Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-15 / 4. szám
52 IRODALMUNK KINCSESTÁRA TAMÁSI ÁRON Népszakértők A falu leégett. A nagy látvány óta néhány nap már el is múlt. Csak kevesen jártak a romok között a fekete földön. Azoknak is a fele kutya volt. Azonban jártak urak is itt: biztosítási ügynökök, fakereskedők, magánbankárok és vállalkozók. De volt három másik is, aki nagyon kitetszett közülük. Ezek még inkább urak voltak: autóval érkeztek, szép fekete ruhát viseltek. S már a szomszéd faluban kibeszélték, hogy ők kik: az egyik politikus volt, a másik tudós, a harmadik író. Nem közönséges egyik sem. Lassan, finoman mentek a nagy romlásban.- Az az érzésem, hogy maga a Gondviselés mérte ránk ezt az elemi csapást - mondta a politikus, aki katolikus volt a leégett faluval együtt.- A Sors keze mindenesetre kiérezhető - jegyezte meg az író. A tudós nem szólt, mert ő fajbiológus volt és lélekbúvár: neki médium kellett volna. Azonban kihasználta addig is az időt, a leégett házhelyeket és az üszkös gerendákat olvasta, mert mellékesen adatgyűjtéssel is foglalkozott.- Nézzétek! - állott meg az író, és széttárta a karjait: micsoda grandiózus látvány ez az elhamvadt község. Olyan, mint egy hatalmas, fekete színpad! Egy szénporos, kiéhezett kutya ugatni kezdte őket.- Hess, ne! - ijedt meg az író.- Ugyan, mit félsz ettől a rondától? - lépett előre a politikus.- Könnyű neked - mondta az író -, te hozzá vagy szokva az ebekhez. A tudós megkerülte messziről a kutyát, aztán visszajött és így szólt:- Egyszerű kuvaszfajta. Varjak szálltak egy felmeredt fekete falra. A kutya rohanni kezdett arra. Közben egy macska is leugrott valami megmaradt kemencéről, és mozgatta a koromszagban a bajszát.-Szenzációs hangulat! mondta az író. - Vissza fogom adni. A tudós nógatni kezdte őket, hogy induljanak tovább.- Mit akarsz? Valami bogarad van megint? - szólott a politikus.- Hogy mit akarok? Hát én nem a háziállatokért és a varjakért jöttem ide. Beszélni akarok valakivel, akinek leégett a háza. Mert engemet elsősorban a lelki jelenségek érdekelnek.- Igaza van - mondta az író. - Ez nagyon érdekes lesz. Menjünk keressünk valakit.- Es mit akartok beszélni, kérlek? - óvatoskodott a politikus. - Vigyázzatok, mert megvernek ezek a székelyek. A tudós felkapta erre a vállát.- Miért vemének meg? mondta.- Azért, mert csúfolódásnak veszik, ha lélekanalízist folytattok. Ismerem én ezt a fajtát éppen eléggé.-Nem jobban, mint én! - mondták egyszerre a tudós és az író.- Jól van, én nem bánom - engedett a politikus, és megindultak tovább a dísztelen helyen. Végre meg is láttak egy székelyt, amint lehajtott fejjel gubbasztott egy üszkös gerendán.-Tapintatosak legyetek! - intette a politikus. A tudós megállt, komolyan elgondolkozott, azután így szólt:-Talán ne menjünk minden terv nélkül oda. Jónak látnám, ha mindegyikünk már előre megfogalmazná pontosan, hogy mit akar kérdezni. Aztán az is jó lesz - fordult a politikushoz -, ha te beszélsz először az egyénnel, tekintettel arra, hogy meglehetős diplomáciai érzéked van. kívánok, bácsikám! politikus. - Mit tet-Én pedik maradok csattanónak a végire - mondta az író. Meg is egyeztek mindezekre nézve. Aztán] egymás után álltak, és megindultak a gubbasztó székely felé.- Jó napot - köszönt a szik csinálni? A székely q Idáit törte lassan a fejét, aztán á szenes gerendára mutatott, ame yből kiálltak sűrűn a szedek, és ígly szólt:- Éppen azlirakat vártam. Tessék helyet foglalni.- Nagyon köszönjük - mondta a politikus -, de mi nem időzhetünk sokáig. A|zért jöttünk, hogy segítsünk a nép baján. Én példányok, s ha van vaínsága, talán közszólt, csak a ímmi kívánsága? Wiselő. hogyne volna. ul képviselő vaja lami sürgős kív benjárhatok... I A székely nt földet nézte.- Hát nincs- kérdezte a kéji- Nekem vanj- Miféle?- Az, hogy örököljek házhelyet magától. A képviselőnek elég volt ennyi is. Intett a tudósnak, hogy vegye át a helyét.- Ez az ön háza volt, ugyebár?- kérdezte a tudós.- Melyik?-Ez, amelyik leégett.- Az most is az enyim, amelyik leégett.- Nagyon érdekes - bólintott a tudós. - Ilyenformán most az az érzése, ugyebár, hogy otthon ül? . - Eléggé otthon ülök - mondta a székely. - Csak éppen azon akadok fel, hogy az urak, amikor béjöttek, mért nem tették bé maguk után az ajtót.- Az az érzésem, hogy betettük- fűzte tovább a tudós.-No, ügyeljen! - intett a székely -, mert az Isten el találja hirtelen venni az érzéseit, s akkor nem tud kimenni. A tudós nem akarta hagyni magát:- Majd kisegítene akkor is maga, amilyen értelmes ember.- Olyant már aztán ne kívánjon az úr!- Miért?- Azért - mondta a székely -, mert én akkor kettőbe kéne válasszam az urat, mivel a bétett aj-
