Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-15 / 8. szám
36 SAJTÓTÜKÖR Gáti Károly Kelet-Európáról- Amerikában módosult Kelet-Európa megítélése: a lelkendezést felváltotta a mély és indokolatlan borúlátás - vélekedik Gáti Károly, a New York-i Columbia Egyetem tanára, még a választások előtt. Az ismert szerző, az Amerika Hangja rádióadás egyik gyakori szereplője ezután a kelet-európai országok gazdasági és politikai nehézségeit sorolja fel, majd így folytatja :- Még midtől bámulattal szólunk is a kelet-európaiak bátorságáról és eltökéltségéről, még akkor sem igazán hiszünk benne, hogy a demokrácia gyökeret verhet ilyen bizonytalan gazdasági és politikai feltételek között. Az átmenet a politikai demokráciába valóban körülményes, a korábbi ellenzék megoszlik majd, a nyílt és gyakran figyelemelvonó politikai versengés megjelenik. A türelemhiány nem tűnik el máról holnapra. De bizonyosan eljön annak a napja - szegezi szembe a borúlátókkal véleményét Gáti pro-A szabad választásokat követően szinte történelmi messzeségbe nyúlónak tűnik Demszky Gábornak, a Szabad Demokraták Szövetsége egyik vezetőjének visszaemlékezése a Reform c. független demokratikus hírmagazinban. Pedig a „történelmi meszszeség csupán” az elmúlt évtized... De milyen évtized?- 1981 decemberében hajnalonta többször kijártam a Nyugati pályaudvarra. A Báthori-expressz fesszor -, amikor a keleteurópaiak nem tartják többé politikai ellenlábasaikat - s talán még a kommunistákat sem - „ellenségeknek”, hanem csupán „ellenfeleknek”. Ami alighanem a legfőbb: a nemzetközi feltételek nagyon kedvezőek a keleteurópai forradalmak sikeres befejezéséhez.- Ki is van hát a demokratikus Kelet-Európa ellen? - teszi fel a kérdést a Magyar Nemzetben végezetül Gáti Károly. - Csak a távoli Kuba, Észak-Korea és Kína. A kelet-európaiaknak most a gazdasági támogatásnál többre van szükségük: helytálló és kiegyensúlyozott amerikai értékelésre a kilátásokról; annál is inkább, mivel gyakran igazodnak az amerikai véleményekhez. Ennélfogva félrevezető felnagyítani gondjaikat, és megzavaró megelőlegezni kudarcukat. Az eltúlzott nyugati aggályok és félelmek ellenére Kelet-Európának igenis jó esélye van csatlakozni a szabad és demokratikus nemzetek európai közösségéhez. mindig késett, órákat töltöttem a peronon dideregve. Nem ismerősöket, barátokat vártam, hanem a lengyel szükségállapot rossz híreit. Lengyelország nyugati határait lezárták, az újságírókat és tudósítókat kiutasították, a hírzárlat mégsem volt sikeres. Barátaink, a Tygodnik Mazowsze c. földalatti lap szerkesztői az esti órákban előre megbeszélt helyekre dugták el a vonatban a sebtében összeállított híreket, az internálásokról szóló beszámolókat. így a Wujec-bánya több napig tartó ellenállásáról és a halálos áldozatokról az éjszakai vonatposta és Kerényi Grácia jóvoltából értesülhetett a világ. A híreket a Szolidaritás párizsi irodájának és a Le Monde szerkesztőségének továbbítottuk... Éjszakánként festékben úszott Nagy Jenőék bérelt lakásának kisszobája, a kész példányokat Rajk Laci Galamb utcai lakására vittük; szorgoskodásunkat alig kezdtük el, máris a titkosrendőrség kitüntető figyelme kísérte. Ez a szoros megfigyelés és kísérgetés nyolc évig tartott. Biztos jelei voltak annak, hogy lakásainkat lehallgatják, ezért otthon csak írásban beszélhettük meg fontosabb dolgainkat... Nem telefonoztunk, és nem bíztuk a postára leveleinket, barátainkat inkább személyesen kerestük fel. A Beszélő szerkesztői évekig Kis Jánosék kertjében tartották szerkesztőségi megbeszéléseiket, a Hírmondó szerzőivel kocsmákban és parkokban találkoztam. Demszky Gábor ezután egy alig másfél esztendővel későbbi konspiráció emlékeit idézi fel:- 1983 nyarán a Gellért Szálló parkolójában beszéltem meg találkozót Wojciechkel, a föld alatt működő Tygodnik Mazowsze szerkesztőjével. Wojciech nem jelezte, hogy Bába Ivánt is odahívta a találkozóra. Ivánt nem ismertem, de ő Wojciech leírása alapján felismert engem. Közelebb lépett hozzám, és jelezni próbálta, hogy ő is erre a találkozóra érkezett. Kerülgettük egymást, átmentem a túloldalra, Iván utánam jött. Félreértettem a helyzetet, azt gondolván, hogy a szokásos nyílt követésről van szó... Felgyorsítottam lépteimet, majd futásnak eredtem. Iván továbbra is szorosan követett, de utánunk eredt a villamosmegálló felől épp odaérkező Wojciech is. Hamarosan megelőzte Ivánt, rohant utánam. Bevágtattam egy kapualjba, ahol végre megmondhattam neki, hogy mitől tartok. Közben Iván is beért bennünket. Kiderült, hogy ők évek óta ismerik egymást. Bába Iván beszél lengyelül, tolmácsol és fordít majd nekünk. Lihegve kapaszkodtunk egymás vállába, sápadtan nevetve az idétlen kergetőzésen. Az őszi Balaton ladikos pecásai igen mereszthették a szemüket, amikor egy derékig vízben gázoló munkásoverallos alak tűnt fel előttük a parti nádasban. Nehéz csomagot cipelt, azon igyekezett, hogy a mélyülő víz szintje fölött tartsa a terhét. A szürkületben nem láthatták, hogy stencilgép van a kezében. Sulyokék nyaralója előtt történt ez a Kulturális Fórum idején. A Hírmondó soron lévő számát, amely a cenzúra nálunk őshonos formáival foglalkozott, erre a jeles alkalomra állítottuk össze, és igen igyekeztünk, hogy a fórum megnyitóján lapunk is ott legyen. Az aligai pártüdülő szomszédságában éjjel-nappal tekertük a gépet, dolgozott a család. Lehúzott redőnyök mögött szorgoskodtunk napokon át. Amikor a délelőtti bevásárlásból hazatérve azzal állított be S. M., hogy rendőrautó áll a szomszéd nyaraló előtt, először azt gondoltuk, hogy szokás szerint ugrat bennünket. Miklós kiment a házból, majd azzal tért vissza, hogy az autó már a mi kapunk előtt vesztegel. Az újság félig kész példányaival nem volt mit tenni, menekítésre gondolni sem lehetett. De a gépet, a beszerezhetetlen portékát menteni kellett. (Tavaly ősszel Prágába került ez a masina, az ottani diákmozgalmat segíteni.) A telek végén nádas, a rajta átvezető deszkapalló a nyílt vízre szalad. Dermesztőén hideg volt a víz, október utolsó napjaiban járhattunk. A nádason átgázolreform így működött a régi rendszer
