Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-15 / 22. szám
58 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK Valahol, Oroszországban GYÁSZHANGOK EGY HADSEREGÉRT Az, hogy Székesfehérvár, egykori koronázó városunk vezetősége évekkel ezelőtt úgy döntött, felújíttat egy romos épületet várostörténeti múzeum céljára, valójában Fejér megyét kivéve, nem sok embert érdekelt a szőkébb szakmán és a múzeumlátogatók kis körén kívül. Nemrégiben azonban rávetült az országos közfigyelem. Egy fehérvári fogtechnikus, lelkes amatőr előadóművész, Bobory Zoltán Serfőző Simon Feledésből az emlékmű című versét olvasgatva, azon töprengett, hogy a negyvennyolc évvel ezelőtti Donkanyari harcok magyar áldozatai előtt ideje lenne már tisztelegnünk. Baráti társaságával összefogott, és 1989. május 16-án körleveleik hatására több százan jöttek el az ország minden tájáról, hogy szót váltsanak erről az agyonhallgatott tragédiáról. Továbbá, hogy megbeszéljék, lenne-e jelentkező egy olyan emlékútra, amely során a Don-parti csaták színhelyeit látogatnák meg a résztvevők, és a helyszínen tartott ökumenikus istentisztelettel búcsúznának sok tízezer magyartól, megadva számukra a késői végtisztességet. A szervezők több fehérvári intézményt, így az István Király Múzeumot is felkeresték, hogy segítsék munkájukat, vegyenek részt az út előkészítésében, kutassanak fel minél több emléket, és az indulás előtt egy kis kamarakiállítással búcsúztassák az emlékvonat utasait. Az itthon maradó érdeklődők számára pedig adjanak információt arról a harcról, amelynek embervesztesége többszöröse volt a mohácsi csatáénak. Az utazás azonban az akkori szovjet nagykövet ellenzésén meghiúsulni látszott. Ugyanakkor a jelentkezők névsora napról Katonai mentők, gyakorlaton BoU Karácsonyi ünnepeket ktVéirr #XDott Kézzel rajzolt karácsonyi üdvözlőkártya a Don mellől napra bővült, és országgyűlési képviselők segítségével sikerült elérni, hogy a múlt nyáron Moszkvába látogató politikusaink ezt az utat is szóba hozzák, hangsúlyozva, hogy a „népi diplomáciának” milyen jelentős szerepe lenne nemzeteink nem felhőtlen viszonyának javításában. Gorbacsov ígérete Gorbacsov elnök akkor Ígéretet tett arra, hogy amint a Szovjet Vöröskereszt megszerzi az információkat az esetleg még fellelhető magyar temetőkről, érdembeni tárgyalásokra is sor kerülhet. Ami egyrészt azt is jelentette, hogy a legfelsőbb szovjet vezetés jóindulatúan tekint a tervre, másrészt azonban ki tudja mikorra tolódik el az utazás. A fehérváriak nem csüggedtek, és tovább szerveztek: több újság, a rádió, a televízió is foglalkozott a tervvel, majd tavaly októberben újra összejött négyszáz ember, hogy egy baráti kört, bajtársi egyesületet alakítson. Az ered-
