Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-12-15 / 23-24. szám
Cél: Miami M Atlanta várja Atlanta ■ * « a magyarokat ^ ^ __________________________________________________SPORT 53 Mi, sportolók, nagyon nehezen határozzuk el magunkat arra, hogy „nyugdíjba” vonuljunk. Aki csak tud, tovább sportol, miután kimaradt a „nagycsapatból”. így tettünk mi, evezősök is. Időben egyre távolodunk egykori sikereinktől, de nem akarunk csak a hagyományoknak, a nosztalgiázásnak élni. Ezért összeülünk különböző hajókban - mi például a kormányos négyesben -, és a veteránversenyeken igyekszünk megmutatni: képesek vagyunk még - s nem is akárhogy - forgatni a lapátot. Kormányos négyesünk számos európai és világversenyen szerepelt sikerrel - ha sokszor más-más összetételben is, hiszen a korcsoportok változtak -, így legutóbb az idén nyáron Viareggióból, a veterán-világbajnokságról hoztuk el az aranyérmet. Roppantmód szeretnénk ott lenni 1991. augusztus végén-szeptember elején Miamiban, a 18. veteránevezős világbajnokságon is. Amíg a versenyek Európában, a közelben voltak, saját kocsijainkba ültünk, s úgy kerestük fel a színhelyeket. Miami azonban messze van. Egy „aranyakkal” nem dotált sportág, egyáltalán nem dotált veterán versenyzői aranyat - csak ott kint remélhetnek. Márpedig ehhez ki kell jutni. Nem Fillérekbe kerülő útiköltséggel... De jó lenne, ha valaki(k) megértenéd): nem csupán kedvtelés, hobbi a mi összefogásunk. A mezen, amelyben (reméljük) a győzelem felé siklik hajónk, a magyar koronás címer jelzi, honnan jöttünk. Ha odaérünk... ha lesz pénzünk kiutazni... (A szponzorokkal természetesen készséggel kötünk reklámszerződést.) KOVÁCS SÁNDOR veterán evezős 1053 Budapest, Vámház krt. 14. Akárcsak négy évvel ezelőtt, 1986- ban, ezúttal is hat város pályázott a legközelebbi olimpia rendezési jogára. Hiába, az egyre emelkedő televíziós jogdíjak, továbbá a hagyományos jelképekkel, az öt karikával kapcsolatos marketingtevékenység révén az olimpia nyereséges vállalkozás lett, a házigazda város a világ érdeklődésének középpontjába kerül, infrastruktúrájának fejlesztésével korát megelőzve fejlődik, gyarapodik. Hosszú időn át Athén tűnt a legesélyesebbnek. Elsősorban érzelmi alapon. Az ókori játékok színhelye közismerten Olympia volt, s az első újkori versenyeket 1896-ban a görög fővárosban rendezték meg. A görögök joggal tekintik magukat az olimpiai mozgalom s a játékok alapítóinak. Nagyon szerették volna, ha a százesztendős jubileumon Athénben kerül sor a játékokra. Az aranyolimpia rendezésének talán Otto Symiczek, a Budapesten született magyar testnevelő tanár volt az egyik leglelkesebb szószólója. A Testnevelési Főiskola aranydiplomása még a harmincas évek elején, pályázat elnyerésével került Athénbe, s lett a görög sport egyik vezetője, a Nemzetközi Olimpiai Akadémia rektora. Tevékenyen részt vett a rendezés terveinek kidolgozásában, de a döntést már nem élhette meg, néhány héttel korábban, súlyos, gyógyíthatatlan betegségben hunyt el, 81 éves korában.- Ha a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjai nem csupán a szívükre hallgatnak a döntés meghozatalakor, hanem más körülményeket is mérlegelnek, akkor... - jegyezte meg óvatosan Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság magyar tagja, aki a 86 szavazó egyike volt. Az olimpiai bajnok párbajtőrvívó egyébként tagja volt a pályázó városokat végiglátogató és a döntéshozók számára részletes jelentést összeállító bizottságnak. Kiválóan ismerte a pályázatokat, a körülményeket és jóslata is beigazolódott. Az elsősorban hagyományait előtérbe helyező Athén mellett három, tökéletes létesítményeket, nagyszerű lebonyolítást, a résztvevőknek nagyon előnyös feltételeket, kedvezményeket ígérő, s egyben korszerű infrastruktúrával rendelkező város: Atlanta, Toronto és Melbourne óriási kampányt folytatott a rendezési jog elnyeréséért. Á három város küldöttségében magyar sportemberek is akadtak. Atlantát Törő András, a Tokióban még magyar, később már amerikai színekben versenyző kenus, az Egyesült Államok Olimpiai Bizottságának titkára segítette. Toronto sajtófőnöke George Gros, a volt pozsonyi újságíró, a magyarul tökéletesen beszélő Grosz György, a torontói Sun lapok igazgatója volt, míg Melbourne érdekében Komjáthy Gábor, ismert sportember és Puskás Ferenc, a magyar válogatott egykori kapitánya tevékenykedett. Öcsi barátunk arról is beszélt, hogy a magyar sport számára Melbourne lett volna a legkedvezőbb, hiszen az ausztrál városban nagyon sok honfitársunk él, s így a magyar sportolók is lelkes biztatásban részesültek volna. A választás végül, az ötödik fordulóban, Atlanta városára esett... „Georgia fővárosában nagyszerű olimpiát fogunk rendezni... Az ígéreteket beváltva a részt vevő sportolókat ingyen látjuk vendégül és az utazási költségekhez is hozzájárulunk, ami kedvező lesz a magyar sport számára” - mondta Törő András, akire minden bizonnyal fontos szerep vár majd az olimpia szervezési, rendezési munkájában. A magyar sport köreiben vegyes érzelmekkel fogadták a döntést. Zsivótzky Gyula, a kalapácsvető olimpiai bajnok, aki szeptemberben több kiváló sportember társaságában Athénben járt, s a helyszínen ismerkedett a görögök lelkes hangulatú előkészületeivel, elkeseredetten nyilatkozott: „Fontolgatom, hogy viszszaküldöm az olimpiai érmeimet... Sajnálatos, hogy az olimpiai mozgalom üzletemberek kezébe került...” A döntés azonban végleges, s hogy Atlanta tökéletes olimpiát rendez, afelől senkinek sem lehet kétsége. No, de addig előtte még Barcelonában randevúzik a sportvilág. A magyar sport javában készül a ’92-es játékokra, a nehézségek, a sportági szakszövetségek és az egyesületek anyagi gondjai ellenére is bizakodó hangulatban!... VAD DEZSŐ
