Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-02-15 / 4. szám

40 KULTURÁLIS KÖRKÉP A természet művészpoétája Megnyílt a Reich Károly-emlékkiállítás A Reich Károly-emlék­­szoba Budapesten csönd­ben megnyílt. A művész özvegye a Tusnádi utcai lakás egyik szobájában - szakemberek segítségével állandó kiállításnak adott otthont. A gazdag életműnek itt természete­sen csak válogatott anya­gát, néhány egyedi rajzot, akvarellt, szitanyomatot, szobrot s az általa illuszt­rált könyvek egy-egy da­rabját láthatjuk, bízva és reménykedve abban, hogy a fővárosban egyszer vala­hol végleges otthonra lel­nek Reich Károly alkotá­sai. Reich Károly művésze- Nyárutó te nemcsak a magyar, ha­nem az európai kultúrá­nak is része lett. „Szeren­csés ember vagyok - mondta egy beszélgeté­sünkkor -, mert az élettől talán érdemtelenül kap­tam azt az ajándékot, hogy minden megrázkód­tatás nélkül azt tehettem, amit szeretek.” S tette. Állandó örömet jelen­tett számára, hogy köny­veket illusztrálhatott, de gyakorta megjegyezte: „Ha én szobrász lehet­nék!” Egyszer aztán So­mogyi József biztatására megpróbálta. Méhviasz­ból gyúrta-alakította plasztikáit, hogy grafikái-Angyal nak figuráit szoborban is megelevenítse. A szobrok belső töltése, formavilága rokonítható a rajzokéival, csupán a megformálás eszköze, anyaga lett más. Szépséget és harmóniát sugároznak. „Csak szere­­tetben tudok élni” - hal­lom még mindig szavait. „Állandó szükségletem maradt a természettel való együtt lélegzés. Ars poeti­cám? Nincs!” - felelte. -„A művészet dolga, hogy gyönyörködtessen, hogy örömet szerezzen. Én még mindig csak itt tartok” - mondta. Reich Károly elsősor­ban könyvillusztrátorként vált ismertté. A „természet művészpoétája” a gyere­kek igazi barátja volt. „Ez szolgálat” - vallotta, s mi­közben alárendelte magát a szerző mondanivalójá­nak, páratlan beleérző ké­pességgel egyenrangú al­kotótárssá vált. Nem a cselekmény hű tolmácso­­lója volt, hanem a gondo­lat képpé nemesítője. Egyszerű, tiszta ember volt, aki hitt a művészet teremtő erejében, a béké­ben s az emberekben. Könnyedén száguldó vo­nalaival, megújulást jelké­pező virágaival, az újjá­születést szimbolizáló asz­­szonyalakjaival, a szere­lem csodálatos himnuszát hirdető nőalakjaival ma­radandót alkotott. S va­rázslatosan igazat, szépet, lélektáplálót. (Aki meg akarja nézni a Reich Ká­­roly-emlékszobát, a 156- 1726-os telefonszámon je­lentkezhet be.) CSORBA MÁRIA Felhívás A Kölcsey Társaság tervei Fehérgyarmaton, né­hány kilométerre Szatmár­­csekétől, ahol a Himnusz halhatatlan költőjének hamvai nyugszanak, ün­nepi ülést tartott a Ma­gyar Irodalomtörténeti Társaság, megemlékezvén Kölcsey Ferenc halálának 150. évfordulójáról. Ugyanekkor megalakult a Kölcsey Társaság. Taxner Tóth Ernő irodalomtörté­nész, a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató-he­lyettese, a Kölcsey Társa­ság megválasztott alelnö­­ke így fogalmaz: „Kölcsey reformprogramjának kö­zéppontjában három fő gondolat áll: a szabadság­jogok kérdése, a hasznos­ság eszménye és az ország alkotmányos, demokrati­kus berendezkedése. Kell ennél ma aktuálisabb program ?” A társaság - amely füg­getlen társadalmi szerve­zet - összefogja és segíti a Kölcsey-életmű további feltárását, a Kölcsey-kul­­tusz ápolását. Terjeszti és alkotóan fejleszti a re­formgondolkodás és az új­szerű társadalompolitikai elképzelések formáit. Gondozza és inspirálja az ország és különösen Szat­­már irodalmi, történelmi, népművészeti és gazda­ságtörténeti hagyomány­

Next

/
Thumbnails
Contents