Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-04-01 / 7. szám
SS HAZAI KÖRKÉP kai, hetekkel előbb megkapja a könyvet, mint a boltok. A verseny így aligha lehet tisztességes. Véleményem szerint inkább abban kellene versenyezni, hogy hol udvariasabb a kiszolgálás, hol nagyobb a választék, hol tájékozottabb az eladó, hol mosolyog kedvesebben a vevőre a boltos. A nagy könyvkereskedőket sokan azért marasztalják el, mert nem veszik meg az író által megírt, a kiadó által gondozott könyvet. A korábbi rendszerben valóban működött egyfajta automatizmus, azonnal átvettünk egy könyvet, akár ötvenezer példányban is. Ma már ezt nem tehetjük meg, csak akkor, ha tudjuk, hogy el is tudjuk adni, mert különben a nyakunkon marad, és szép lassan - de lehet, hogy gyorsan - tönkremegyünk. Az író és a kiadó azt kérdezi, hogy miért nem kockáztat a kereskedő. A kereskedő erre azt válaszolja, hogy kockáztassunk együtt. Nem arról van szó, hogy a gonosz könyvkereskedő remekművektől akarja elzárni az olvasókat, bántani akarja az írókat és a kiadókat. A kereskedő szeretne minél több és jobb könyvet megvenni, majd kellő haszonnal eladni. Vannak olyan könyvek, amelyeket nagyon gyorsan jó haszonnal el lehet adni, de hogy távolabbi példával éljek, a hindi-magyar szótárnak az a sorsa, hogy több évig is raktáron legyen, ám közben mindig elérhető, kapható maradjon. Nemrég egy nagyon érdekes UNESCO-tanulmányt olvastam. Az állt benne, hogy fél évezreden át dicsfény vette körül a könyvet. A könyvnek egészen különleges helye, szerepe volt a társadalomban, az ember életében. Tulajdonképpen ez a nimbusz tartotta életben. Ma, a rendkívül felgyorsult történések, az elektronika világában a könyvet csak az tarthatja meg, ha köznapivá, az emberek mindennapi életének részévé válik, a szórakoztató elektronika, a tudomány, a technika új médiáinak világában. Hiszek abban, hogy megmarad a könyv. A jó könyv kell, ezért vagyok optimista. r Átmenteni az értékeket- Oldódóban van az a félelem, ami a piaci körülmények előtérbe kerülése miatt egy esztendővel ezelőtt nálunk is eluralkodott - mondja Z. Szalai Sándor irodalomtörténész, a nagy múltú Szépirodalmi Kiadó megbízott igazgatója. - Kezdünk kilábalni a gazdasági gondokból. Tavaly 118 művet jelentettünk meg, ebből 63 volt kortárs magyar író alkotása. Vagyis a mai magyar íróknak nálunk igenis komoly esélyeik vannak a megjelenésre. Ágoston Vilmos vagy Vészics Andrea mellett például Horváth Tamás személyében olyan elsőkötetes írót is avattunk, akinek művét az ünnepi könyvhétre jelentettük meg. Az általunk kiadott alkotások változatlanul a „szellemi alapellátás” körébe tartoznak. Továbbra is megjelentetjük a magyar klasszikusokat és kortárs irodalmunk legjavát. Ezt tekintjük fő feladatunknak, ebből nem engedhetünk! Ebben az esztendőben 124 könyvet fogunk kiadni, közülük 84 kortárs magyar író alkotása.- Szerepel az idei tervben nyugati magyar író is ?- Igen. A könyvhétre jelenik meg Ferdinandy György novelláskötete, később Cs. Szabó Lászlótól egy esszéválogatás, majd Gömöri György, Monoszlói Dezső és Bakucz József versei, végül „Párbeszéd Magyarországgal” címmel Pomogáts Béla szerkesztésében a nyugati magyar esszéírók antológiája. De ide sorolhatjuk a Genf-Budapest-Kolozsvár háromszögben élő Szőcs Géza „Históriák a küszöb alól” című, tervezett könyvét is.- Mi a legnagyobb gondjuk jelenleg ?-A terjesztés! A piacon anarchikus állapotok vannak; a letisztuláshoz - amelyben nagyon bízom - idő kell. Az olvasói ízlés kissé eltolódott a szépirodalom felől a kordokumentumok, az olvasmányosság - és a szex felé. A három „nagy” terjesztő (az Állami Könyvterjesztő, a Téka, a Művelt Nép) a válságra hivatkozva egyre kevesebb könyvet vesz át tőlünk. Ezért tucatnyi kisebb terjesztővel kötöttünk szerződést. Ugyanakkor mintegy húsz nyomdával is közvetlen szerződéses viszonyban állunk.- Hallhatnánk költségvetésükről is?-Tavaly 24 millió forint volt az állami támogatás, ebből mintegy 14 milliót kaptunk konkrét művekre. A kortárs irodalmat az egész világon támogatja az állam. Idén is nagyjából ekkora összegre, tehát újabb 14 millióra számíthatunk. Ä legnagyobb anyagi hasznot a Révai lexikon újrakiadása jelenti. Egy-egy Rejtő Jenő-kötetünk is tisztes nyereséget eredményez, több mint 100 ezer példányban látnak napvilágot. Ám csakis annyira növeljük a nyereséget hozó kiadványok számát, hogy azok papírkontingensünk - mert ilyen is van - 50 százalékánál többet ne emésszenek föl. A tavaly kiadott műveknek egynegyede volt „tisztán” nyereséges, másik negyede eltartotta magát, a fele pedig állami vagy saját támogatást kapott.
