Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-11-15 / 22. szám

MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK 59

Szemlén az egyik légiegység

mény az lett, hogy a megalakulás idejét ez év január 12-ére, a nagy áttörés napjára tették, amikor is elkezdődött a 2. magyar hadsereg véres végjátéka. Továbbá arról is döntöttek, hogy a Doni Bajtársak Köre minden évben ezen a napon tartja éves összejövetelét.

Mint muzeológusnak, kezdetben fenntartásaim voltak a laikus szervezéssel szemben, s bevallom, az emlékűt is egyfajta pótcselekvésnek, fájdalmas nosztalgiázásnak tűnt, amiben az én huszonéves korosztályom nem szívesen venne részt.

Azonban figyelve a találkozók résztvevőit, s hallgatva meg-megcsukló hangon felidézett emlékeiket, a kiállítás megrendezését már nemcsak munkának, hanem feladatnak is tekintettem. Aztán egy idősebb néni 120 km-t vonatozva eljött, és elmesélte, hogy másfél éves házasságuk után a férje ott veszett az orosz hómezőkön, és két csöpp gyermekkel maradt árván, azóta özvegyen éli életét, és egyetlen elhatározás éltette, hogyha gyalog is, de egyszer eljut oda, ahol meghalt a legkedvesebb ember. - Akkor vált végképp világossá előttem, hogy sok emberben máig be nem he-Propagandaplakát 1942-ből

gedt seb van, mely a kényszerű, több évtizedes némaság következtében mindennapjaink részévé kövesedve nyomja generációk lelkét. Tán segíthetünk oldani a görcsöket - gondoltuk -, ha megszerezzük számukra legalább a sírás jogát. Ez volt az a hit, ami elindított sokunkat, hogy egy, a tervezettnél nagyobb, méltó kiállítással emlékezzünk.

Országos felhívást tettünk közzé, hogy örömmel várjuk mindenkitől, ha felajánlja tárgyait, szívesen vesszük, ha eladja a múzeumnak, s természetesen azt is, ha csak a kiállítás idejére kölcsönzi azokat. Levelet írtunk minden megyei múzeumba, hogy ők is próbálják meg a területükön fellelhető dokumentumokat megmenteni, a még élő résztvevők emlékeit összegyűjteni. Felvettük a kapcsolatot a Hadtörténeti Múzeummal is, amelynek munkatársai szintén lelkesen segítettek a kiállítás elkészítésében.

Egyidejűleg alapítványt szerveztünk a kiállítás anyagi támogatására. A „Magyarország a II. világháborúban” alapítvány célja, hogy a világháborúval kapcsolatos tárgyak, visszaemlékezések gyűjtését támogassa, a kutatások, feldolgozások eredményeinek publikálását lehetővé tegye, segítse a kornak, az akkori emberek életének bemutatását, ösztöndíjakat adjon és kiállítások elkészítését finanszírozza.

Levelek és imakönyvek

Százak jelentkeztek: hoztak fényképet, érmet, kitüntetést, hadparancsot, térképet, újságot,

Bakafelszerelés hátizsákkal, szuronyos puskával és kétszemélyes sátorral