Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-01 / 1. szám
56 VITA Zsidókérdés itt és most A kerekasztal-beszélgetésen, amelyet a fenti mottó jegyében tartottak Budapesten, öten vettek részt: Hanák Péter történészprofesszor. Juhász Gyula, az Országos Széchenyi Könyvtár főigazgatója, a Magyarságkutató Intézet vezetője, Karády Viktor Párizsban élő szociológus. Szabó Miklós és Varga László történészek. A találkozót a Magyar Rádió közvetítette, de foglalkozott vele hasábjain a Világosság, valamint a The New Hungarian Quarterly című angol nyelvű folyóirat is. Mi itt summázva, a beszélgetés során „körüljárt" fő témákra összpontosítva, közöljük a kerekasztal-beszélgetés legérdekesebb mozzanatait. A magyarországi zsidóság múltja, az asszimiláció és a 19. század végén fellángolt antiszemitizmus ellentétpárja volt az első vitatéma. Hanák Péter bevezetőjében utalt arra, hogy a polgári átalakulást vezető magyar felső és középső rétegek, a liberális földbirtokos nemesség és ennek értelmiségi, politikus képviselői a 19. század elején belátták, hogy az elmaradott Magyarországot csak erős polgárosodás hozhatja vissza arra az útra, amelyről a 16-17. században lesodródott. Ehhez elsősorban erős középosztályra volt szükség - amelynek a megmagyarosodó zsidó polgárság fontos, hasznos része lett. Ez az áramlat, mely a szabadságjogok kiteljesedésével s ezen belül a zsidóság emancipációjával kívánta megoldani a vallási és társadalmi konfliktusokat, a 19. század utolsó harmadában tört meg, amikor gazdasági válság rázta meg Európát, és Németországhoz, Franciaországhoz hasonlóan Magyarországon is megerősödött az antiszemitizmus. Ugyanakkor - szögezte le Hanák Péter - felfellobbant a régi liberalizmus is. Ennek jegyében foglalt állást például a Tisza-kormány 1895-ben a zsidó vallás recepciója, az asszimiláció mellett. Karády Viktor szerint a múlt századvég krízise valójában modernizációs válság volt: a nemesi réteg felfogása szerint a polgári réteg, amelyben a zsidóság erősen jelen volt, túlságosan nagy hatalomhoz jutott. Ekkor jelentek meg a „magyar karakter” szembeállítási formái a „polgári” típusú karakterrel. Trianontól a zsidótörvényekig A két világháború közti negyedévszázad során az antiszemitizmus kiszélesedése és erősödése odáig vezetett, hogy Magyarországon 1938-ban - még a második világháború kitörése előtt - zsidótörvényeket hoztak. Juhász Gyula ezzel kapcsolatban két dolgot vetett fel. Egyrészt a külső hatást, amit a náci Németország megszületése jelentett - s amelynek elemi erejű hatása volt Magyarországra -, másrészt a belső közhangulatot. „Miért volt olyan tömeghatása az 1930-as évek második felében és különösen 1938- ban Magyarországon az egész zsidókérdésnek? Mert vitathatatlan, hogy a kormány nem a közhangulat ellenére hozott ilyen törvényeket. A két háború közötti magyar társadalom rettenetes szociális feszültségekkel volt terhes, és a zsidókérdés ilyenfajta felvetése egy alternatívát adott. Úgy tűnt, hogy a szociális feszültségeket nemcsak azon az úton lehet megoldani, ahogyan a magyar demokrata értelmiség kívánja, hanem ily módon minden kérdésre választ lehet adni. Ez volt az oka annak, hogy 1938 májusában, amikor az első zsidótörvényt parlamenti vitára tűzték, volt ugyan erőteljes hang ezzel a törvénykezéssel szemben - neves irók, művészek és közéleti személyiségek tiltakoztak nyíltan a zsidótörvény ellen -, a tiltakozásnak azonban nem volt akkora hatása, hogy széles, akár középosztályi tömegekre kiterjedt volna. És ez a hatás is eloszlott 1939-re, amikor a második, az elsőnél sokkal szigorúbb zsidótörvényt bevezették. Hanák Péter hozzátette, hogy a városi polgárságnak egy része - tradicionális kereskedők, kisiparosok - a kiélezett gazdasági helyzetben kiszorultak, anyagilag lesüllyedtek, s a szabadversenynyel szembeni ellenérzésük antiszemitizmusba torkollt. Karády Viktor az előbbiekkel némileg vitába szállva hangsúlyozta, hogy a magyar társadalmat nem szabad globálisan tekinteni; a különböző rétegeken belül számos olyan alcsoport és politikai érdekcsoportosulás volt, amely nem adta fel a zsidó asszimiláció eszméit és nem állt be az antiszemiták szekértolói közé. Példa erre Bethlen István gróf, aki konzervatív politikát folytatott, ám kormányzása az aktív antiszemita csoport fokozatos leszerelését hozta. Példa továbbá a katolikus, legitimista arisztokrácia is. Egészen más téren is voltak az integrációnak objektív jelei - mondta Karády -, a vegyes házasságok gyakorisága a múlt század végétől az első zsidótörvényig állandóan nőtt, annyira, hogy pl. Budapesten az 1936/37. évben a házasodó zsidó férfiaknak már egyötöde keresztény partnerrel házasodott. Juhász Gyula ezzel szemben arra utalt, hogy Magyarországon 1938 körül megbukott a „politikai nemzet” felfogása, és előtérbe került a „fa-
