Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-02-01 / 3. szám
A TITOK 25- Egyedül élek. A feleségem 15 éve meghalt. Szegénykém sokat bosszankodott, hogy annyi időt töltök a KlOSZ-ban. Gyakran már aludt, amikor hazatértem. Csak a papagájunk pirított rám: „Zoli! Hol voltál ilyen soká? A KlOSZ-ban voltál? A rosseb egye meg a KIOSZ-t.”- Szóval, reggel korán kelek, megreggelizem, aztán bemegyek a műhelybe. Eligazítom a szerelőmet, kiadom az anyagot, s ha nagyobb munkáról van szó és a megrendelő ragaszkodik ahhoz, hogy velem tárgyaljon, én is megyek. Délben felszállók egy 15-ös buszra, a Boráros téren átszállók egy 6-osra, irány a Hársfa utcai nyugdíjasétterem. Ha nem tetszik a menü, á la carte rendelek. Mindig mondogatom: ha nem engedhetem meg magamnak, hogy kulturáltan egyek, nincs értelme az életnek. Nagyon szeretem a főtt tésztát, de azt ritkán készítenek. Ma sikerült szőlős metéltet is rendelni. Ebéd után visszamegyek a műhelybe, fél 5-kor zárok. Aztán hazamegyek. Iszom egy tejeskávét valamilyen süteménnyel. Vacsorára csak könnyűt eszem, tejfeles túrót, sonkát. Közben nézem a televíziót. A hobbim? Természetesen a foci.-A Fradi?- Az MTK. Mondják is a barátaim: a Ferencvárosban laksz és az MTK-nak drukkolsz? Hát ez olyan ifjúkori emlék...- Minek örül, Zoli bácsi?- Két dolognak. Hogy a takarítónő hetente egyszer szépen kitakarít és hogy engem mindenki szeret és tisztel. Ez nekem nagyon fontos.-És min bosszakodik?-Ha sokat kell várni a 15-ös buszra. Ilyenkor gyalog megyek haza, és közben szidom a közlekedést. Kérdezem búcsúzóul, melyik volt élete legszebb napja.-A pontos dátum: 1989. szeptember 15. Amikor nagy meglepetésemre egyes-egyedül az én kedvemért jöttek el olyan sokan. Egész életemben nem ittam annyi pezsgőt, mint azon a délelőttön. Legalább másfél pohárral... HERNÁDI MAGDA FOTÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ T
