Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-01 / 1. szám
HAZAI KÖRKÉP 25 tisztességet szeretnék utódaimra örökíteni. Nyugdíjam 6900 forint. Nem panaszkodom, bár nagyon szerényen élek, méhészkedem, kertészkedem. Nemhogy egy esztendeje, de még a nyáron sem hittem, hogy megélem a mai változásokat. Minden oly váratlanul, oly spontán módon történt. Életem legboldogabb napjait élem most, tele optimizmussal. Várom az igazi magyar feltámadást! Minden nap csodaszámba megy. Boldog vagyok, hogy a magamfajta embereket igazolta az idő és nem a pecsenyesütögető karrieristákat. Sokat töprengek: vajon teljesen őszinték-e azok a volt MSZMP- tagok, akik most az MSZP-ben reformokat hirdetnek. Nemcsak a honi változások értek váratlanul, de legalább annyira a berlini fal lebontása is. Mindezekben Gorbacsovnak titáni érdemei vannak. Bízom egy Európai Egyesült Államok létrejöttében. Örömöm csak akkor lesz teljes, ha erdélyi magyar testvéreim is szabadok lesznek. FOTÓ: GÁBOR VIKTOR Merik vállalni hitüket FOTÓ: ZIKA KLÁRA Orbókné Szentiványi Ilona unitárius lelkész, az egyház külügyi titkára és az Unitárius Élet című lap helyettes főszerkesztője.- Az unitárius egyház igazi bázisa mindig is Erdély volt, hiszen ott alapították 1568-ban; a magyar nyelvű unitárius teológia is Kolozsvárott van. Ezért is érthető, hogy az erdélyi tragédia központi szerepet foglal el egyházunk életében. A hazai unitáriusság 80 százaléka erdélyi gyökerű, így szinte minden családban voltak rokonok, amikor még csak illegálisan tartózkodhattak itt a menekültek. A székelység mindig erős erkölcsi és kulturális hagyományokkal rendelkező közösség volt, s ezt ebben az országban nem találták meg. Magyarország olyan lelki, erkölcsi és gazdasági válságba sodródott, hogy az itteni híveink is segítségre szorultak, tehát nem egy erős közösség fogadta a menekülteket, ami nagyon megnehezíti a helyzetüket. Ázt hittem, lesz egy nagy menekülthullám, aztán majd csökkenni fog. Nem gondoltam volna, hogy ez még tovább fokozódik. Ugyanakkor nem reméltem, hogy az erdélyi kérdés így napirendre kerül Európában. Angliában éreztem először, hogy teljesen szabadon beszélhetek. Az egyházi életben is sok olyan dolog van, amit egy évvel ezelőtt még álmodni sem mertem. Ilyen például az Állami Egyházügyi Hivatal megszűnése, s hogy most már kezdenek minket önálló jogi személynek tekinteni. Hihetetlen, hogy engedély nélkül adhatunk ki énekeskönyvet! De az is, hogy rehabilitálták Felhős Szabolcs kelet-magyarországi gimnáziumi tanárt, akit a nyolcvanas években még azért bocsátották el az állásából, mert vallásos témákról mesélt a diákoknak. Visszavették az állásába, sőt mint egyházi gondnok is működhet, és a gimnáziumon belül Balázs Ferenc-kört hozhatott létre. Olyan hirtelen jött a fordulat, hogy nem is lehetett rá fölkészülni. Hiába a szabadság, ha nincsenek meg hozzá a személyi és anyagi feltételek. Az viszont örömmel tölt el, hogy az emberek újra merik vállalni hitüket, sőt bekapcsolódnak az egyházi munkába, ami nagy segítséget jelent a megnövekedett feladatok között. A tőke ismét jó barát A patinás bankpalotában majd nyolcvan esztendeje jó barát a tőke. 1912-ben a Váci utca és a De ák Ferenc utca sarkán emelt épü letben kezdte meg munkáját a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület. Most pedig a Buda pest Bank Rt. székel itt. Elnök vezérigazgatója Hegedűs Oszkár (53 éves), így vall:- Amikor a Központi Statisztikai Hivatalban dolgoztam - úgy 20-25 esztendővel ezelőtt - egyáltalán nem hittem, hogy 1989-ben az egyik legnagyobb magyar pénzintézet, a Budapest Bank Rt elnök-vezérigazgatója leszek. Még kevésbé hittem, hogy ez a bank az 1987-es bankreform egyik legsikeresebbje lesz, alig három esztendő alatt. Olyan bank, amelyik kivívta a „legkonzervatívabb” jelzőt, ami a pénzvilágban kitüntető címnek számít. Az sem volt sokáig hihető számomra, hogy a tőke valaha is munkám központi szereplője lesz. Hiszen ez az az egyik „fogalom”, amit sokáig még csak kimondani sem volt tanácsos, mondván, hogy a „kapitalizmus jelképe”. Szerencsénkre, ennek az időnek már vége. Éppen a tőke az, amiből Magyarországnak most sok kellene. Sok, ahhoz, hogy kiemelkedjen a középszerű-
