Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-01 / 5. szám
24 HAZAI KÖRKÉP Tények és legendák ¥ Grafitto a Károlyi-palota oldalán. (A Petőfi Irodalmi Múzeum épületén) FOTÓ: GÁBOR VIKTOR séges - koronatanú lehet a szibériai Barguzinban meglelt földi maradvány végső azonosításában.,.) A nagy szerelmet, a végsőt idézik Szendrey Júlia emléktárgyai. Barabás Miklós kőrajzán, 1848- ban igen szép a fiatalasszony. Csipkedíszítésű fehér kesztyűje, órája, kasmírkendője, gyöngyhímzésű tarsolya, színes virágcsokrot ábrázoló saját rajza, 1849-ben készült kézimunkája arra vall, nemcsak szép volt, hanem jó ízlésű is. Meséket is írt, költeményeket is. És szépen öltözködött. Selyemruhája, selyemkendője és rózsaszínű üvegvázája mutatja: adott a formára, a külcsínre is. Júlia megőrizte a jegygyűrűt is. S ez talán a titkok titka, a rejtélyek rejtélye. Hiszen még tíz nap hiányzik a gyászév leteltéből, amikor 1849. július 21-én feleségül megy Horvát Árpád egyetemi tanárhoz, akinek aztán szül még három gyermeket. De Petőfi jegygyűrűjét őrzi. Mindhalálig. Szegény, még a negyvenedik évét sem élte meg... BARÁTOK, KÖNYVEK Méghogy Petőfinek nem voltak barátai!? S félművelt ember lett volna? A Károlyi-palota bizony cáfol. Egyértelműen. A Pilvax kávéház márványasztala idézi Jókait, Vasvárit. Vörösmarty Mihály íróasztala emlékeztet arra, hogy a tizennyolc esztendővel idősebb költő szinte fiaként fogadta Pesten! Ő javasolta 1844 tavaszán a Nemzeti Körnek: adják ki verseit. így indulhatott el üstökösként Petőfi - akkor már két éve nem Petrovics - a költői pályán. Arany Jánosék tartották keresztvíz alá Petőfi Zoltánt. Tompa Mihállyal, Arany Jánossal költői szövetséget kötött. Ahogy írta: „Isten, Krisztus úgyse’, szép triumvirátus!” Vörösmartyval és Arannyal a teljes Shakespeareéletmű lefordítására szövetkezett. Petőfi készítette el a Coriolanust, és megkezdte a Rómeó és Júliát... Igaz, ami igaz: csak munkabarátságokat kötött, csak cselekvőket. Csak...?! S műveltsége? Az önképzés nagymestere. Könyvtára, több nyelven eredetiben folytatott olvasmányai, műfordításai tanúskodnak arról, hogy az élethivatásra tudatosan készülő fiatalember minden percét beosztotta. Shakespeare mellett Schiller, Shelley, Heine műveiből fordított. Az angol, a francia, a német és a latin irodalom remekeit nagyobbrészt eredetiben olvasta. És Párizsból metszetsorozatot hozatott a nagy francia forradalomról. Szobájának falán Danton, Robespierre, Saint Just, Marat... Ezekkel társalgóit mindennap. Hála a sorsnak, a múzeum őrzi Petőfi féltve szerzett kőmetszeteit... „Miért sírsz, Petőfi?” - olvasom újra a falra fújt szöveget. Ugyan miért is sírna ez a tárgyaiban is hetykének, elszántnak mutatkozó, férfias siheder-óriás? SZŐKE SÁNDOR Balogh Ernő irodalomtörténész, a Kritika című folyóirat főszerkesztője, gyakorta hallatta hangját a szibériai Petőfi-legenda körüli vitákban. A szakember Petőfi-képére voltunk kíváncsiak.- Lehet-e ön szerint elfogulatlanul, tárgyilagosan vélekedni Petőfi Sándorról?- Elvileg természetesen lehet, de a konkrét válasz attól is függ, mit értünk azon, hogy valaki elfogulatlan és tárgyilagos. Az ilyen típusú véleményalkotáshoz feltétlenül hozzátartozik a históriai, életrajzi vagy eszmetörténeti tények ismerete, a megbízható, szakszerű tudás. Ez a legelemibb kritérium. Ezen felül már bonyolultabbá válik a kérdés, hiszen Petőfi műveinek megítélésében ízlésbeli, eszményeinek, forradalmiságának mérlegelésében pedig világnézeti szempontok is szükségképpen meghatározó szerepet játszanak. Nem véletlen tehát, hogy ez az életmű - létrejötte óta - folyvást viták kereszttüzében áll: a költő határozott döntései, radikális elvei az utókort is szenvedélyes ítéletekre késztetik. A tárgyias ismeretekkel rendelkező, de konzervatív beállítottságú ember magától értetődően másfajta következtetéseket von le - mondjuk - Az apostol eszmei-művészi értékeit illetően, mint az, aki fogékony a társadalmi-történelmi progreszszió nagy kérdései iránt. Horváth János, a két világháború közötti
