Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-02-01 / 3. szám

20 HAZAI KÖRKÉP

INTERJÚ A PRIVATIZÁLÁSI KORMÁNYBIZTOSSAL

Hány év alatt lehet államtalanítani a tulajdont?

1989-et a kelet-európai történelemben máris a fordulat éveként jegyzik. Ugyanakkor e térség gazdaságai ezer sebből véreznek, s a megállapított diagnózis szerint a kór az állami tulajdon működésképtelenségében keresendő. Először Magyarországon láttak hozzá a gyógyításhoz, a tulajdon államtalanításához, azaz a privatizációhoz.

Tavaly júliusban dr. Martonyi Jánost privatizációs kormánybiztosnak nevezték ki. Feladata: a folyamat szervezése és koordinálása.

— Az államosítás Magyarországon 1946-ban kezdődött, s 1948- ban, a fordulat évében tetőzött. Azóta elteít negyvenegy év, s tavaly a kormányzat hozzákezdett a visszafordulathoz, azaz a privatizáláshoz. De vajon mennyi idő alatt lehet államtalanítani a gazdaságot - és a társadalmat? Azaz hány év kell egy működő piacgazdaság kiépítéséhez Magyarországon, egy olyan országban, ahol jelenleg kilencven százalék körüli az állami tulajdon aránya?- Nem vagyok próféta, így a választ szívesen megkerülném. De mivel tudom, hogy ezt nem illik, úgy látom, hogy egy nyolc-tíz éves államtalanítási időszakot kezdünk meg. Az én feladatom e folyamat megindítása és vezérlése. Tisztában vagyok azzal is, hogy sziszifuszi munkáról van szó, s lehet, hogy az első komolyabb sikereket már más fogja learatni. De talán nem is ez a fontos. Fontosabb, hogy meg tudjuk kezdeni az intézményi, jogi, szervezeti, közgazdasági és nem utolsósorban a személyi feltételek kiépítését, amelyek lehetővé teszik a privatizáció felgyorsítását. E

folyamat lényegét én a társadalmi, gazdasági rendszer egészének radikális átalakításában látom, amelynek egyik legfontosabb eleme a tulajdonrendszer teljes átépítése. Ma már ugyanis mind a politológiai, mind a gazdaságtörténeti elemzések világosan rámutatnak, hogy az állami tulajdon dominanciája mellett nem működhet a polgári demokrácia. Az állami tulajdonra épülő központosított tervgazdálkodás és a demokrácia összeegyeztethetetlen, egymással nem élhet együtt. A másik fontos tapasztalat - s ezt mi, magyarok ma már jól tudjuk -, hogy a gazdaságot nem lehet decentralizálni valóságos tulajdonosok, azaz magántulajdonosok nélkül.- Noha mi megpróbáltuk, hiszen 1968 óta hangoztatjuk a vállalati önállóságot, a decentralizálást. Majd 1984 óta áttértünk az önigazgatás, a vállalati tanácsok szervezésére.- Valóban így gondoltuk, de rosszul gondoltuk. A vállalati önkormányzat (vállalati tanács, küldöttközgyűlés) ugyanis nem igazi tulajdonos, tehát nem jelent előrelépést a gazdaság feletti államigazgatási uralomhoz képest. így egyfajta zsákutcának bizonyult.- Tehát privatizálni kell, mégpedig úgy, hogy nehéz nemzetközi receptet találni. Az angol, francia vagy osztrák tapasztalatokat nem is tudjuk átvenni?- Ezekben az országokban, akárcsak a kevésbé fejlett országok többségében, sosem szűnt meg a piac, tehát a magántulajdon erőtere mozgatta a gazdaságot. Ezért a tőkés országok mindig csak egy-egy meghatározott vállalati kört, szektort privatizáltak: öt vagy tíz vállalatot. Tapasztalataikat tehát nehéz adaptálni, hiszen nekünk egy társadalmi, gazdasági rendszert kell átépítenünk, államtalanítanunk. Ezen az úton utat kell törni, s talán csak az vigasztalhat, hogy a többi szocialista ország is hasonló cipőben jár, s mögénk, illetve mellénk fog érkezni. Szinte valamennyi országban napirendre tűzték a szociális piacgazdaság megteremtését. Olyan típusú piacgazdaságot képzelnek el, ahol megmaradnak a szociális vagy akár szocialista értékek, de ezek nem azonosak az 1968-ban hirdetett csehszlovák és magyar reformkommunista nézetekkel, vagy az 1956-os nemzeti kommunista eszmékkel, amikor még a társadalmi tulajdon továbbélését hirdették a reformerek.- Ami nem is csodálható, hiszen eltelt huszonegy, illetve harminchárom év, és ezalatt kiderült, hogy a társadalmi tulajdon működésképtelen. Pontosabban, nem képes jól működni..