kicsit a megújuló magyarországi ifjúsági mozgalomba. Az itteni közös konferenciának azért is örvendünk, mert ezáltal talán Magyarországon is tudatosodik, hogy ez a három egyházi szervezet létezik Nyugat-Európában, és ennek az Ifjúsági Konferencia is fontos része. * Két évvel ezelőtt, amikor a konferencia előkészítő összejövetelét tartották, még nem sejthették, milyen örömteli változások lesznek Magyarországon. Ez a konferencia tematikájának rendkívüli tágítását követelte meg, ami nem kis feladatot rótt a szervezőkre. Arra pedig végképp nem gondoltak, ami később a Magyarországgal szomszédos államokban is bekövetkezett. Ezért iktatták be utólag a kisebbségi vitadélutánt.- Milyen elhatározásokkal, tervekkel zárult az egyhetes összejövetel? - kérdeztem Bállá Bálinttól.- Elhatároztuk az ötödik ökumenikus találkozót, s azt, hogy elmélyítjük az ökumenikus munkát a bázisszervezetekben is, hiszen nemcsak - mint olimpiászokból - a találkozókból élünk, közben is vannak „versenyek”. A világ előtt nem tudunk megjelenni, ha szétmarcangolva, vagy akárcsak külön lépünk fel, együtt kell dolgoznunk, és ugyanezt ajánljuk az utódállamok magyar egyházainak is. Igyekszünk ezekben az országokban a nem magyar egyházakkal is ökumenikus alapon együttműködni, hiszen nagyon sok a teendőnk a világnak ebben a sarkában, ahol az eddigi fundamentumok összeomlottak. Egy bizonytalan, de nagyon szép útszakasz kezdete előtt állunk - folytatja Bállá Bálint. - A negyedik konferencián jutottunk el először oda, hogy szabadon beszélhettünk egymás között, nemcsak a nyugati, hanem a magyarországi, sőt a szomszédos országok magyarsága képviselői-
