Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-15 / 6. szám
26 KILÁTÓ AUSZTRÁLIAI MAGYAR REFORMÁTUSOK negyveneves tanították be a helybeli munkásokat. így 1938-ban már megkezdhette működését a „West-Cumberland Síik Mills Ltd.” selyemszövő gyár. A következő évben kitört a II. világháború. Az angol kormány pályázatot írt ki ejtőernyőselyem gyártására. A pályázatot Szekeres Miklós nyerte meg, és ő gyártotta az angol légierők számára az ejtőernyőselymet. Majd amikor a selyemimport akadozni kezdett, kikísérletezte a nejlonszövést, és ebből az anyagból készítették az ejtőernyőket. A háború után Szekeres Miklós egész Nyugat-Európába, Amerikába és Ausztráliába exportálta áruit: gyára három műszakban dolgozott. Az ipar fellendítéséért az angol királynő 1965-ben tüntette ki a „Sir” ranggal és ütötte lovaggá. Innen ered tehát az eperfa a lovagi címerben. De miképpen kapcsolódik a selymet jelképező eperfához a színjátszás szimbóluma? Szekeres Miklós 1959-ben valósította meg ifjúkori álmát: saját telkén szép kis színházat építtetett: a Rosehill Theatert, amely nemcsak a környék, hanem egész Anglia egyik legjelentősebb művészeti-zenei központja lett. A legkiválóbb színésztársulatok, zenekarok, karmesterek, hangszerszólisták szerepeltek itt. Közöttük természetesen világhírű magyar művészek is felléptek, többek között Fischer Annie, Vásáry Tamás, Pauk György, Doráti Antal, Solti György és a Tátrai-vonósnégyes. A két álarcnak, a színjátszás jelképének tehát szintén megérdemelt helye van a lovagi címerben. Sir Nicolas Sekers gazdag, eredményes élete 1972 júniusában, Dubrovnikban egy tragikus végű hajókiránduláson fejeződött be. Özvegye a hamvait a Dunába szóratta - hisz’ a Duna magyar folyó is... Sir Nicolas Sekers, Szekeres Miklós nevét ma is őrzi Angliában a „Sekers International” cég és a „Nicolas Sekers Rosehill Theater”. KUTASI KOVÁCS LAJOS SÁO PAULO - LONDON Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy könyvet lehet (kellene!) írni az ausztráliai Független Magyar Református Egyház életéről, történetéről. E beszámolóban csupán nagy vonalakban idézem a kiemelkedő eseményeket. 1949-ben és az azt követő években több ezer magyar érkezett Ausztráliába. Dr. Antal Ferenc lelkipásztor is 1949-ben jött ide családjával. A lelkészi munka először a táborokban levő magyarok között kezdődött. Az ideérkező magyaroknak - abban a helyzetben - bizony lelkierőre volt a legnagyobb szükségük! Kezdetben az ausztrál belmiszszió segítséget adott a magyarok közötti egyházi munkához: templomot bocsátottak rendelkezésre a havonként egyszeri istentisztelet tartására. Jelentős fordulatot jelentett, hogy 1951. szeptember 1-jétől - közel húsz éven át - a presbiteriánus egyház Melbourne-ben lévő Napier Street-i templomában és épületeiben bontakozhatott ki igen szép gyülekezeti élet. Itt dr. Antal Ferenc ausztráloknak is, magyaroknak is szolgált. 1956 után újra nagy számmal érkeztek magyarok Ausztráliába, tovább erősödött tehát a gyülekezet, de a feladat is megnövekedett. Megérett a helyzet arra, hogy a magyar egyház keresse az önállóságot. Isten útjai csodálatosak: az egyház megvásárolhatta a St. Georges Rd. 121. szám alatti templomot a hozzátartozó épületekkel. Emberileg ezt mondhatjuk: Aki mer, az nyer! Sokkal inkább Jézus szavaira gondolhattunk: „Jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van.” (Máté 6:32.) 1970. április 19-én mondta ki templomában a népes közgyűlés a Független Magyar Református Egyház (F. M. R. E.) megalakulását. 1972 szeptemberétől a presbitérium vállalta az egyház fenntartásának teljes anyagi felelősségét. Az 1987. évi közgyűlésen Szabó Balázs főgondnok örömteli könynyes szemmel jelentette, hogy az egyház minden adósságát kifizette. Jelenleg a gyülekezetnek négy épülete van egymás mellett: a templom, a lelkészlakás, a Bocskai-ház és az öregotthon. Folyamatban van a templom mellett egy négylakásos épület építése is. A 40 éves évforduló alkalmával tartott emlékvacsorán Csutoros Csaba titkár egyebek között ezt mondta: „Az út nem volt mindig könnyű, de ha a 40. év mérföldköve mellől visszatekintünk, hálás szívvel borulunk le Isten előtt, és dicsérjük szent nevét: gyülekezetünk tagjait átvezette ő az élet nehézségein, és egyházzá formált bennünket. Hitet, erőt, egészséget adott a lelkipásztornak, presbitereknek és gyülekezetnek a feladatok elvégzéséhez, és bizalmat ahhoz, hogy előre nézhessünk.” Az egyház szervezése, épületek vásárlása és megtartása mellett Ausztrália jelentős részén miszsziói munkát is végez az F. M. R. E. Három alkalommal volt országos konferencia, amelyeken részt vettek a missziói gyülekezetek képviselői: a hitben való épülésért és a szolgálatokra való felkészülésért. A templomi hálaadó ünnepélyen Kiss Ildikó vezetésével a gyerekek nagy virágcsokorral köszöntötték a lelkipásztort, akinek Szabó Balázs főgondnok és felesége szép új palástot adott át a melbourne-i és a geelongi gyülekezet nevében. Körössy István az adelaideiek, Kovács István a wollongongiak, Kis Sándor pedig a geelongiak képviseletében kért áldást lelkipásztorra és gyülekezetre. MACZI ISTVÁN MISSZIÓS LELKÉSZ. AUSZTRÁLIA
