Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-01 / 1. szám
26 HAZAI KÖRKÉP HITTE VOLNA? ségből. Hogy valóban fejlett európai országgá váljék. Tetemes tőkére lenne szükség például ahhoz, hogy hazánkban fejlett infrastruktúra jöjjön létre: út-, vasút-, telefon- és szállodahálózat. De hozzáteszem: magas fokon elektronizált bankrendszer is. Gazdasági bajainkat látva, még egy esztendővel ezelőtt sem hittem volna, hogy már 1989-ben jelentős hazai és külföldi tőkebefektetések lesznek Magyarországon. Olyan vállalati alapítások, amelyekben bankunk is részt vesz. Néhány évvel ezelőtt ilyenről még szó sem lehetett. Meggyőződésem szerint mindezt az tette lehetővé, hogy jelentős politikai változások kezdődtek el. Olyan, a gazdaságra is kiható politikai változások, amelyek zöld utat nyitottak a vállalkozásoknak és a piaci viszonyok érvényesülésének. A kezdeti változások biztatóak. Ezért erősen hiszek abban, hogy Magyarország kilábal gazdasági nehézségeiből. Ehhez azonban 1990-ben arra lesz szükség, hogy a vállalkozások minden segítséget megkapjanak a pénzügyi kormányzattól. Vagyis: szűnjenek meg az elmúlt évek alatt feleslegesen kiadott, s időközben egyre inkább felhalmozódott, a vállalkozásokat gúzsba kötő rendeletek, törvények és jogszabályok. Azok a vállalati menedzserek érvényesüljenek, akik vállalják az új út keresésének kockázatát. Akik élére állnak az újszerű gazdasági gondolkodásnak. Akik főszereplői lesznek új vállalatok alapításának... Hiszek abban, hogy Magyarországon már 1990-ben megalakul az értékpapírtőzsde. Egy olyan tőkepiac, amely - a tervező hivatalok mellőzésével - képes lesz arra, hogy elősegítse: a szabad pénzeszközök mindig a lehető legnagyobb haszonnal kecsegtető befektetésekbe vándoroljanak. Korábban ez is hihetetlennek tűnt. A gazdaság mindig öntörvényű. Ezért követeli a szabadságot. Nekem tehát mint bankembernek hinnem kell abban, hogy a magánvállalkozások ismét jelentős szerephez jutnak az országban. Az emberre! nem törődik senki Horváth Zoltánné 52 éves bérelszámoló.- Nem bánom, az esetemet leírhatja, de azt már ne várja, hogy hagyom magam lefényképezni. Hozzám hasonló eset szerintem most rengeteg van, a nevem sem ritka, de hogy még meg is mutassam magam a világnak, azt már nem. Ha ismerősökkel találkozom, elfordítom a fejem, mert annyira szégyellem, hogy három évvel a nyugdíjkorhatár előtt munkanélküli lettem. Nem gondoltam ezt egy éve, de még két hónapja sem. Harmincnégy évet dolgoztam. Az első munkahelyem egy cipőgyárban volt, ott tanultam a cipőfelsőrész-készítő szakmát is. Aztán beteges lettem, s irodai munkát kerestem és találtam is magamnak. Elvégeztem néhány szaktanfolyamot, de az érettségit nem tettem le, hiszen két gyereket neveltem a munka mellett. Úgy hat hete történt, hogy beteg lettem - megint a szívemmel -, és betegállományba vett a körzeti orvos. Egyik nap aztán jött a postás, és hozta a felmondólevelet: nem tartanak igényt a továbbiakban a munkámra. Hát ennyi. Most szaladgálok munka után, de nem sok jóval biztatnak. Ki vesz fel egy ötvenkét éves nőt? A tragikus csak az, hogy munkanélküli-segélyt sem kaphatok. A munkaközvetítő azt mondja, hogy irodai munkát nem tud biztosítani, de az eredeti szakmámban el tudna helyezni. Cipőfelsőrész-készítőnek. Gondolja meg, 1962 óta még cipőgyár közelében sem voltam. És most üljek be teljesítménybérbe egy szalag mellé dolgozni? Annyit sem fogok keresni, amennyi az éhenhaláshoz kell. Amikor először szóba került az újságokban és a televízióban a munkanélküliség, én nem is vettem komolyan. Aztán meg olyan megnyugtatóan beszéltek róla, hogy azt hittem, senkit sem fenyeget komoly veszély. Egyrészt elmondták, hogy a segély összege a fizetés 70 százaléka lesz, az idősebbek pedig, mint például én is, korkedvezménnyel elmehetnek nyugdíjba. Most meg kiderül, erről szó sincs. Ahhoz, hogy nyugdíjba mehessek, a vállalatomnak kellene három évig a nyugdíjat fizetnie, s azután fizetné a társadalombiztosítási igazgatóság. El tudja képzelni, hogy az a vállalat, amelyik betegségem alatt felmond nekem, egy fillért is fizet utánam? Én naiv, olyan nyugodt voltam, még örültem is a politikai változásoknak. Aztán kiderült, mire vezetett az egész. Itt ma már csak a pénz számít, a pénz lett az isten, s az emberekből kiveszett a megértés, a jóindulat. Azelőtt ilyesmi nem fordulhatott volna elő: talán a szakszervezet is megvédett volna hasonló helyzetben. De kérdem én, hol van ma már szakszervezet? Az emberrel nem törődik senki. Az utóbbi időben azt hallani: megint hárommillió koldus országa vagyunk. Ha ez így megy tovább, szerintem hamarosan megduplázódik a koldusok száma. Megrepedtegy kristálypohár Bánffy György 62 éves színművész, országgyűlési képviselő.- Aki figyelemmel kísérte a magyar belpolitikai életet, az gyakorlatilag felkészült rá, hogy a változások előbb-utóbb bekövetkeznek. Újságcikkekkel tudom bizonyítani, hogy 1985-ben, az után a választás után, amelynek tisztaságát ugyan az utóbbi években oly sokszor megkérdőjelezték, de amely a két jelölt közötti választás lehetőségével mégis az első repedés volt a monolitikus hatalom erődfalán, világossá vált mindenki előtt, hogy elindult egy folyamat, amelynek végül is el kell vezetnie a demokratizálódott Magyarországhoz. A legutóbbi választás után többször kifejtettem, hogy megrepedt egy kris-
