Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-05-01 / 9. szám
40 KULTURÁLIS KÖRKÉP Bajor után Drahota A bolond Ásvayné Vannak darabok, színházi alakítások, amelyek mára már a színházi legendárium részévé váltak. Hallottunk, olvastunk rólunk, de nem láttuk - nem láthattuk - őket. A hivatalos kultúrpolitika évtizedeken át „nemkívánatos személynek” nyilvánította például Márai Sándort, Herczeg Ferencet, Vaszary Gábort és Harsányi Zsoltot. Utóbbi a harmincas évek végén, a negyvenes évek elején kedvelt szerzője volt a Nemzeti Színháznak, ott mutatták be A zenélő óra, A bolond Ásvayné és A vén gazember című színműveit. Harsányi sokoldalú alkotó volt, írt regényt, kupiét, sanzont, operettlibrettót, szerkesztett lapot, fordított drámát - például Shaw és O’Neill műveit -, de az ő nevéhez fűződik Kodály Háry János című dalművének szövegkönyve is. Csaknem ötven évvel az 1942-es ősbemutató után újra színpadra került A bolond Ásvayné, amelynek címszerepe annak idején egyike volt Bajor Gizi csodálatos alakításainak. Körülbelül kétszáz alkalommal játszotta el a hősnőt, aki beleőrül abba a tudatba, hogy imádott férje nem tért vissza a háborúból. Harsányi Zsolt bravúrosan megírt darabjának cselekménye pontosan felöleli Ferenc József uralkodásának időszakát, 1848- tól 1916-ig ível. Az 1848- as tavaszi hadjárat idején Ásvayné tizennyolc éves fiatalasszony, aki hiába várja vissza urát a csatából. Hosszú-hosszú évtizedeken keresztül nap mint nap kimegy az állomásra, egészen addig, amíg az első világháborús orosz hadifoglyok között felismerni véli a fiatal Ásvayt... A darabot csak akkor érdemes elővenni, ha a bemutatására vállalkozó színház rendelkezik egy olyan színésznővel, aki képes a színpadi metamorfózisra: tizennyolc éves, viruló, ifjú nőből nyolcvanhat esztendős öregasszonnyá változni úgy, hogy se az egyik, se a másik megjelenése ne váljon hiteltelenné. A budapesti Thália Színház Ásvaynéjának, Drahota Andreának sikerült. Fiatalasszonyként a féltő szerelem, a feltétlen odaadás színeit villantja fel, de igazán akkor van elemében, amikor vénasszonyként irányítja népes családja életét, igazgatja jókora birtokát. Csöppet sem bolond ez a fürge járású öregasszony, nagyon is józan, bölcs, megfontolt. Csak pillanatokra borul el az agya: amikor a múlt, Ásvay eltűnésének körülményei idéződnek fel. Sebestyén Adám könyve A bukovinai Vajon hány olyan ember él közöttünk, akinek mindössze hét elemi végzettsége van (azt is román iskolában szerezte), s két évtized alatt 8 vaskos kötetet tett le a magyarságtudomány asztalára? Egy ilyen megméretésen alighanem magára maradna a bukovinai Andrásfalván született, s a Tolna megyei Kakasdon élő Sebestyén Ádám, akinek már megjelentek szülőfaluja gazdálkodását, népdalait, népmeséit bemutató kötetei, s most kézbe vehettük népének múltját és jelenét fel-Drahota Andrea humorral, iróniával ábrázolja az idős hölgyet, hátborzongatóan a zavarodott elme kényszerképzeteit. Zsémbes zsörtölődése majd’ hetvenéves, tolókocsis fiacskájával remek játéklehetőséget biztosít a „gyermeket” alakító Rátonyi Róbertnek. Ásvay Zoltán szerepében Incze József mintha egy reformkori élőképből lépne elő, ám annál élettelibb az alakítása, amikor saját dédunokáját, azaz az orosz hadifogoly író-grófot játssza. Csak egy röpke jelenete van az első felvonásban Kozák Andrásnak: Brezovay Olivérként az egykori menyasszonyáról, immáron barátja feleségéről lemondani nem akaró, őrülten szerelmes férfi szenvedélyét tolmácsolja. Luxusnak tűnne egy ilyen villanásnyi epizódszerepet olyan formátumú színészre osztani, mint Kozák András, ha nem tudnánk, hogy a színész ezúttal rendezőként is jegyzi a darabot Kazimir Károly társaságában. Kettejük mértéktartó, stílusos rendezése méltó alkalmat kínál Harsányi Zsolt művének, hogy ismét polgárjogot nyerjen színpadjainkon. TARJÁN VERA székelység dolgozó művének új, átdolgozott és bővített kiadását. A csaknem 400 oldalas könyv nyomon követi ennek a valóban maroknyi székely népcsoportnak a 225 esztendős történelmét attól a pillanattól, amikor 1764. január 7-én, Mádéfalván eldördültek az osztrák ágyúk, s a székelység egy része a mészárlás elől Moldvába menekült. Végigkísérjük a moldvai bujdosást, Bukovinába telepedésüket, az öt székely falu (Fogadjisten, Istensegíts, Hadikfalva, József-Drahota Andrea. Rátonyi Róbert és Incze József A bolond Ásvaynéban FOTÓ: FARKAS TAMÁS
