Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-15 / 4. szám
MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 57 A nagy kísérletező, a türelmetlen reformer drámája végkifejletéhez közeledett. Az igazság pillanata, az ítélet napja ez a január 26-a volt József számára. Döntött: mielőtt megtér őseihez, megtagadja egy vívódó, kemény élet minden munkáját, hogy az utódok számára megmenthesse a birodalmat. Amikor titkára elétette a letisztázott nyilatkozatot, kiparancsolt mindenkit a betegszobából. Egyedül akart maradni mardosó kételyeivel. „Én tehát, hogy egyszer s mindenkorra elejét vegyem a magyar 3 1. Mária Terézia magyar királynő (1740-1780) 2. II. József magyar király (1780-1790) és német-római császár 3. Lotharingiai Ferenc német-római császár, a királynő férje és erdélyi rendek minden elgondolható, a méltányosságnak csak színével is bíró panaszainak, minden uralkodásom alatt kelt általános rendeletet és intézkedést eltörtök, s őket azon állapotba viszszahelyezem, amelyben Őfelségének, a boldogult császárnénak halálakor voltak.” Aztán következett ama „nevezetes tollvonás”: Joseph... Az ártatlanság kora A Habsburg-háznak VI. Károly halálával 1740-ben fiágon magva szakadt. A császárra tehát súlyos tehertételként nehezedett a dinasztia sorsa. Ezért, amikor nyilvánvalóvá vált számára, hogy fiú örökösre aligha számíthat már, 1713-ban kibocsátotta a Pragmatica Sanctiót (Magyarországon csak 1723-ban cikkelyezték be), a dinasztia házi törvényét, amely fiúutód hiányában biztosítja a leányági trönöröklés rendjét. Továbbá lázas diplomáciai akciókba kezdett, hogy ezt az európai hatalmakkal is elfogadtassa. Igyekezetét látszólag siker koronázta, mert - olykor nem csekély engedmények fejében - az érintett uralkodók ígéretet tét-
