Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-05-15 / 10. szám

SPORT 5J A lelátóról jelentjük Ünnepi tanácsülés keretében szol­gáltattak elégtételt a Testnevelési Fő­iskolán azoknak a tanároknak és hallgatóknak, akiket 1945 és 1956 után különféle politikai okok miatt méltánytalanság, igazságtalanság ért. Hepp Ferenc, a főiskola egykor le­váltott igazgatója már nem érhette meg ezt a történelmi igazságtételt. A rehabilitáltak között volt Kismartoni Károly, a kiváló atlétaedző, Takács Andor, a világbajnok öttusázók egy­kori futóedzője, valamint Kelemen Imre, a teniszezők professzora. * A labdarúgó-válogatott élére visz­­szatért Mészöly Kálmán bátor kocká­zatvállalással nyolc újoncot szerepel­tetett az Egyesült Államok elleni mérkőzésen. Csapata Petres Tamás és Limperger Zsolt góljával értékes 2:0-ás győzelmet aratott a világbaj­noki döntőben is szereplő tengeren­túliak ellen, akiknek kapitánya a Ma­gyarországon született Robert Gans­­ler. * Széchy Tamás tengeren túl edzőtá­borozó tanítványai is rajtkőre léptek a Nashville-ben rendezett amerikai főiskolai úszóbajnokságon. A fiatal Ágh Norbert meglepetésre megnyer­te az 500 yardos gyorsúszást, Darnyi Tamás olimpiai bajnok pedig vegyes­úszásban bizonyult a legjobbnak. * Repka Attila (68 kiló) és Komáro­mi Tibor (82 kiló) első helyen végzett a kötöttfogású birkózók Világ Kupa pontversenyében. * Bujdosó Imre, az olimpiai bajnok­ságot nyert magyar kardcsapat kivá­lósága nyerte a kardvívók New York­ban rendezett Világ Kupa versenyét. * A texasi San Antonióban rendezett idénynyitó öttusaversenyen az olim­piai és világbajnok Fábián, Marti­nék, Mizsér összeállítású együttes újabb győzelmet aratott. Gerevich Aladár nyolcvanéves Gerevich Aladár, minden idők leg­eredményesebb magyar sportolója, meghitt baráti körben, jó egészség­ben ünnepelte nyolcvanéves születés­napját. Szinte hihetetlen, de igaz, hogy már Los Angelesben vívott a győztes kardcsapatban, s csak 1960- ban, a római olimpia után akasztotta arra a bizonyos szögre győztes kard­ját. Hét olimpiai aranyérmet őriz vit­rinjében, és ma, nyolcvanévesen is oktatja, tanítgatja kis tanítványait Pasaréten, a Vasas vívótermében. * Gerevich Aladár frissen, fiatalosan érkezett a Budapest Kongresszusi Központba, ahol a Magyar Olimpiai Bizottság rendezett ebédet tiszteleté­re, 80. születésnapja alkalmából. Az elnök, az ugyancsak olimpiai bajnok Schmitt Pál köszöntötte elsőként a világhírű magyar kardvívót, s a hosz­­szú fehér asztalnál további tizenki­lenc olimpiai aranyérem tulajdonosa foglalt helyet. Elgondolkoztató: a sport éltető, egészségmegőrző erejét bizonyítja, hogy az 1944-ben, a Margit híd emlé­kezetes felrobbantásakor elhunyt Ka­bos Gyula mellett szerencsére csak Rajczy Lajos távozott az élők sorából az 1936-os berlini s 1948-as londoni kardcsapatból. Igaz, Berczelly Tibor és Kárpáti Rudolf sem lehetett jelen az ünnepségen, betegségük akadá­lyozta őket abban, hogy személyesen köszöntsék galambősz, szuperbajnok társukat. Maga az ünnepelt így emlékezett:- Meghatottnak érzem magam, hi­szen szerény véleményem szerint eredményeimet, sikereimet a sport­szerű életmód, a vívás hallatlan sze­­retete mellett két mesteremnek: sze­gény édesapámnak és Italo Santelli­­nek, no meg a fegyvertársaknak, a ki­váló magyar kardforgatóknak kö­szönhetem. Szerelmem volt és ma­radt a vívás, amely egyben a hobbim is. Hiszen még kedves Erna felesé­gemet is (Bogáthi-Bogen Erna, az is­mert tőrvívóbajnoknő) a Los Ange­­les-i olimpiára utazva szerettem meg, vezettem az oltár elé, s azóta is bol­dogan élünk. így nyugodtan mond­hatom, hogy mindent a vívásnak kö­szönhetek ... Dr. Bay Béla, a magyar vívóválo­gatott egykori világhírű szakvezetője jellemző történetet mesélt Gerevich­­ről: Az ünnepelt Gerevich Aladárt elsőként mai kis tanítványai köszöntötték - ví­vószokás szerint kivont karddal FOTÓ: KOPPÁNY GYÖRGY- 1945 tavaszán, amikor - ahogyan akkoriban mondták - alig csitult el Budán a fegyverek iszonyatos zaja, felderítő körútra indultam, és Gere­­vichékhez is ellátogattam. Áhogy fel­értem az Attila körúti ház első emele­tére, az üvegtelen lakásajtón át örök­ké felejthetetlen pillanat szemtanúja voltam. Gerevich Aladár - mintha mi sem történt volna - a tükör előtt, karddal a kezében, a kvart- és a terc­­védést gyakorolta... Hát igen, Gerevich Aladár a világ legtechnikásabb kardvívója volt... Másik kortársa a háromszoros olim­piai bajnok Rajcsányi László újabb történettel köszöntette az ünnepeltet:-Csapatunk 1936-ban, a berlini olimpián már bejutott a döntőbe. De még hátra volt a számunkra már tel­jesen közömbös, amerikaiak elleni mérkőzés. Az amerikaiaknak viszont utánunk még a németek ellen is pást­ra kellett lépniük. Giorgio Santelli, kiváló olasz mesterünk fia, az ameri­kai csapat akkori kapitánya ekkor megkeresett bennünket, és több száz dollárt ajánlott fel nekünk fejenként, ha hagyjuk magunkat legyőzni. Hát mi tagadás, a szemünk is káprázott az ajánlattól, hiszen szegények vol­tunk akkor is. Bevallom őszintén, né­gyen már-már hajlottunk volna az ajánlat elfogadására, amikor Alinak is elmondtuk a dolgot. Rendkívül he­ves tiltakozására végül nem vállaltuk a „lefekvést”. Le is győztük az ameri­kai csapatot 15:l-re. Te jó isten, rá­gondolni is rossz, ha nem vívunk ko­molyan, és utólag kiderül ez a disz­­nóság; örök szégyenfolt került volna a magyar kardra. Tiéd az érdem Ali­­kám, hogy megmentettél bennünket és a sportbecsületet, amikor lebeszél­tél erről a majdnem elkövetett köny­­nyelmű lépésről... VAD DEZSŐ

Next

/
Thumbnails
Contents