Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-03-01 / 5. szám
8 KRÓNIKA VÁLASZTÁSI ELŐZETES Esélyek és lehetőségek Március 25-én - negyvenhárom évi szünet után - ismét szabad választások lesznek Magyarországon. A hét és fél millió választópolgár újból több párt jelöltjei közül választhatja meg parlamenti képviselőit. Vezető társalgási és vitatéma: mely pártok kerülnek ki győztesen a választási harcokból? Hogyan vélekedik a közelgő választásokról, a pártokról és a választópolgárok viselkedéséről a szakember, Kéri László politológus?-A márciusi választásokon több, mint félszáz párt indul. Mit takar ez a sokak szerint túlzott sokféleség?- Lehet, hogy meglepi a válaszom, de én úgy látom: ez nem valódi, hanem álsokféleség. Hajói meggondoljuk, a pártok többsége ugyanis ideológiai párt. Képviselőik ideológiákról beszélnek, politikai hatalmi harcot folytatnak, és a félmilliós értelmiségi réteghez szólnak. A választóknak azonban nem ideológiai, hanem mindennapi megélhetési gondjaik vannak, hiszen itt szinte minden hétfőn áremelés van. Az emberekben pedig egyre nagyobb ingerültség halmozódik, s attól tartok, hogy még azelőtt megutálják az összes pártot, mielőtt kipróbálták volna a többpártrendszert. A legnagyobb baj talán az, hogy - mint mondtam - ezek értelmiségi pártok, holott a mi társadalmunk zömében kétkezi dolgozókból áll, s a választók többsége nem is érti, hogy mi folyik itt. Nem is értheti, hiszen a pártok az értelmiség nyelvén beszélnek, méghozzá jobbára az elmúlt évszázadok letűnt ideológiáinak a jegyében. Az ötvenöt párt között persze akad három-négy, amelyik a korszerű európai politikai eszmeáramlatokat hozta Magyarországra.- Mit ért azon, hogy letűnt ideológiák jegyében nyilatkoznak meg a pártok?- Amikor figyeltem és elemeztem a pártok választási hirdetéseit, észrevettem, hogy ezekben az elmúlt negyed évezred összes politikai irányzata jelen van. A klasszikus felvilágosodás eszméitől kezdve a turul népéig minden felbukkant. Ugyan felfoghatnánk ezt úgy is, hogy fantasztikusan gazdag Magyarországon a politikai kultúra. Csakhogy a dolognak van egy szépséghibája, nevezetesen az, hogy $zek az ideológiák elavultak.- Ha az emberek többsége ön szerint nem is érti napjaink politikai eseményeit, feltehetően szavazni azért ők is fognak. Vajon hogyan ?- Az elmúlt néhány hónap közvélemény-kutatásai alapján úgy látom, hogy az emberek nagy része még mindig nem tudja, hogy kire szavazzon. Persze, ha megkérdezik, akkor megnevez egy*pártot, de nem biztos, hogy két hét múlva is ugyanaz lesz a véleménye. Véleménye aszerint változik, hogy utoljára melyik párt képviselőjét látta a televízióban, kinek volt ellenszenves vagy rokonszenves a megnyilvánulása. Ennek alapján feltételezem, hogy a többség nem pártra, hanem személyre fog szavazni, és - a közvélemény-kutatások szerint - lehetőleg nem kommunistára. Óriási jelentősége lesz a választások kimenetelénél a találékonyságnak, annak, hogy melyik párt tudja a legfrappánsabb plakátot, jelszót, szórólapot kitalálni, vagy egy vonzó, hiteles személyt a köztudatba bedobni. Lényegében nem is közvélemény-kutatást kellett volna a választások előtt tartani, hanem piackutatást. Hogy megtudjuk, mire vevők az emberek. Az egyik kutatóintézet meg is tette, és kiderült, hogy a 40 év körüli, humán értelmiségi, jó szónoki képességekkel megáldott férfiaknak van a legnagyobb esélyük. Egyébként a nyárvégi időközi választásokon tökéletesen igazolódott, hogy tényleg ilyen ma az átlagos képviselőtípus. Szóval, én azt hiszem, hogy a választási eredmények nem a valóságos erőviszonyokat fogják tükrözni, hanem a szimpátiákat és az érzelmeket.- Nem gondolja, hogy ennek súlyos következményei lehetnek?- Elképzelhetőnek tartom, hogy sokan - főleg a vesztesek - azt mondják: lám, ennek a népnek nem való a demokrácia. Én vitatkoznék velük. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy állampolgárrá válni nem lehet egyik napról a másikra. Az hosszú folyamat. Az európai demokráciákban a gyerekek már 6-8 éves korukban elkezdik gyakorolni az állampolgári szerepet, arról nem is beszélve, hogy a családban szinte öröklik a választási mentalitást. Nálunk meg most 7,5 millió embernek valósággal a nyakába szakad a szavazás felelőssége, amikor még többségüknek soha nem volt alkalma ezt gyakorolni. Ebből nem sülhet ki más, mint egy furcsa, ricsajos választás. Már csak azért is, mert szerintem a pártoknak nincs valóságos programjuk, és igy sokszor egymást igyekeznek lejáratni. De majd jön a következő választás, meg a harmadik és tizedik, - közben a pártok és választók is megtanulják a civilizált politizálást. Az ezredforduló táján minden bizonnyal normális választások lesznek Magyarországon.- Mégis, milyen esélyeket jósol az egyes pártoknak?- A szavazatok négyötöde meg fog oszlani öt-hat párt között. A pártok
