Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-05-15 / 10. szám

HAZAI KÖRKÉP 49 LÁTOGATÁS JAKOVITS JÓZSEFNÉL Vagyok, aki vagyok „Maga jobban tudja, hogy nálunk nem volt progresszió a képzőművészetben. Sőt nagyon kevés jó művészet volt. Kivéve a parasztit, a templomi barokkot. No és az őrülteket és a szenteket... A paradicsomból kizártak szerencsére megteremtették a magukét. Greco, Csontváry, Grünewald, Arp, Huelsenbeck, Kandinsky, Klee, Max Ernst és Vajda Lajos..." - e kemény ítéletet New Yorkban vetette papírra egy magyar szobrász, Jakovits József. Budapesten beszélgetünk a művésszel, nyolcvanadik szüle­tésnapja után. Mintha azt a pár­beszédet kezdené újra, amelyet a televízió Stúdió című kulturális műsorában folytatott Vinkó Jó­zseffel. „A szabadság több mint az élet” - hallhatták a magyar te­levíziónézők Jakovits József ars poeticáját, éppen akkoriban, ami­kor néhány nap múlva a nagy ke­let-európai társadalmi, politikai megmozdulások is elkezdődtek. A szabadság szobrásza - így nevezte öt nyolcvanadik születés­napja alkalmából az egyik mun­kásságát méltató írás. Ez a meg­határozás arra a gondolatra felel, amely kezdettől fogva meghatá­rozza Jakovits szemléletét. Belül­ről kifelé élni, az igazi értékek, a szó valódi értelmében vallásos 2 3 1. Kéz, 1958-60 2. Házi oltár, 1989 3. Kabala. 1989 FOTÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ művészet igézetében - ez a felfo­gás jellemezte annak a művész­körnek a gondolkodását, amely­hez a fiatal Jakovits József csatla­kozott a negyvenes évek közepén, ezt a szellemiséget képviselik az ő szobrai, festményei, grafikái is. A konstruktív-szürrealisztikus, a népművészet lényegi érdekei­hez visszanyúló, segítségükkel a kor legalapvetőbb kérdéseit kife­jező törekvések meghatározó je­lentőségű alakja a fiatalon el­hunyt Vajda Lajos (1908-1941) volt, művészete az autodidakta Jakovits József számára is döntő impulzusokat adott. Megint csak jelképes erejű, hogy évtizedeken keresztül azon a rekamién aludt, amelynek ágyneműtartóját Vajda Lajos művei töltötték meg. Ez a rekamié, ez az igen érdekes mű­vészettörténeti rekvizitum, ma abban a Dob utcai lakásban áll, ahová a szobrász 1987-es, Ameri­kából való hazatelepedése után költözött. Pályáját azonban abban a vil­lában kezdhette, amelyben a há-

Next

/
Thumbnails
Contents