Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-01-01 / 1. szám

hűséges magyar állampolgárként elítélni kényszerült azt. Ugyanez a probléma néhány évvel később, az 1973-as háborúban még markánsabban előjött. És előjött egy, a kultúrpolitikára is kiterjedő, lappangó, burkolt antiszemitizmus képében is.”

Karády Viktor a fentiekhez hozzáfűzte, hogy a hetvenes évek végén megerősödő és a nyolcvanas évekre jellemző disszimilációs jelenségek az európai zsidóság, azaz a nemzetállamokban harmonikusan integrált zsidók új típusú magatartási formáival, az etnikai tudat felerősödésével függnek össze. Természetes öszszetevője az Izraellel való szoliZSIDÓKÉRDÉS ITT ÉS MOST 59

daritás vállalása, aminek jogosságát a nyugat-európai országokban senki sem vonja kétségbe (kivéve néhány fasiszta, szélsőjobboldali pártot). Magyarországon viszont ilyen lehetőség a hetvenes évek végéig, a nyolcvanas évek elejéig a nyilvánosságban nem volt. „Az új jelenség - szögezte le -, hogy a nyolcvanas évektől lehetőség van ennek az újfajta identitásnak a vállalására. Azt hiszem, hogy az ország európaiasodásának folyamatában fontos ez a jelenség. A partikuláris érdekcsoportok - amilyen a zsidóság is voltaképpen, de ilyenek a nemzeti kisebbségek is - hirtelen vagy fokozatosan lehetőséget kaptak

arra, hogy kifejezzék saját identitásukat.”

Juhász Gyula: „Amiközben a disszimilációról beszélgetünk, általánosan használjuk ezt a fogalmat, mintha érvényes volna az egész magyarországi zsidóságra. Azt hiszem, gondolkodásunkba - mert nagyon fontos a jövő szempontjából - be kell emelni a teljes asszimiláció jogát a magyarországi zsidóság számára is. Túl vagyunk már azon az időn, amikor a zsidóság a magyarsághoz nem asszimilálódhatott, ezért a kommunista párthoz vagy a munkásmozgalomhoz próbált asszimilálódni. Miért nem lehet elismerni azt a jogát egy zsidó származásúnak éppúgy, mint egy német vagy egy szláv származásúnak, hogy magyarnak érezze magát?”

Karády Viktor ehhez hozzátette: „A zsidóságnak tulajdonított »másság« semmilyen formában nem létezik, csak a tudatban, ez viszont fontos. És el kell ismerni annak jogát, hogy az embercsoportok saját tudattal, csoporttudattal rendelkezzenek. El kell ismerni azt is, ha ezt saját kultúrájuk tanulásával, vallási elemekkel is föl akarják dúsítani.”

Az eszmecserét (amelyet itt kivonatosan ismertettünk) Hanák Péter rekesztette be. Hangsúlyozta, hogy az antiszemitizmus a magyar zsidóságot történelme legsúlyosabb katasztrófájába taszította, és hozzájárult a magyar tragédiához is. „Hogy a magyar és a zsidó tragédia összefonódása nem válhatott a nemzeti önbecsülés forrásává - mondotta -, annak egyik oka az elhallgatás, a múlt felejtése és a viszony tisztázatlansága, nem kismértékben az antiszemitizmus lappangva továbbélő és mostanság feléledő érzelme és eszméje volt. Mai vitáink a megújulás híveit arról győzhetik meg, hogy a megsebzett és megzavart nemzeti önbecsülést nem lehet az antiszemitizmus újjáélesztése vagy akárcsak hallgatólagos megtűrése és akármilyen más nép, népcsoport iránti gyűlölet alapján meggyógyítani.”

HALASZ ZOLTÁN