Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-15 / 6. szám
KRÓNIKA II Szlovákiában az is elképzelhető, hogy a vidék mozgalmait a kereszténydemokrata klubok vagy pártalakulások fogják uralni. Rejteget azonban ez veszélyeket is a magyarság számára, mégpedig amiatt, hogy a szlovák katolikus klérus történelmileg is a nemzettudat őrzője, éberen tartója, s a szembenállás korábbbi időszakaiban meglehetősen átitatódott nacionalizmussal. Ez pedig nehezíti, hogy a vegyes lakosságú falvakban a szlovák és magyar hívők egy szervezetben tevékenykedjenek. A magyar nyelvterület végvárának mondott palócföldi Paláston meglátogattuk Bartal Károly plébánost, premontrei szerzetest, aki korábban a pozsonyi papnevelde rektora volt. A falu népe bizalommal és megbecsüléssel fogadta. Tudós pap létére is igazi társasági ember, akinek vendégszerető otthonában ottjártunkkor is sokan ülték körül az asztalt. Papbarátain, egy premontrei és egy domonkos atyán kívül, a községi körorvos és a mentőtiszt kopogtatott be egy kis estéli tereferére. Hogy miről esett szó? Ugyan miről eshetett volna manapság, mint a politikáról. Hogy a két háború között a határ két feléről egymáshoz küldözték magyar vagy szlovák szóra szünidőben a gyerekeket, vagy hogy az elnök kivételével a helybéli kommunisták mind letették a tagsági könyvüket... Végül, már a határon innen, az autóban Budapest felé tartva vitattuk, emésztgettük a hallottakat. Nagyszerű - állapítottuk meg -, hogy ez a novemberi „gyengéd” forradalom egyetlen pofon nélkül, de annál több humorral zajlott. „Guszti... Milos - kiabálták a tüntetők a tegnapi vezéreknek - távozzatok, kicsöngettek!” - és rázták rendületlenül a magukkal vitt csengőket, kolompokat, de még a kulcscsomókat is. A pozsonyi televízió felállványozott homlokzatán pedig még hetek múltán is ilyen feliratokat lobogtatott a szél, hogy „20 év konszolidáció = 20 évszázad lemaradás”. A konszolidáció alatt a Husakrezsim két évtizede értendő. A mogorva apátiába süllyedt Pozsony feléledt. Mondják, a lakosság is visszatér kedélyes szlovák, magyar, német „pressburger” mentalitásához, amely egy kicsit mindig a közeli Bécsre emlékeztetett. Szinte az egész város az utcán van, tobzódik a felszabadultság örömében. Rendőrt alig látni, mégis rend van, még a korábban gyakran látható részegek száma is megfogyatkozott. Lehet, hogy az igazi szabadság önmagát korlátozza és fegyelmezi? PUSZTASZERI LÁSZLÓ is, ám az FMK mellett maga is egyre számottevőbb szerepet játszik a magyarság érdekérvényesítési küzdelmeiben. A Szentlélek erejével A harmadik típusú magyar szerveződés Szlovákiában a kereszténydemokrata klubok hálózata, amelyet a falusi hívő nép körében elsősorban a helyi papság szervez. Mint Koller Gyula boldogfai plébános, a kereszténydemokrata szervezkedés egyik meghatározó képviselője elmondotta, a mozgalomnak nagy lendületet adott Ján Sokol nagyszombati érsek 6 januári pásztorlevele, amelyben a „nyilvános életből és a politikai életből való kitiltás” évtizedei után az egyház talpra állására szólít fel, és üdvözli a klubok megalakítását.- Ez a forradalom olyan elemi erővel, olyan egyedi módon zajlott le - vélekedik a történtekről a keresztény értelmiségi szervezkedés egyik vezetője, Ordódy Dénes -, hogy valószínűleg nemcsak emberi tényezők működtek ebben közre. Sokan úgy véljük, hogy itt a Szentlélek segített, mintha fölöttünk állt volna védő karjával, mert minden nyugalomban, békében, bosszúhangulat nélkül történt. Ez tényleg egy csoda volt... 1. Buchlovics Péter bölcsészhallgató 2. Ordódy Dénes kereszténydemokrata vezető 3. Neszméri Sándor, a Csemadok KB vezető titkára 4. A. Nagy László szociológus. az FMK szóvivője 5. Somogyi N. Frédi bölcsészhallgató 6. A palásti plébánián. Balról jobbra: dr. Rőm Tibor körorvos. a gépkocsi vezetője, Bartal Károly plébános. Meló Lajos Sándor magyarbéli és Kiss Endre András alis;á!i plébános FOTÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ
