Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-15 / 4. szám
12 KRÓNIKA Önrendelkezési jogot az erdélyi magyarságnak! BESZÉLGETÉS KIRÁLY KÁROLLYAL emberi jogaiknak szeretnének érvényt szerezni. Ismertették az RMDSZ elvi nyilatkozatát, amelyet megvitattak, és a javaslatokat, észrevételeket összegezték. Rendkívül érdekes volt Pálfalvy Attila oktatási miniszterhelyettes (azóta hatásköri túllépés vádjával felmentették tisztségéből) tájékoztatása arról, hogy a teljesen szétzúzott magyar iskolahálózat újjáépítése csak türelmes és következetes, nagyon határozott munkával remélhető. Mivel megszűnt a röghöz kötöttség, visszatérhetnek szülőföldjükre a kényszerkihelyezéssel eltávolított pedagógusok, orvosok s más értelmiségiek, így lesz kikkel megkezdeni a munkát. Olvastam a Marosvásárhelyen megalakult Maros megyei magyar anyanyelvű pedagógusok érdekvédelmi szövetségének nyilatkozatát, amelyben a célok között független, választott iskolaigazgatók és ugyancsak független, választott magyar tanfelügyelőség szerepel. Még meg sem jelent a felhívás, a nyugdíjas pedagógusok máris nagy számban ajánlották fel segítségüket. Lesznek tehát addig is tanárok, amíg az utánpótlásról sikerül gondoskodtok. A különböző megyékből érkező küldöttekkel beszélgetve egybehangzó volt a vélemény: igen nagy a románság bizalmatlansága a magyarokkal szemben (ezt nevelték beléjük) s a gyanakvásuk az RMDSZ munkájával kapcsolatban. Éppen ezért rendkívül fontosnak ítélték minél több felvilágosító cikk megjelentetését a román nyelvű sajtóban, az alaptalan rágalmak konkrét megcáfolását stb. Úgy vélekedtek: jól szolgálná ezt, ha az RMDSZ indíthatna egy országos, román nyelvű lapot. Útravalóul Sütő András szavait hoztam magammal, aki az RMDSZ első kolozsvári tanácskozásán mondta a következőket: „Csak annyit mondanék, hogy az egyiptomi rabságból szabadulva, a pusztában bolyongva keressük Mózes-helyünket!” ZIKA KLÁRA „Nekünk Király Károly volt jó két évtizeden át a reménységünk” - írta Kányádi Sándor a romániai forradalom utáni napokban. Király Károly - mint Kovászna megyei első titkár - már a hetvenes évek elején merészen szembeszegült a Ceausescu-diktatúrával, majd többször is bátor beadványokban követelte az emberi és nemzetiségi jogok tiszteletben tartását. Sem a száműzetés, sem az életveszélyes fenyegetések nem törték meg. Király Károly ma a romániai Nemzeti Megmentési Front alelnöke és a Nemzeti Kisebbségekkel Foglalkozó Bizottság elnöke. Az ötvenkilenc éves politikus rövid magyarországi gyógykezelése során interjút adott a Magyar Híreknek.- Hogyan emlékezik vissza gyermekkorára, a szülői házra?- 1930. szeptember 26-án születtem Dicsőszentmártonban, a Herkules Téglagyár udvarán lévő munkáslakásban. Édesapám a gyár égetőmestereként dolgozott. Életkörülményeink? Szegényesek, hiszen nyolcán voltunk testvérek. Világéletemben tanulni vágyó gyermek, ember voltam. Iskoláimat Marosludason kezdtem, az első két osztályt magyarul, a többit az akkori szabályok szerint románul. Együtt játszottunk a román gyerekekkel, beszéltük és tiszteltük egymás nyelvét. Marosludast akkor még többségében magyarok lakták. Apámat 1939- ben elvitték katonának, s csak 1943-ban engedték szabadságra. Mivel akkor már öt gyermeke volt, le kellett volna szereljék, de ezt megtagadták tőle, mert magyar volt. Marosludasról átszökött Észak-Erdélybe. Egy év múlva követtük.- Ezután következett 1945...- Mit tehetett egy munkásgyerek a háború utáni Erdélyben? Előbb festőinas lettem, majd ácsinas és fafaragó. A demokrácia életcélt adott. Részt vettem a marosvásárhelyi hőerőmű, a Maros és Aranyos menti hidak újjáépítésében. A mesterem régi, híres, illegális kommunista volt, az ő hatására iratkoztam be az ifjúsági kommunista szervezetbe, még 1945-ben. A negyvenes évek végén részt vettem a Fekete-tengeri Duna-csatorna építésében, majd a békási vízi erőműnél dolgoztam. 1955-ben Bákó megye tartományi első titkár lettem, ahol megismerkedtem egyrészt a románság gondolkodásával, másrészt a százezernyi moldvai csángó-magyar hétköznapi életével. Még megvoltak a magyar nyelvű iskoláik! Az akkori toleranciára az is jellemző, hogy soha senki nem kérdezte meg: mit keres egy magyar első titkár a román többségű megye élén.-A magyarságnak ézt az ősi ágát, a moldvai csángó-magyarokat az elmúlt évtizedekben románoknak nyilvánították...- Itt van nálam annak a levélnek a másolata, amelyet Ilié Verdetnek, a Román Kommunista Párt titkárának küldtem 1980. február 10-én. Mivel nem kaptam rá érdemi választ, kijuttattam Nyugatra, az Egyesült Államok képviselőházában is felolvasták, íme, egy részlet a levélből: „Annak ellenére, hogy a moldvai csángó falvakban a lakosok mind magyarok és római katolikusok, román papjaik vannak, a vallási szertartások nem anyanyelvükön, nem magyarul folynak, és már két évtizede megszüntették anyanyelven történő oktatásukat. Áz utóbbi népszámláláson hivatalból románnak nyilvánították őket. Ilyen a múltban a legreakciósabb rendszerekben sem történhetett meg.”- Most újra felveti a kérdést?- Igen.
