Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-01 / 3. szám
26 KILÁTÓ Felfedezem a hazámat BESZÉLGETÉS A PAX ROMANA ELNÖKÉVEL A Szabad Európa Rádió évtizedekig tabutéma volt Magyarországon. Mindenki hallgatta, de nyilvánosan nem esett szó róla. Vagy ha igen, úgy az „imperialista fellazítás" eszközeként jellemezték a hivatalos megnyilatkozások. Ma a rádió állandó irodát tart fenn Budapesten. Dr. Skultéty Csabával, a SZER nemrég nyugállományba vonult szerkesztőjével életéről, rádiós múltjáról beszélgettünk.- Egy felvett néven vált ismert rádiós újságíróvá ~- Valóban. A Szabad Európa Rádió hallgatói engem hosszú esztendőkön át Ambrus Márton néven ismertek. A szabály ugyanis az volt, hogy amikor valaki először ült a mikrofon elé, megkérdezték, milyen néven akar a továbbiakban szerepelni. Édesanyám még idehaza élt, nem akartam kellemetlenségeknek kitenni. így, mivel nagyapámat Skultéty Ambrusnak hívták, a fiamat pedig Mártonnak, ebből lett az új nevem: Ambrus Márton.- Hány év múlva jött ismét haza Magyarországra ?- Már voltam idehaza többször is az elmúlt öt esztendőben. Nem tudom, hogy magyar részről korábban hogy álltak volna a kérdéshez, de az tény, hogy a Szabad Európa Rádió nem engedte munkatársait azokba az országokba, amelyek számára műsort sugárzott. Jugoszláviába azonban minden további nélkül mehettünk. Én akkortájt - mert szerettem a magyar hazát, a magyar tájat - Bácskába jártam a gyermekeimmel. A Tisza-part, a pecázás, a magyar szokások - ez már egy kis darab Magyarországot jelentett számomra.- Egyáltalán: mikor is hagyta el Magyarországot ?- Én 1947 őszén mentem ki Párizsba. Előtte fiatal előadóként a megalakuló pozsonyi magyar külképviseleten dolgoztam, ahova a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény nyomán Jócsik Lajos kormánybiztos delegált. A politikai változások során visszahívtak, de elfelejtették bevonni az útlevelemet, amelyre automatikusan kaptam csehszlovák vízumot. így Prágán keresztül Párizsba mentem, ahol újra diák lettem.- A háború utáni koalíciós időkben foglalkozott-e tevékenyen politikával?- Nem. Tevékenyen, cselekvőén nem politizáltam. De akkor ahhoz a fiatal nemzedékhez tartoztam, amelyikben nagyon élt a remény, hogy végre létrejöhet egy demokratikus berendezésű Magyarország.- Gondolom, ha egy fiatalemberben ilyen világnézeti, politikai felfogás alakul ki, annak vannak családi gyökerei is.-Hogyne. Családi... és valamivel több is. Felvidéki vagyok. Csehszlovákiához tartozó területen nőttem fel. Szülőhelyemen, Nagykaposon magyar elemibe, majd Késmárkon német gimnáziumba jártam. Tehát magyarként tanultam Csehszlovákiában, s katolikusként evangélikus gimnáziumban. Minden osztályban volt több magyar és - a keresztények mellett - zsidó tanuló, egyszóval minden korkérdéssel találkoztunk már gyermekkorunkban, és ez az iskola egy életre adott útravalót.- Mire készült a gimnázium után ?-A külügyi pálya, Magyarország külpolitikai helyzete, lehetőségei, aktivitása érdekelt. Talán ez az oka, hogy ha a Szabad Európa Rádióban bármivel foglalkoztam - tudatosan vagy tudat alatt -, mindig Magyarország és a világ viszonya érdekelt.- Említette, hogy Párizsban ismét diák lett...- Előbb Budapesten végeztem és doktoráltam a közgazdasági karon, olyan szakon, amelyre véletlenül kerültem, és nem érdekelt. Végül Párizsban nemzetközi jogot tanultam, és nagyon kemény munkával megszereztem a diplomát. A diploma megszerzése után még kaptam egy ösztöndíjat a belgiumi Brügge-be. Ezt követően kerültem a Szabad Európa Rádióhoz. Először a hírszerkesztőségbe, amelynek tizenhárom évig voltam tagja. Ez nagyon komoly iskola, csak ajánlani tudom minden fiatal újságírónak. Aki ezen a mindennapi, kemény, koncentrált gondolkodási és fogalmazási iskolán végigment, annak könnyebb utána az eseményeket kommentálnia.- Gondolom, rádiós múltja egyik legizgalmasabb időszaka az 1956-os forradalom volt. Mennyire jelentett ez a társadalmi robbanás az ön számára meglepetést? Sejtette? Volt olyan érzése, hogy egyáltalán bekövetkezhet?- Ilyenre senki nem is gondolt. Abban a merev, a szó negatív értelmében fegyelmezett kelet-európai világban egy ilyen társadalmi robbanással senki sem számolhatott. Mint ahogy még azok
