Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-04-15 / 8. szám

SAJTÓTÜKÖR 37 va egy épülő nyaraló áll­ványzata alá dugtam a te­kerőt. Mire visszaérkez­tem, a rendőrautó odébb­­állt. Napok múltán a szomszédoktól tudtuk meg, hogy a rend éber őrei egy betörés ügyében nyomoztak. A krimibe illő visszaem­lékezés-sorozat befejező epizódja alig több mint kétéves:- 1988 márciusában egy másik balatoni nyaraló­ban, Pikier Kata zamárdi házában dolgoztunk a ta­nyáról kimentett gépek­kel. A szoros határidő mi­att éjszaka is tekertük a masinát, így a SZER haj­nali híreiben hallottuk először, hogy Budapesten házkutatásokat tartott a belügy, nyomozók jártak Solt Ottíliánál, Nagy Je­nőnél, és távollétemben Rozit is népes ingyenélő had kereste fel. Sokszoro­sítógépet nem találtak, bár a dicsekvő rendőrségi közlemény szerint gépeket foglaltak le, elvittek vi­szont minden kéziratot és szamizdatot. Somogyi La­„Hullanak legjobbja­ink...” cimmel Petschnig Mária Zita közgazdász esszéjét közli a Magyar Gazdasági Kamara heti­lapja. Az elemzés annak okait vizsgálja: miért ki­emelkedően magas - 13,3 ezrelék - a halálozási arány szám Magyarorszá­gon. Az összes haláleset 85 százalékát a statiszti­kák szerint tavaly a szív­ós érrendszeri megbetege­dések, a rák és az erőszak (baleset, öngyilkosság) okozta. A nők lényegesen jobban bírják a terhelést, mint a férfiak. A háború utáni évek magas halálozási arány­számait is túlszárnyalják a 40 és 74 év közötti mai korosztályok. Ennek okai - a HVG szerzőjének véle­kedése szerint - a felfoko­ciék tanyájára is kivonul­tak, de a ház üresen állt. (Napokig várakoztak a bezárt ajtók előtt táboroz­va.) A követő brigád decem­beri információit csak há­rom hónappal később kí­vánta hasznosítani az ap­parátus. Március 15-e előtt akarták megcsinálni a nagy fogást, lefülelve nyomdát és nyomdászt, és „kiérdemelni” az április 4-én esedékes állami ki­tüntetést. Csalódás érte őket, a nagy fogás ezúttal elmaradt. Hónapokkal később vettek revansot. Májusra a cég - szoros „személyi kö­vetés” után - felfedezte a balatoni nyaralót. Kiszállt a siófoki kapitányság, el­vitték a nyomdagépeinket és a Hírmondó épp készü­lő példányait. Utolszor kóstoltuk a házkutatás örömeit és szenvedtük vé­gig a jegyzőkönyvkészítés­sel múlatott órákat. Az el­kobzott nyomdagépet ’89 szeptemberében kaptuk vissza. zott hajsza az életszínvo­nal megtartásáért, a meg­kapaszkodásért; szennye­zett természeti környezet­ben, kitéve a hiánygazda­ság és a lelketlen bürokrá­cia stresszhatásainak.- Lerobbant itt nem­csak az állótőke - mutat rá a cikk -, hanem az em­ber is. A leváltott rendszer tovább szedi még áldoza­tait, hiszen nagyon meg­gyengültünk: pszichikai­­lag, biológiailag, erkölcs­ben, tudásban, önállóság­ban. Mert nem néhány há­borús év, hanem több évti­zednyi telt el felettünk: a történelmi zsákutca sze­mélyiségformáló lenyo­matait generációk viselik.- Kényszerhelyzetben, reményt vesztve az ember csodákra képes - hangsú­lyozza végezetül a szerző ha nem várja, hanem maga teszi azt. A most színre kényszerülő negy­„Változnak a csiljagok felettünk” címmel Éltető J. Lajos professzorral, a Portland State University (USA) tanárával, a Ma­gyarok Világszövetsége el­nökségi tagjával közöl ér­dekes beszélgetést a szege­di irodalmi folyóirat.-Van esély arra, hogy Amerikában meghal a ma­gyar szó, de ma már ez nem szükségszerű - véle­kedik anyanyelvűnk ame­rikai továbbélési esélyei­ről Éltető J. Lajos. - Lehe­tőségünk van érintkezni az élő magyar kultúrával, Magyarországgal. Az öt­venes években még ál­modni sem lehetett olyas­miről, hogy repülőgépre ugrik valaki és itt van. Vagy hogy járathat folyó­iratokat Amerikába. Ma már ez nem lehetetlen, a fiamat is elküldtem két év­re a kőszegi gimnázium­ba. Sőt maholnap már a pesti televíziót is lehet fogni Amerikában, a tech­nika megvan rá. A Tiszatájban közölt in­terjúban ezután arról esik szó, hogy a kivándorlás, Éltető J. Lajos véleménye szerint a jövőben sem szű­nik meg:-Állandóan szállingóz­nak magyarok Nyugatra. Bármilyen rendszer alakul ki Magyarországon, ez nem fog megszűnni. Gaz­dasági okokból ez az or­szág nem tud az értelmisé­gének kenyeret adni, tehát sokan vándorbotot fog­nak majd. A kivándorlás állandó állapot, csak cse­rélődnek a kivándorlók. A kőszegi kétnyelvű (angol-magyar) gimnázi­umról, saját gyermeke ta­pasztalatai alapján, egye­bek mellett a következő­ket mondja: venes nemzedék csodája a megmaradás lesz, a fel­­emelkedés talán az utá­nuk jövőké.- Amit mi vártunk, az egyáltalán nem az volt, amit Kőszegen tanítanak. Magyar hagyományról, magyar öntudatról szó sem volt. Mást jelentett a demokrácia itt, mint ná­lunk. Több, erősebb kap­csolat kellene a nyugati és a hazai magyarok között. Maga a kezdeményezés, hogy Kőszeg fogadjon külföldieket, a Magyarok Világszövetségétől indult. De miután az iskola bein­dult, a világszövetség rá­jött, hogy semmi beleszó­lása nincs abba, hogy mi történik Kőszegen. A beszélgetésben hang­súlyosan szól Éltető pro­fesszor a Portlandi Állami Egyetem és a szegedi Jó­zsef Attila Tudomány­­egyetem (JATE) szerződé­ses viszonyáról:- Ez úgy kezdődött, hogy egy konferencián ta­lálkozott az akkori főnö­köm Márta Ferenccel, aki Szegeden volt rektor. Ösz­­szebarátkoztak, és később alá is írtak az Oktatási Mi­nisztérium jóváhagyásával egy szerződést. Nekem annyi szerepem volt, hogy az első két fecske, aki Sze­gedre jött, tőlem tanult magyarul. Ez még 1972- ben volt. Azóta minden évben van egypár portlan­di diák Szegeden. Négy esztendeje kibővítettük az együttműködést, most már a JATÉ-ról is jönnek diákok Oregonba, sőt ma már az egész oregoni álla­mi rendszer részt vesz eb­ben a csereprogramban, nemcsak a mi egyete­münk. Elértem azt, hogy­ha már nem leszek, ez ak­kor is megy tovább, nélkü­lem is. Ez a legfontosabb. Hm viiAcgazoa&Ag M Ml II VI IÁI,, Lili Lerobbant társadalom Akivándorlás JL2**w—of Ó| nem szűnik meg tISZáldj

Next

/
Thumbnails
Contents