Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-05-01 / 9. szám

KULTURÁLIS KÖRKÉP 41 falva, Andrásfalva) kelet­kezését, s másfél évszá­zados bukovinai életüket. A bukovinai székelyek nemcsak megmaradtak, és magyarságukat őrizték meg generációk során ke­resztül, de megszaporod­va rajokat bocsátottak ki a múlt század 80-as éveitől egészen az I. világháború­ig. Először az Al-Duna vi­dékére, ahol sok nélkülö­zés után gyökeret eresztet­tek, s leszármazottaik ma is őrzik székely öntudatu­kat a Jugoszláviához tar­tozó Hertelendyfalván, Sándoregyházán és Szé­­kelykevén - Pancsova mellett. De eljutottak ki­­sebb-nagyobb csoportjaik az Arad megyei Gyorok­­ra, a Hunyad megyei Dé­vára, Vajdahunyadra, Csernakeresztúrra, a Szol­­nok-Doboka megyei Vicé­re, a Beszterce-Naszód megyei Magyarnemegyére és még jó néhány erdélyi településre. A századfor­duló után pedig többszáz család vándorolt ki Dél- Amerikába és Kanadába, ahol többségük ugyancsak megtartotta magyarságát mind a mai napig. A trianoni békekötés a Bukovinában élő székely sorsát is megnehezítette. Iskoláikat megszüntették, magyarországi kapcsola­taik beszűkültek. A mold­vai csángók keserves sor­sa várt volna rájuk, ha 1941-ben papjuk, Németh Kálmán, s néhány képvi­selőjük szorgalmazására, valamint a hazai közvéle­mény nyomására nem dönt úgy a magyar kor­mány, hogy hazahozza őket Magyarországra. Nagy volt a bukovinai székelyek boldogsága, de szerencsétlen módon nem az ország belsejébe, ha­nem a „visszatért” Bács­kába telepítették őket, ahonnan három és fél évi békesség után ismét el kel­lett menekülniük a front és a szerbek elől. Szinte mindenüket hátrahagyva futottak nyugat felé. A székelység szétszóródott a Dunántúl és a Duna-Ti­­sza köze falvaiban, s csak 1945 nyarán sikerült Bo­dor György kormánybiz­tosnak összeszednie és le­telepítenie őket elsősor­ban a Völgységi járás fal­vaiban, a Németországba kitelepített svábok helyé­re. Bujdosásuk során el­hagyták a bukovinai lét úgyszólván minden tárgyi emlékét. De őrzik azt, amit minden megpróbál­tatás ellenére megtartot­tak: meséiket, dalaikat, dí­szítőművészetüket. (Kiadta a Tolna Megyei Könyvtár, Szerkszárd) HALÁSZ PÉTER Hazádnak rendületlenül Szoboravatás Sárospatakon A nemzet adósságát tör­lesztették a patakiak, ami­kor Egressy Béni mell­szobrát avatták születésé­nek 175., a Szózat megze­nésítésének 150. évfordu­lóján az ősi kollégium is­kolakerti pantheon-sétá­­nyán. Egressy Béni 1814. ápri­lis 21-én született a Bor­sod megyei Kazincon. Édesapja református pré­dikátor, akitől elsőként ta­nulta a zenét. Miskolci elemi iskolái után Sáros­patakra ment, ahol Erdé­lyi Jánossal együtt hallgat­ták a tudós professzoro­kat. Édesapja hirtelen ha­lála miatt meg kellett sza­kítania deákoskodását. Mezőcsáton vállalt tanító­ságot, majd egy esztendő múltával Kassa felé vette útját. Innen vándorszíné­szekkel jutott el Pest-Bu­dára, ahol énekes-színész lett, és a zenei világ min­denese: dalköltő, opera­­szöveg-író (librettista), népszínműíró és több nyelven beszélő fordító. Dalai igen népszerűek voltak. Különösen barát­ja, Petőfi verseire kompo­nált szerzeményeit kedvel­ték. 1848-ban önként jelent­kezett Kossuth seregébe. Mint honvéd főhadnagy védte Komárom várát. A szabadságharc után azon­ban, alig 37 évesen, 1851- ben a tüdőbaj végzett fia­tal életével. Zenei munkásságának legmaradandóbb alkotása a Szózat megzenésítése. Másfél évszázada mutat­ták be művét, a Nemzeti Színház „négyes kara” énekelte. Négy évvel ké­sőbb, amikor pályázatot hirdettek Vörösmarty Szó­zatának a megzenésítésé­re, Egressy ezzel a szerze­ményével a 22 pályázó kö­zül megnyerte az első dí­jat. Kelet-Európábán elsőként Egressy Béni új szobra Sá­rospatakon, Kelemen Kris­tóf alkotása FOTÓ: FÖLDHÁZI ISTVÁN Erre a kettős évforduló­ra emlékeztek Sárospata­kon. A Szózat első megze­nésített változatának hangjai csendültek fel a város egyesített férfikara tolmácsolásában. Majd Fodor András, József At­­tila-díjas költő szavalta el „A Szózat szólítója” című versét. Az öreg pataki di­ák, Béres Ferenc énekmű­vész is szólt az ünneplők­höz. Béres elindítója és fá­radhatatlan „spiritus rec­­tora” volt a közadakozás­ból emelt Egressy-szobor­­nak. Kelemen Kristóf szob­rászművész alkotását Ta­­káts Gyula tanácselnök vette át a város nevében. HÖRCSIK RICHARD Megújult a magyar Wagner Társaság Több mint egy évszá­zados hagyomány felújítá­sával folytatja annak az egyesületnek a tevékeny­ségét a megújult magyar Richard Wagner Társa­ság, amelyet 1872-ben ala­pítottak Pesten. A hazai zeneművészet irányítását Wagner szellemében kí­vánták előmozdítani, és támogatták színházának a felépítését. A Wagner-kultusz feltá­rásra, megőrzésre méltó értékeit gondozza, a ko­molyzene szépségeit nép­szerűsíti napjainkban a Richard Wagner Társa­ság, amelyet Kelet-Euró­pában elsőként újítottak fel Budapesten a német zeneköltő életművének tisztelői. A megújult egye­sület csatlakozik a világ­szerte működő Wagner­­társaságokhoz, és tagjai évente nemzetközi kong­resszuson találkoznak Wolfgang Wagner, Ri­chard Wagner unokájá­nak elnökletével. Az idén május 24-től 27-ig Hanno^ verben kerül sor a kong­resszus megrendezésére. (A magyar Wagner Tár­saság Titkárságának bu­dapesti telefonszáma: 168-9953). ERDŐSI MÁRIA

Next

/
Thumbnails
Contents