Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-15 / 4. szám
22 KILÁTÓ Bolíviai találkozás Lassan hömpölyög a táncosok sora. A zenét - a menet élén -10-15 fős rezesbanda szolgáltatja. Teljes a zűrzavar, a látvány semmiképpen nem azonosítható a zenei „képpel". A muzsika ritmusára jobbra és balra ütemesen kilépő indiánok; többségének fehér, piros, kék és zöld maszkja szarvakban végződik. A tánc főszereplői: Szent Mihály arkangyal hatalmas pallossal a kezében, Lucifer, a hét főbűnt megszemélyesítő táncosok, az elítélt, a gonosz, a bűnös asszony. A helyszín: Oruro, Bolívia fővárosától. La Paztól 250 km-re délre. Keresztes Lajos, Nyugat-Németországban élő fotóriporter barátommal egy könyvhöz gyűjtöttünk anyagot a magas hegyek borította, dél-amerikai országban. Aligha járt itt sok magyar, ám nem lepődtem meg, amikor a világ legmagasabban fekvő fővárosa, La Paz repülőteréről a városba hajtottunk, s Klaus és Kiki, német barátaink - múlt századi bevándorlók leszármazottjai - elújságolták: Bolívia egyetlen autópályáját egy Bartos nevű úr építette. Ugyanis történetesen ez a Bartos nevű mérnök - a harmincas években - apám egyetemi évfolyamtársa volt, Bmóban. A következő magyar neve már jóval különösebb, La Paz-iak számára is egzotikus környezetben merült fel. Egy egy hétig tartó, monstre látványosság, az orurói karnevál helyszínén vagyunk. Chiallát és chichát kortyolgatunk egy kocsmában, s aggódom erősen, milyen betegséggel térek majd haza, ugyanis az italokat egy megfelezett kókuszdióhoz hasonló csontedényből, a kocsmában tartózkodó indiánokkal közösen, egy tálból isszuk. Ezt visszautasítani még gondolatban sem szabad. Bár Fernando Soria, bolíviai szociológus barátunk igazán érdekes dolgokat mond a helyi szokásokról, nem állom meg, hogy félbe ne szakítsam kérdésemmel: nem kaphatunk-e valami, európai ember számára veszélyes fertőzést. Soria kicsit ingerülten válaszolt:- Hát nem a köztársasági palotában vagyunk, fiacskám, ahol a Teller szolgál fel. Kész voltam a nem túl eredeti riposzttal:- Nem is tudtam, hogy a világhírű fizikus másodállásban pincér nálatok!- Nem, ez a Teller csak az unokaöccse - válaszolta Soria. - Persze magyar, de nem pincér, hanem ő szervezi a nagyobb fogadásokat Victor Paz Estenssoro elnök részére is. Ezt a „halat” nem ereszthetem el, gondoltam. Soria még ma viszszamegy La Pazba. Vele tartok. A karnevál egy hétig tart. Majd két nap múlva visszajövök... Teller Tibor irodájában fogad. Szobája telis-teli italokkal. Rövid vizsgálódás után kiderül, a több száz üveg között egy sem azonos.- Ez az egyik hobbim - az italok gyűjtése - mondja. Miután kényelembe helyeztük magunkat, és tölt 12 éves Mait whiskyjéből, mesélni kezd.- Nyírmadán születtem, és tizenhárom éves voltam, amikor Kisvárdára a gettóba, majd Németországba hurcoltak. Apámat kutyákkal tépették szét, anyámat elégették. Nekem csak az volt a „szerencsém”, hogy nagy termetű gyerek lévén, munkára fogtak. A tábort az amerikaiak szabadították fel. Először Franciaországba, majd Chilébe kerültem... Hamis csekk Téliért a kezdeti nehézségeken Chilében élő nagybátyja segítette túl, akinek konfekciógyára volt Santiago de Chilében. A hotelszakmában helyezkedett el, és végigjárva a ranglétra minden fokát, hoteltechnikus lett. Egy állami tulajdonban lévő hotellánc központjába került, ahonnan mindig olyan, lerobbanás szélén
