Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-02-15 / 4. szám

A KALAPOS KIRÁLY 59 a magyar és cseh királyi trónra lé­pett, de a valóságos hatalmat to­vábbra is Mária Terézia gyako­rolta. Pedig az ifjú császár-király égett a tettvágytól. Utazásai, ta­nulmányai alapján megfogalma­zódtak reformelképzelései, ame­lyek egy részét még anyja ellenál­lása miatt nem tudta végrehajta­ni. Heves vitáik voltak a hadse­reg és a közigazgatás reformja, valamint az egyház hatalmának korlátozása kérdésében. Maga a királynő is kezdeményezett bizo­nyos reformokat, de ezek mérté­ke és végrehajtásának üteme te­kintetében fiáénál mérsékeltebb álláspontra helyezkedett. Mindez a természeténél fogva heves és tü­relmetlen Józsefet lefojtotta, és egyeduralomra lépésekor egy­szerre robbanó energiával töltöt­te el. A hatalom csúcsán Anyja halálakor, 1780-ban Jó­zsef harminckilenc éves, érett fér­fi, aki a hosszú várakozás évei­ben nemhogy lehiggadt volna, hanem ömérséklete inkább csök­kent, és annál is inkább hajlott a gyors, gyakran nem kellően elő­készített döntésekre, mert attól tartott, hogy nem lesz elegendő ideje tervei végrehajtására. Legfőbb céljának az összmo­­narchia, az egy központból hatá­rozott elképzelések és egységes előírások szerint irányított állam megvalósítását tekintette. A kor­mányzás rendszerét felvilágosult elvek alapján ésszerűsíteni akar­ta, s eközben nem vette figyelem­be az egyes területek hagyomá­nyait, történelmi sajátosságait. Központosító rendeletéit azonnal Magyarországra is kiterjesztette. Hogy a történelmi magyar közjog és a rendi kiváltságok ebben ne akadályozzák, nem koronáztatta magát magyar királlyá, s-ógy az ország törvényeinek betartására intő koronázási hitlevelet sem kellett aláírnia. Uralkodásának első éveiben a katolikus egyházat kívánta az uralkodó világi hatalmának alá­rendelni, továbbá a Rómától való függés csökkentése végett a taní­tó és gyógyító rendek kivételével feloszlatta a szerzetesrendeket. A papképzést államilag ellenőrzött intézményekben központosította, türelmi rendeletével lehetővé tet­te a protestáns egyházak és intéz­mények kevéssé korlátozott mű­ködését, továbbá engedélyezte a zsidók vallásgyakorlását, feleke­zeti iskoláztatását, ipari foglalko­zásvállalását és bérelt földeken történő gazdálkodását. Egyszerűsítette és átszervezte a közigazgatás rendszerét, gyakor­latilag megszüntette a vármegyei önkormáhyzatot és a megyék egymás közötti írásbeli érintkezé­sét. Egyúttal megszüntette a ki­váltságos területek önállóságát (a szászok, székelyek, jász-kunok korábbi privilégiumait). Anyja korábbi rendeletét to­vábbfejlesztve, a birodalom egész területén megszüntette az örökös jobbágyság intézményét, és csök­kenteni kívánta a jobbágygazda­ságok terheit, a földesúr és a job­bágyok közötti pereket kivette az úriszék hatásköréből. Elrendelte az oktatásügy, a büntetőjog reformját, a népszám­lálást és az országos földmérést. S elkövette azt a hibát, hogy a magyar szent koronát Bécsbe szállíttatta. Egyeduralkodásának tíz éve alatt több ezer rendeletet alkotott, amelynek jó részét azon­ban soha nem hajtották végre. Az elégedetlenség és értetlenség mégis a forradalom küszöbére so­dorta a birodalmat. Küzdelmes életútjának talán legnagyobb ta­nulsága, hogy a felülről indított reformokat a társadalmi ellenál­lás arányában olykor erőszak al­kalmazásával kell végrehajtatni. Királysirató Utolsó hónapjaiban a tbc átter­jedt a veséire és a beleire is. Ettől erős görcsök és ráadásul harmad­­napos maláriás lázak gyötörték. Orvosai közül Quarin, a bécsi közkórház igazgatója, aki közölte a beteggel, hogy csak hetei van­nak hátra, nagy pénzösszeget és báróságot kapott bátorsága jutal­mául. Utolsó napjaiban nem sza­bott határt többé érzelmei feltöré­sének sem. Fájdalmasan őszinte levelekben búcsúzott híveitől, családtagjaitól. Hívására Bécsbe induló szeretett öccsét, Lipótot már nem várhatta be, 1790. feb­ruár 19-én hajnali 5 óra után ki­szenvedett. Három hét híján nem tölthette be negyvenkilencedik életévét. Még nem lehelte ki tevékeny lelkét, amikor Bécsből zajos nép­ünnepély kíséretében elindították Budára a koronát, és Antikrisz­­tusként átkozták a haldoklót. Ecce Homo. íme, az ember sorsa, aki Magyarországot a fej­lettebb európai nemzetek sorába kívánta emelni. PUSZTASZERI LÁSZLÓ II. József a halálos ágyon reprodukció: barnaföldi Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents