Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-03-15 / 6. szám

26 KILÁTÓ AUSZTRÁLIAI MAGYAR REFORMÁTUSOK negyveneves tanították be a helybeli munkáso­kat. így 1938-ban már megkezd­hette működését a „West-Cum­­berland Síik Mills Ltd.” selyem­szövő gyár. A következő évben kitört a II. világháború. Az angol kormány pályázatot írt ki ejtőernyőselyem gyártására. A pályázatot Szekeres Miklós nyerte meg, és ő gyártotta az angol légierők számára az ej­tőernyőselymet. Majd amikor a selyemimport akadozni kezdett, kikísérletezte a nejlonszövést, és ebből az anyagból készítették az ejtőernyőket. A háború után Szekeres Mik­lós egész Nyugat-Európába, Amerikába és Ausztráliába ex­portálta áruit: gyára három mű­szakban dolgozott. Az ipar fel­lendítéséért az angol királynő 1965-ben tüntette ki a „Sir” rang­gal és ütötte lovaggá. Innen ered tehát az eperfa a lo­vagi címerben. De miképpen kapcsolódik a selymet jelképező eperfához a színjátszás szimbólu­ma? Szekeres Miklós 1959-ben va­lósította meg ifjúkori álmát: saját telkén szép kis színházat építte­tett: a Rosehill Theatert, amely nemcsak a környék, hanem egész Anglia egyik legjelentősebb mű­vészeti-zenei központja lett. A legkiválóbb színésztársulatok, ze­nekarok, karmesterek, hangszer­szólisták szerepeltek itt. Közöt­tük természetesen világhírű ma­gyar művészek is felléptek, töb­bek között Fischer Annie, Vásáry Tamás, Pauk György, Doráti An­tal, Solti György és a Tátrai-vo­nósnégyes. A két álarcnak, a szín­játszás jelképének tehát szintén megérdemelt helye van a lovagi címerben. Sir Nicolas Sekers gazdag, eredményes élete 1972 júniusá­ban, Dubrovnikban egy tragikus végű hajókiránduláson fejeződött be. Özvegye a hamvait a Dunába szóratta - hisz’ a Duna magyar folyó is... Sir Nicolas Sekers, Szekeres Miklós nevét ma is őrzi Angliá­ban a „Sekers International” cég és a „Nicolas Sekers Rosehill Theater”. KUTASI KOVÁCS LAJOS SÁO PAULO - LONDON Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy könyvet lehet (kellene!) írni az ausztráliai Független Magyar Református Egyház életéről, tör­ténetéről. E beszámolóban csu­pán nagy vonalakban idézem a kiemelkedő eseményeket. 1949-ben és az azt követő évek­ben több ezer magyar érkezett Ausztráliába. Dr. Antal Ferenc lelkipásztor is 1949-ben jött ide családjával. A lelkészi munka először a táborokban levő ma­gyarok között kezdődött. Az ide­érkező magyaroknak - abban a helyzetben - bizony lelkierőre volt a legnagyobb szükségük! Kezdetben az ausztrál belmisz­­szió segítséget adott a magyarok közötti egyházi munkához: temp­lomot bocsátottak rendelkezésre a havonként egyszeri istentiszte­let tartására. Jelentős fordulatot jelentett, hogy 1951. szeptember 1-jétől - közel húsz éven át - a presbiteriánus egyház Melbour­­ne-ben lévő Napier Street-i temp­lomában és épületeiben bonta­kozhatott ki igen szép gyülekezeti élet. Itt dr. Antal Ferenc ausztrá­loknak is, magyaroknak is szol­gált. 1956 után újra nagy számmal érkeztek magyarok Ausztráliába, tovább erősödött tehát a gyüleke­zet, de a feladat is megnöveke­dett. Megérett a helyzet arra, hogy a magyar egyház keresse az önállóságot. Isten útjai csodála­tosak: az egyház megvásárolhatta a St. Georges Rd. 121. szám alatti templomot a hozzátartozó épüle­tekkel. Emberileg ezt mondhat­juk: Aki mer, az nyer! Sokkal in­kább Jézus szavaira gondolhat­tunk: „Jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szük­ségetek van.” (Máté 6:32.) 1970. április 19-én mondta ki templomában a népes közgyűlés a Független Magyar Református Egyház (F. M. R. E.) megalakulá­sát. 1972 szeptemberétől a presbi­térium vállalta az egyház fenntar­tásának teljes anyagi felelősségét. Az 1987. évi közgyűlésen Szabó Balázs főgondnok örömteli köny­­nyes szemmel jelentette, hogy az egyház minden adósságát ki­fizette. Jelenleg a gyülekezetnek négy épülete van egymás mellett: a templom, a lelkészlakás, a Bocs­­kai-ház és az öregotthon. Folya­matban van a templom mellett egy négylakásos épület építése is. A 40 éves évforduló alkalmával tartott emlékvacsorán Csutoros Csaba titkár egyebek között ezt mondta: „Az út nem volt mindig könnyű, de ha a 40. év mérföld­köve mellől visszatekintünk, há­lás szívvel borulunk le Isten előtt, és dicsérjük szent nevét: gyüleke­zetünk tagjait átvezette ő az élet nehézségein, és egyházzá formált bennünket. Hitet, erőt, egészséget adott a lelkipásztornak, presbite­reknek és gyülekezetnek a felada­tok elvégzéséhez, és bizalmat ah­hoz, hogy előre nézhessünk.” Az egyház szervezése, épületek vásárlása és megtartása mellett Ausztrália jelentős részén misz­­sziói munkát is végez az F. M. R. E. Három alkalommal volt országos konferencia, ame­lyeken részt vettek a missziói gyülekezetek képviselői: a hitben való épülésért és a szolgálatokra való felkészülésért. A templomi hálaadó ünnepé­lyen Kiss Ildikó vezetésével a gyerekek nagy virágcsokorral kö­szöntötték a lelkipásztort, akinek Szabó Balázs főgondnok és fele­sége szép új palástot adott át a melbourne-i és a geelongi gyüle­kezet nevében. Körössy István az adelaideiek, Kovács István a wollongongiak, Kis Sándor pedig a geelongiak képviseletében kért áldást lelkipásztorra és gyüleke­zetre. MACZI ISTVÁN MISSZIÓS LELKÉSZ. AUSZTRÁLIA

Next

/
Thumbnails
Contents