Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-15 / 6. szám
10 KRÓNIKA A szlovák és a magyar szervezet közös nyilatkozata is kiemelten szól a nemzetek, nemzetiségek problémáiról. „El kell utasítani a sztálinizmus örökségét - tartalmazza a nyilatkozat le kell küzdeni a régi félreértéseket, ellentéteket, amelyek az antidemokratikus államalakulatok tartósan hibás politikája következtében keletkeztek, figyelmen kívül hagyva valamennyi nemzet, kisebbség és etnikum egyenjogúságát.” Elvetik továbbá a minden áron való kölcsönösség, a „reciprocitás” elvét a nemzeti kisebbségek kérdésének rendezésében, tudatosítva, hogy „ennek az elvnek az érvényesítése kölcsönösen túszhelyzetbe juttatná a kisebbségeket”. A fiatalok forradalma A nemzetiségek viszonyának alakulásán kívül mindenekelőtt a forradalom lezajlása, taktikája érdekelt. Az események egyik pozsonyi főhadiszállásán, a korábbi pártoktatási központ épületében sikerült a „vezérkar” néhány tagjával szót váltanom. Buchlovics Péter, történelem szakos bölcsészhallgató így emlékezett a prágai rendőrrohamot követő napokra:- Egy diáktársunk állítólagos halálhírére megszólalt bennünk az együttérzés, hogy nem mehetünk haza, tévén nézni az eseményeket, ha most itt tehetünk valamit.- Mindenki tudta - egészíti ki a történteket A. Nagy László szociológus -, hogy november 17-én, a cseh egyetemek német bezárásának kegyeleti napján ifjúsági megmozdulásra kerül sor, és az nem a korábbi kommunista megemlékezés lesz. A szervezéssel most már a hivatalos ifjúsági szövetség is egyetértett, mivel az ellenzéki gondolkodás ennek a vezetését is alaposan átjárta.- Az előző napokban - folytatja ismét Péter - nagy diáktüntetések zajlottak Pozsonyban is. Kimondtuk, hogy itt országos problémákról van szó. A diákság gondjait nem lehet megoldani egy gyökeres gazdasági, politikai reform nélkül. A nemrég személyes vezető és csúcsszerv nélkül megalakult magyar diákszervezetről egyik tagja, Somogyi N. Frédi beszélt. Elmondta, hogy az országos diákunió részeként, de önálló szervezetként, a felvidéki magyar diákság politikai, gazdasági és oktatási érdekeiért kívánnak tevékenykedni.- Mi most elsősorban csehszlovákok vagyunk - hangsúlyozta Frédi -, és csak utána magyarok, de még így sem biztos, hogy a későbbiekben nem kell-e majd bizonyos nacionalista kifogásokkal szembenéznünk. A magyar-szlovák kapcsolatok javulásában az is közrejátszott, hogy mi a rádión, televízón keresztül nyomon követhettük a magyarországi változások másfél évét. Tapasztalatokat szereztünk, amire szlovák barátaink is támaszkodhattak. Például rajtunk keresztül vették fel a kapcsolatot a Fiatal Demokraták Szövetségével, a Fidesszel, ami szintén emelte a tekintélyünket. Már csupán terjedelmi okokból is lehetetlen lenne a késő délutánba nyúló, izgalmas beszélgetés minden részletét felidézni, de fejezzük be egy tévedésünk elismerésével. Attól féltettük ezt a forradalmat, hogy nincsenek felkészült vezetői. Vannak, és tegyük hozzá, hogy ifjú vezetői, mert ezt a forradalmat a húsz-harminc évesek küzdötték ki. És a Csemadok? Az 1968-as Prágai Tavasz eseményeiben megperzselődött és a Husakrezsim által félreállított, régi reformkommunistákat a fiatalabb ellenzéki körök is megbecsülték. Olyannyira, hogy számitottak rájuk, várták őket a novemberi forradalom vezérkarába. Ők pedig tájékozódtak, egy hétig nem nyilvánítottak határozott véleményt, aztán beléptek a Csemadok, a csehszlovákiai magyarság kulturális egyesületének vezetőségébe, és megpróbáltak politikai jelleget adni a szervezetnek. Kezdetben úgy tűnt, sikertelenül, ugyanis a Független Magyar Kezdeményezéssel (FMK) szemben kimaradtak a nemzeti kerékasztal-tárgyalásokból. De alkalmas-e a Csemadok, ez a kulturális, hagyományőrző szervezet arra, hogy politikai mozgalommá, párttá váljon? A szervezet mai állapotáról Neszméri Sándor vezető titkárral váltottunk szót.- Az elmúlt negyven év során igencsak csendben kellett lennünk, és ha szóltunk, fejbe vágtak bennünket. A Csemadokra rákényszerítették, mint az országban mindenkire, a kommunista párt vezető szerepét, de ezen belül a mi szervezetünk mindig oppozícióban volt. A Csemadokot vezetőivel, tagságával együtt amolyan gyanús elemnek tartották. A gondjainkról nem lehetett beszélni, és amikor a forradalom győzelme után végre megszólalhattunk, sokan úgy vágtak vissza, hogy nekünk mindenünk megvolt, és még mi beszélünk? Persze a felelős és mértéktartó új vezetés nem azonosul az ilyen megnyilvánulásokkal, és felszólított bennünket a nemzeti sérelmek, kívánságok előadására. A szlovákiai magyarság szinte egy emberként állt talpra a forradalom híreinek hallatára, de a Csemadok kissé késett az állásfoglalásával, hiszen a Központi Bizottságnak meg kellett előbb újulnia. A december 6- ai ülésen behívták a testületbe azokat az elismert tagokat, akiket korábban politikai megfontolásból nem lehetett a vezetésbe választani. Neszméri Sándor is ekkor tért vissza a vezetésbe, ahonnan az egyik vezető visszaélései elleni fellépéséért korábban eltávolították. Pozsonyban mintegy 18 ezer magyar él, a tömeg ellenben vidéken. Hogy melyik szervezet mellett fog felsorakozni, az ma még kiszámíthatatlan. Most csak annak örülnek, hogy lehet szabadon szólni, gondolkodni, alkotni. A Csemadok valószínűleg megőrzi eredeti rendeltetését
