Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-03-15 / 6. szám

24 KILÁTÓ Laskói kövek Amikor jogos volt a félelem, hogy Mohács, „nemzetünk nagy temetője” egy nép teljes pusztulá­sát hozza, új élet támadt a romo­kon, s a még szinte üszkös, nyö­szörgő országban kigyulladtak az apró lángocskák egy-egy refor­mátus prédikátor élet- és kultúra­mentő munkája nyomán. Közü­lük való volt Sztárai Mihály, aki a Drávaszög egyik kicsi falujá­ban, Laskón kezdett munkálkod­ni 1544 tavaszán... Szép hegedű­játékával, Itáliában megalapozott műveltségével hamar népszerűsé­get szerzett szerte Baranyában. Működését a szomszédos Szlavó­niára is kiterjesztve, két év alatt 120 református egyházat alapí­tott. Ő indította el a reformáció zsoltárkultuszát, és színműveivel megteremtette az eredeti magyar nyelvű drámát, s a laskói schola diákjaival be is mutatta. Ezek a szellemi hagyományok életre szólóan meghatározták a jelenleg Svájcban élő festőmű­vésznő, Varga Mária lelki formá­lódását, belső világát és művésze­tét. Laskó és környéke, a „röptető fészek” most is a megpihenés, a feltöltődés helye, hiszen itt, a re­formátus parókián nőtt fel, ahol édesapja lelkészként működött. Nemrégiben, a Drávaszög fal­vak járva, szomorúan tapasztal­tam, mennyire kikoptak már ezek a hagyományok az ott élők leiké­ből. Varga Mária ragaszkodását mindehhez nemcsak az mutatja, hogy amikor csak teheti, hazajön az ihletet és hitet adó parókia fa­lai közé, hanem festészetével is igyekszik megismertetni szűkebb pátriáját. Az Eszéken rendezett nagy sikerű kiállítás után a ma­gyarországi művészetkedvelők is megismerkedhettek alkotásaival. Varga Máriával a szentendrei Művész Galériában, kiállításának megnyitóján találkozhattam sze­mélyesen. Egy kedves, szerény, minden iránt érdeklődő emberrel ismerkedtem meg - jólesett látni sugárzó örömét. A képek témái között a csend­élet dominált: gyümölcsök, edé­nyek, kövek, csak éppen az ábrá­zolásuk tért el a szokványostól. A tárgyak teljesen leegyszerűsített formájukkal, színvilágukkal s tér­beli elhelyezésükkel egy sajátos világba vezetik el a szemlélődni kész embert. Kényszerítenek a to­vábbgondolkodásra. Z. K. A SZERZŐ FELVÉTELE Drámába foglalt atomelmélet Hatvan éve együtt Tüneményes házaspárral is­merkedtem meg a Magyar Fórum műszaki találkozóján. Bevallom, a reáltárgyak sose tartoztak az erősségeim közé, és a matemati­kával, fizikával, különböző szer­kezettanokkal foglalkozó embe­reket mindig unalmasnak, száraz­nak képzeltem. Azóta persze már nem látom ilyen feketén-fehéren a világot, de Svéd György és fele­sége minden eddigi jó tapasztala­tomat is meghaladta. A csen­desebb, visszahúzódóbb Svéd György végtelen szerénységével, a felesége tevékenysége iránti szeretetteljes tiszteletével hatott rám, Márta, a feleség pedig a fia­talokat megszégyenítő friss szel­lemével, lendületével, remek hu­morával, önfeledt kacagásával. Fél évszázaddal ezelőtt teleped­tek le Ausztráliában, és még en­nél is hosszabb ideje házasok.- Hatvan éve járjuk együtt a közös utat - mesélik -, elsőéves egyetemista korunktól.- Együttlétük alapján mondha­tom: nem úgy néznek ki, mint akik unatkoznak egymás társaságá­ban ...-Ugyan! - nevet Márta asz­­szony. - Inkább mindig időzavar­ban vagyunk egymással. A tartós és jó kapcsolatot érzékletesen mutatja a következő ábra: két kör úgy kell hogy metssze egymást, hogy a közös terület nagysága

Next

/
Thumbnails
Contents