Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-15 / 4. szám
58 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK tek a Habsburgok uralkodási folytonosságának elismerésére. Amikor azonban az elhunyt császár leánya, Mária Terézia trónra lépett (1740), szinte kivétel nélkül Bécs és az ifjú királynő ellen fordultak. Az így kitört osztrák örökösödési háború a birodalom feldarabolásának veszélyével fenyegetett. A hadi helyzet nehézsége ellenére azonban fellélegezhetett a dinasztia, amikor három leány után, 1741. március 13-án megszületett Mária Terézia és Lotharingiai Ferenc első fiúgyermeke, József. A keresztelő még aznap megtörtént, a szertartást Paolucci pápai nuncius végezte, tizenhat püspök segédletével. Az ellenség közben a császárvárost fenyegette, ezért a királynő hathatós támogatás reményében Pozsonyba utazott, és drámai hangon szólította fel az országgyűlésre összegyűlt magyar rendeket a korona megvédésre. Lehetséges, hogy gyászruhában jelent meg az ülésteremben, és hatásosan felépített beszédben szólott védelemre szoruló gyermekeiről, de a nevezetes „Életünket és vérünket!” felkiáltásnál a trónörökös nem volt jelen. A félesztendős kis Józsefet csak szeptember 20-án hozták Pozsonyba, és másnap, Lotharingiai Ferenc társuralkodóvá fogadásakor mutatta be őt a királynő a rendeknek. Valószínűleg a szép gyermek látványával kívánta felderíteni a Ferenccel szemben meglehetősen ellenséges országgyűlést. A két jelenetet később gyúrták érzelgős egységbe a József „hálátlanságát” bizonygató magyar politikai körök. A jó növésű, egészséges, szőke kisfiút büszkének, szertelennek és makacsnak írták le a kortársak. Utóbbi tulajdonsága mindvégig megmaradt, és uralkodása során is gyakran hozta kellemetlen helyzetbe. Emellett éles felfogásúnak bizonyult, és a korban szokásos módon, zömmel nyelvi és egyéb humán ismeretek sokaságával készítették fel az uralkodásra. Különösen vonzódott a történelem, a filozófia és a zene iránt. Természettudományos képzést úgyszólván nem kapott, közgazdasági ismereteket felnőtt korában, autodidakta módon szerzett. Ifjú korától rendszeresen olvasta az átlag halandó számára tiltott francia filozófiai munkákat, amelyek korán megalapozták úgynevezett felvilágosult abszolutisztikus felfogását. Eszerint a nép kiskorú, képtelen saját érdekei felismerésére is, arra tehát a hatalomnak felülről, ha szükséges erőszakkal kell rávezetnie. Hétéves korában női nevelőit eltávolították, önálló udvartartást kapott, főudvarmestere és nevelésének irányítója Gróf Batthyány Károly tábornagy lett. Húszéves korában, a dinasztia érdekeinek megfelelően nőül kellett vennie Izabella pármai hercegnőt, akit csak a házasságkötésük előtti napokban láthatott személyesen. Az ifjú azonban úgy járt, mint Tamino, Mozart Varázsfuvolájának hőse, hogy előbb rabul ejtette szép arájának képe, a találkozás után pedig mélyen beleszeretett Izabellába. A sors különös fintora, hogy a fiatalaszszony szerette és tisztelte ugyan Józsefet, de szerelmes nem volt bele soha. Ugyanakkor szenvedélyesen gyengéd érzelmekre lobbant sógornője, Mária Krisztina főhercegnő iránt. Háromévi házasság után a fiatalasszonyt és koraszülött gyermekét elvitte a feketehimlő, majd 1770-ben első gyermekük - a nagyanyja nevét viselő a nyolcesztendős Mária Terézia, apjának kedvence halt meg tüdőgyulladásban. Hiába kötött József újabb kényszerű dinasztikus házasságot a csúnyácska Jozefa bajor hercegnővel, és szeretői sokaságáról is tudunk, magánéletében immár mindvégig magányos maradt. Kegyelemmel teljes Mária Terézia (1740-1780), hogy elkerülje a saját trónra lépése körül kialakult bonyodalmakat, szerette volna elsőszülött fia számára megszerezni a római királyi címet, a keresztény Nyugat második legmagasabb méltóságát. Ez nem kevesebbet jelentett, mint hogy a cím viselője a németrómai császár kijelölt utóda, aki annak halála után újabb választás nélkül örökli a császári trónt. Mivel pedig ez idő szerint a csá-Józset kipróbálja a paraszti munkát egyik országjárása alkalmával szár Lotharingiai Ferenc, Mária Terézia férje volt, így József révén a császári cim birtoklásának folyamatosságát kívánta a dinasztia számára biztosítani. Az eseményre csak az 1763- ban befejeződött hétéves háborút követően kerülhetett sor, miután a császárválasztásban döntő tényező, II. Frigyes porosz király a hubertusburgi békében garantálta, hogy a választásnál Józsefre fog szavazni. A hosszas diplomáciai előzmények után, 1764. április 3-án Frankfurtban, a német császárválasztások ősi szertartása szerint, József fejére tették Nagy Károly koronáját. A nagy dicsőség és a barokk pompa közepette is Izabellát gyászolta az ifjú uralkodó. Bizalmas barátjának, apósának írja ezekben a napokban: „Királynőmtől megraboltan mindig csak egy fájdalomtól áthatott király vagyok. Minden lárma s a mindenki által mutatott öröm csak azt éri el, hogy még élőbben érzem boldogtalanságomat. A sok vidám ember között úgy kell tennem, mintha magam is az lennék, s mégis indokolt bánat nyomaszt.” Bécsbe visszatérve fokozott mértékben vetette bele magát a munkába, mivel anyja már korábban bevezette az államügyek irányításába. Az anyai előrelátást hamarosan a szükség is igazolta. Lipót főherceg és a spanyol királylány esküvőjére Innsbruckba érkező Ferenc császár ötvenhét esztendős korában, valószínűleg agyvérzés következtében, váratlanul elhunyt. József a császári, valamint anyja társuralkodójaként
