Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-01 / 3. szám
KILÁTÓ 27 sem, akik október 23-án elindultak tüntetni. Nem is tudom elképzelni, hogy bárki sejtette volna, hogy mindebből milyen következmények származhatnak.- Hogyan fogadták az emberek - nemcsak a külföldön élő magyarok, hanem a németek, franciák akik közölt élt, a hírt?- Hirtelen hallatlan tekintélye lett a magyaroknak. Magyarországot és a magyarságot abban az időben még rendkívüli módon terhelte a második világháború, és mint egykori ellenség szerepelt a köztudatban. Ekkor azonban minden fenntartást elsöpört a forradalom. A nyugati Magyarország-kép azóta is ezen a forradalmon alapszik. Minden, ami előtte negatívum volt, kitörlődött a forradalom ténye által. Ez az esemény olyan bámulatot és olyan együttérzést keltett, hogy azt nem is remélhettük. Elmondok erre egy egészen jellemző példát. 1957 nyarán szabadságra Szicíliába utaztam. Egy ottani kisvárosban vásároltam valamit, és amikor az elárusítónő meghallotta, hogy magyar vagyok, elkezdett zokogni. Azt mondta: „Kérem, mi akkor novemberben csak sírtunk, sirattuk Magyarországot.” Ebben a városkában - mint annyi más olasz városban - azóta van Magyarországról tér vagy utca elnevezve.- Mostanában hogyan vélekedik rólunk a nyugati közvélemény? Hasonlítható-e Nyugaton érzékelhető hatásában a mai, csendes forradalom megítélése az akkori nagyon véres, tragikus eseményekéhez?- Összehasonlítani nem szabad, mert egészen más eseményekről van szó. Ám több országban szerzett tapasztalataim alapján elmondhatom, hogy a forradalom óta Magyarországnak a nyugat-európai közvéleményben nem volt még ilyen tekintélye, mint éppen mostanában. A magyar külpolitika lépései olyan higgadtak, olyan bátrak és ugyanakkor kiegyensúlyozottak, tapintatosak, hogy ezek alapján megint bámulat él az emberek*£y Dr. Skultéty Csaba, akit Ambrus Mártonként ismertek... FOTÓ: GÁBOR VIKTOR ben Magyarország iránt. A kép ma nagyon kedvező, de ezzel jól kell tudni élni. Végre a nemzetközi helyzet is olyan - gondolok elsősorban a Szovjetunióra -, hogy a magyar állampolgár saját, növekvő gondjai ellenére bizakodó lehet.- Mint említette, a Felvidéken született, és ez bizonyára meghatározta gondolkodásának alakulását. Vagyis azt, hogy nemcsak az itthoni magyarság kérdései, hanem a határon túliak sorsa is foglalkoztatja.- Kerek egy évtizede a svájci Luganóban, a Svájci Magyar Irodalmi és Képzőművészeti Kör által évente rendezett őszi konferencia alkalmából - amikor a kisebbségbe került magyarság volt a téma - engem kértek fel a legfrissebb kárpátaljai helyzet bemutatására. Ezt több hónappal a rendezvény előtt elvállaltam. Utána megijedtem, mert nagyon nehéz volt akkoriban adatokat szerezni. Viszont nagyon jó a Szabad Európa Rádió újságarchívuma, és más eredeti, kárpátaljai források is a kezembe kerültek barátok révén. így megtarthattam az előadásomat, amely annyiban számított eseménynek, hogy Nyugaton a témát akkor senki nem ismerte. Azok a magyarországi szakértők ellenben, akik jól ismerték, nem publikálhattak. Ezzel a később kiegészített előadással bejártam Nyugat- Európát. Előadásom megjelent nyomtatásban, és ismételten írtam cikkeket is a témáról. Mostanában jelent meg egy német nyelvű cikkem is Göttingenben, ahol egy könyvet adtak ki a Molotov- Ribbentrop-paktum következményeiről. Felkértek továbbá, hogy írjak ebbe a könyvbe is egy cikket a kárpátaljai magyarság helyzetéről, főleg a mai állapotokat bemutatva. Ez pedig - mint tudjuk - egészen váratlanul és örvendetesen kedvező irányban alakult, változott...-A rádiós szerkesztői munka mellett mi egyebekkel foglalkozik?- Részt veszek a Katolikus Magyar Értelmiségi Mozgalom, a Pax Romana tevékenységében, amely a legátfogóbb nyugat-európai tömörülése a magyar értelmiségnek. A szervezet nemzetközi: az első világháború után, 1921-ben alakult, az akkori európai katolikus ifjúság - főleg egyetemisták - intézményeként. Magyar alapítói is voltak, a magyar katolikus diákszervezet révén. Az első társadalmi kitörések egyike volt a trianoni elszigeteltségből. A második világháború után, amikor Magyarországon sorra felszámoltak minden vallásos intézményt, a Nyugaton élő és a Pax Románéhoz tartozó diákok és idősebbek is elhatározták tevékenységük folytatását. Azóta működik ismét folyamatosan Nyugat-Európában az intézmény, amelynek jelenleg én vagyok az elnöke.- Miben áll, illetve állt a szervezet működése?-Gondoljunk 1956-ra, hogy milyen nagyszámú magyar értelmiségit sodort az akkori kavargás Nyugat-Európába. Mindenütt voltak az egyetemeken magyar fiatalok, egyetemi csoportosulások és felnőtt egyesületek is. Pezsgő magyar élet folyt, amely hál' istennek azóta megszűnt, mivel Magyarországról nem kellett újabb menekült-utánpótlásnak
