Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-15 / 4. szám
MESESZÓ 55 Megköszöni a királyfi a szép ajándékot, visszamegy a hajóra, s mentek tovább. Aztán érnek egy másik szigethez. Arra is kimegy a királyfi, ott is leteríti a tündérkendőt, s elkezd falatozni. Amint falatoznék, odajön egy öregember, s kéri könyörögve, hogy adjon valamit Isten nevében. Annak is adott a királyfi jó szívvel, ettek-ittak, s vígan voltak.- No, te királyfi - mondotta az öregember -, jótétel helyébe jót várj. Nesze, adok neked egy aranypálcát. Látod-e, a végén egy ezüstgomb. Ha ezt lecsavarintod, csak parancsolni kell, s annyi huszár sétál ki belőle, s a huszárok után annyi baka, hogy országot is elborítanak. Ha meg nincsen szükséged rájuk, csak parancsolnod kell nekik: „Vissza!” Szépen a pálcába visszamasíroznak. De már tovább nem is ment a királyfi, innét visszafordult hazafelé. Csak annál a szigetnél állott meg, ahol a tündér-királykisaszszony lakott. A tündér-királykisasszonyt a hajóra vette, s úgy vitte haza az édesapja országába. Haza, csakhogy az ország nem volt többé az apjáé! Mikor éppen a tenger partjához ért a hajó, akkor szaladó« arra az öreg király, s kiáltotta messziről a fiának:- Vissza, fiam, vissza, csak menjünk arra, ámenről jöttél, elvette az ellenség az országomat.- De bizony nem megyek én vissza - mondotta a királyfi, s kiszaladó« a hajóból a szárazföldre. Azzal lecsavarintotta az aranypálcáról az ezüstgombot, s hát csak úgy omlott ki a rettentő sok huszár s utána annyi baka, hogy még a föld is remegett alattuk. Hiszen ezek úgy elpusztították az ellenséget, hogy még hírmondónak sem maradt abból. Akkor aztán a királyfi kiválasztott magának egy szép tágas helyet, ott megrázintotta a tarka köpönyeget. Annak a zöld darabjából egy gyönyörű szép zöld kert lett, a kék darabjából egy szép kerek tó, még hattyúk is úszkáltak benne, a fehér darabjából pedig lett egy gyémántpalota, de olyan, hogy messze földről csudájára jártak. Hej, Istenem, örült az öreg király!- Lám, lám - mondotta az öreg király -, mégis te hoztad a legdrágább kincset, édes fiam. A legidősebb fiam hozott arany falevelet, de az ellenség el is vitte; a középső fiam hozott mindenféle drágakövet, egy egész hajóval, azt is elvitte az ellenség. Te csak egy pálcikát hoztál, édes fiam, s lám, ezzel megmentetted at országomat, áldjon meg a jó Isten! Hanem egy kicsit mégis megrökönyödött az öreg király. Mit csinálnak azzal a rengeteg sok katonával, miből tartják el? Mondta is a fiának:- Az ország megvolna, fiam, de mindenből kipusztítja ez a sok katona.- Egyet se búsuljon, édesapám - mondta a királyfi nem kell azokat eltartani! S csak kiáltott a katonáknak:-Vissza! - s nagy trombita- s dobszóval mind visszamasíroztak a pálcába. No, most már igazán nem volt az öreg királynak semmi búja-baja. Hívatták a papot, hadd adja össze a királyfit a tündér-királykisasszonnyal. Azután jöttek a cigányok, húzták, ahogy tudták, hét nap s hét éjjel állott a lakodalom. Még ma is élnek, ha meg nem haltak. RAJZOK: KARAKAS ANDRÁS
