Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-03-01 / 5. szám

I A Károlyi-palota 1912-ben, amely 1957-től a Petőfi Irodalmi Múzeumnak ad he­lyet (Reprodukció a Vasárnapi Újságból) szelgés, semmi költői póz. (Pedig lehetne! Ebben az évben hat hó­nap alatt 3000 példányban vették meg verseit, felülmúlva minden addigi könyvsikert.) Számomra mégis Barabás Miklós rajza a leg­meglepőbb a nemzetőr Petőfiről, 1848-ból. Ha figyelmesen nézzük me§, a kokárda helyén: címer. Erről bizony hiányzik a korona! „Republikánus vagyok testestül­­lelkestül...” - írta a költő napló­jában. És következetes, még ilyen apró részletben is: milyen címert tűz a szíve fölé? Ma „Kossuth-cí­­mernek” mondanánk... Kedvére rajzolgatott. De nem akármit, s nem akármikor. Sze-A pesti nemzetőr, bal mellén a korona nélküli címerrel (Barabás Miklós rajza 1848-ból) rencsére, rajzait is láthatjuk. 1847 júniusában Nagyszalontán meg­látogatja Arany Jánost, akit kö­zös költőprogramjuk jegyében már régebben barátjává fogadott. Mi sem természetesebb, Petőfi most lerajzolja, Arany János pe­dig viszonzásul aláírja humoros­kedves sorokkal. Egy másik, fi­nom, szép rajz 1848. december 16-áról. Egynapos kisfiát, Zoltánt örökítette meg Debrecenben. És a harmadik: szeretett parancsno­káról, Bem apóról... Szüleit 1849 tavaszán két hónap leforgá­sa alatt vesztette el a költő, s ap­jának még a temetésén sem vehe­tett részt a megszállás alatt lévő Huszonkét évesen, teljes öntudattal (Barabás Miklós litográfiája 1845-ből) PETŐFI ITT ÉS MOST 23 Pesten. Második apát lelt Bem József tábornokban. Lerajzolta. Többször is. És osztogatta a szé­kely katonák között. Lelkesen, lelkesítőén. Szerencsére ez az egy megmaradt. VIRÁGCSOKOR, JEGYGYŰRŰ Mi mindenre jutott ideje ennek a fiatalembernek...! - gondo­lom, miközben Sárospatakon fa­ragott fakupáját szemlélem. Amott pedig egy papírjáték, saját aláírásával. Iskolatársának, Dö­­nich Eleknek ajándékozta. Aztán ez a szerepkönyv... Petőfi szí­nészkorában másolta le. És gyűj­tött, eltett mindent, amit fontos­nak tartott. Például a Med­­nyánszky Bertától származó vi­rágcsokrot. A reménytelen szere­lem emléke ez és még negyven gyönyörű dal: a „Szerelem gyön­gyei” című versciklus. A ciklus négy versének kéziratát is meg­sárgította a másfél évszázad... Megvan, megőrizte a szerencse 12 gombos, Bocskai-zsinóros dol­mányát, nemzetőri kardját, két piros-fehér-zöld kokárdáját, vala­mint azt a poharát, amelyből a lá­zas 48-as napokban csillapította magát. Pipája, gyufatartója, csontvégű somfabotja és egyik hajfürtje ugyancsak itt van a mú­zeumban. (Ez a hajfürt - ha szük-Izsó Miklós: Petőfi Sándor (Szoborterv részlete, terrakotta)

Next

/
Thumbnails
Contents