Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-15 / 6. szám
20 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 500 ÉVE HALT MEG MÁTYÁS KIRÁLY Monda és valóság „Meghalt Mátyás király, oda az igazság!" - tartja mindmáig a magyar közmondás. A még életében, az 1470-es években írt Dubnici krónika szerint viszont árvák, özvegyek átkozták az adóteher miatt. Még azt is szemére vetette a krónikás, hogy nem védi meg az országot a töröktől. Mi hát az igazság Hunyadi János kisebbik fiáról, aki élt 1443 és 1490 között, s uralkodott 1458-tól 1490-ig? Már a Mohácsot (1526) megelőző évtizedben érezhetővé vált a Mátyás-kor iránti nosztalgia. A „Néhai való jó Mátyás királ” kezdetű magyar nyelvű vers „nyumurultaknak kies hajlaká”nak, illetve „ótalmazója magyar népeknek” nevezte a nagy uralkodót. Nagyszombati Márton latin nyelvű költeményében még élesebben fogalmazott 1523-ban: „Hogyha a könny feltámaszthatná most a halálból, Könnyözön öntene el völgyeket és hegyeket. Mert a magára maradt népet úgy gyötri az ínség, Melyet most gonoszul szülnek a szörnyű bajok. Mátyás-ábrázolás a XV. századi Mausoleum című metszetgyújteményből Ő tudná egyedül felséges erővel az ország Régi dicsőségét visszaszerezni megint. ” A kortársak véleménye: felemás Míg a szegényeket támogató uralkodó alakja a Mohács körüli évek irodalmában csak másodlagosan jelent meg a dicsőséges, győzedelmes királyhoz képest, a század második felétől már értesülhetünk az álruhában az országot járó, igazságot tevő Mátyásról. Heltai Gáspár például arról is tudósított, hogy Mátyás kirá-Schwind-Kreihuber: Magyar vezérek és királyok képekben (1800 körül) lyunk a háborúkban is álruhában kémlelte ki az ellenséget: Bécs ostromakor például belopakodott a városi piacra árulni. A népmesék Mátyás királyát tehát legkésőbb a XVI. század második felében már ismerték Magyarországon, sőt a szomszédos országokban is. A kiemelkedően nagy uralkodókról szóló népmesék, mondák és anekdoták pedig nemcsak a mi környezetünkben ismertek, hanem mindenütt másutt is, szerte a földkerekségen. Gondoljunk csak arra, hogy Hárun al Rásid bagdadi kalifa is álruhában járta városát - legalábbis az Ezeregyéjszaka meséi szerint. A legtöbb nemzet tehát ismer egy-egy ilyen igazságosztó - meseszerű - uralkodót. A magyar köztudatban az „igazságosztó király” népmeséi alakja csak utólag kapcsolódott Mátyás király személyéhez. Épp Mátyás olasz udvari történetírójától, Antonio Bonfinitől tudjuk, hogy az ő idejében még Nagy Lajos királyunkról (1342-1382) beszélte azt a nép, amit száz év múlva már Mátyásról. Nagy Lajos képét cseréltük tehát Mátyáséra. Nagy királyunk valójában okos ember volt, és jól tudta, hogy egy uralkodó hírnevét a róla írt munkák növelhetik. Észrevehetően igyekezett tehát a közvéleményt kedvező hírét keltő irodalmi alkotásokkal is befolyásolni. A már említett Bonfini mester mellett egy másik olasz író is ezt szolgálta: Galeotto Marzio „Mátyás király kiváló, bölcs, tréfás mondásairól és tetteiről szóló könyv” című művével sokban hozzájárult az utókor szinte legendás Mátyás-képének kialakulásához. A kortársak véleménye nem mindig kedvező Mátyásról, teljesebb az igazság, ha nemcsak a többé-kevésbé királyi megbízásra készült alkotásokat vesszük tehát figyelembe. Az 1470-es évek második felében például valahol a Tiszántúlon valaki - egy máig ismeretlen kortárs - a régi magyar krónikát másolva, azt saját gondolataival tovább folytatta. Komoly szemrehányással illette a királyt: adóztatásával tönkreteszi a népet, az adóból nincs haszna az országnak, hiszen azt a cseh há-
