Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-15 / 22. szám
10 KRÓNIKA Tanulnak, hogy taníthassanak Vendégek a végekről A Ráday Kollégium előtti forgalmas pesti utcán kis társaság gyülekezett. Ha a reggeli csúcsforgalomban lett volna néhány perce azoknak, akik a fiatalok csoportja mellett elsiettek, akkor hallhatták volna régies, ma már szokatlan magyar beszédüket. A nyolc fiatal a magyarság méltatlanul elfeledett népcsoportjából való: moldvai csángó magyarok. Magyar iskolába nem járhattak, így írni-olvasni nemigen tudnak. A már nem remélt csodák közé tartozik, hogy eljöhettek Budapestre tapasztalatokat gyűjteni, segítséget kapni a tanuláshoz, hogy aztán hazatérve ők segíthessenek. Az Országos Ómagyar Kultúra Baráti Társaság fontos missziót tölt be azzal, hogy a határainkon kívülre szorult magyarság köreiből folyamatosan vendégül lát olyan fiatalokat, akik a saját közösségükben klubvezetői vagy más népművelői feladatokat vállalnak. A programok kidolgozója, a továbbképző tanfolyamok fáradhatatlan szervezője és házigazdája Vincze Árpád gépészmérnök, az Ómagyar Baráti Társaság egyik alapító tagja, az ősi magyar kultúra szerelmese. Persze hiába lenne az értékes kezdeményezés, egy ilyen baráti társaság szövetségesek és támogatók nélkül aligha boldogulna a gyakorlatban. Hiszen ezek a fiatalok pénz nélkül érkeznek, szállásról, zsebpénzről kell gondoskodni, és akkor hol van még a színház, a kirándulás stb. költsége. Az egyhetes programot ugyanis igyekeznek úgy összeállítani, hogy minél többet lássanak, tapasztaljanak. Vincze Árpád mindig figyelembe veszi a sajátos igényeket, hiszen másra van szüksége a kárpátaljai, a felvidéki vagy a moldvai fiataloknak. A történelmi és tájékoztató előadásokon kívül - amelyeket jeles történészek, néprajzosok tartanak - jól működő kisközösségekkel szerveznek találkozókat. Vincze Árpád első alkalommal - még a tavasszal Kárpátaljáról hívott meg klubvezetőket. A kárpátaljai magyarok a hoszszú elzártság után bámulatos lendülettel kezdtek munkához, de tapasztalatok nélkül. Ezért voltak hálásak a sűrített programért, a rengeteg új tárgyi és módszertani ismeretért. Közöttük volt Vaszócsik Lászlóné, a munkácsi II. Rákóczi Ferenc Irodal-A méhkeréki községi tanács épülete előtt a helyi vezetők társaságában a moldvai vendégek mi és Művelődési Kör elnöke. Huszonkilenc éves pedagógusi múlttal a háta mögött most a Rákóczi „mindenese”. Munkácson kisebbségben él a magyarság, ezért érezték úgy, hogy össze kell őket fogni és segíteni a magyarságuk megtartásában. Történelmi előadások, Rákóczi korának megismertetése, örökségének ápolása a fő feladatuk. Gajdos Tibor, a munkácsi fiatalok első szabad március 15-i ünnepségén „lobbant lángra”, és azóta lelkes munkatársa a Rákóczi Körnek. Ők annak örültek a legjobban, hogy érezhették, van, aki figyel rájuk, megfogja a kezüket. Bundovics Judit újságíró, néprajzos Beregszászból az otthoni kluboknak, a sok tenni akaró lelkes fiatal értelmiséginek tud segíteni a Magyarországon tapasztaltak alapján. Az ezt követő továbbképző tanfolyamon tehát nyolc moldvai fiatal vett részt. Számukra egész más programot állított össze Vincze Árpád, hiszen többségük még soha nem járhatott Magyarországon. Az előadásokon hallhattak az emberi és kisebbségi jogokról, Benda Kálmántól a moldvai magyarok történetéről (amit soha nem tanultak), beszélgethettek a moldvai néprajzi gyűjtőutakra járó Halász Péterrel. Vincze Árpád a klubszervezés elméleti és gyakorlati kérdéseire tanította őket, s az esztergomi kiránduláson a magyarok történetéről, az érintett városokról mesélt nekik. Volt budapesti városnézés, látogatás a Széchenyi Könyvtárban és az Állami Könyvterjesztő Vállalatnál, ahonnan könyvcsomagokkal távozhattak. Magyar-román szótár, magyar ABC-s könyv - ezek voltak a leghasznosabb ajándékok. A magyarországi program egyik legemlékezetesebb része a méhkeréki kirándulás volt. Ezek a csángó fiatalok, akik teljes elzártságban éltek, tágra nyílt szemmel csodál-A képen balról a második Vincze Árpád, kárpátaljai klubvezetők társaságában FOTÓ: ZIKA KLÁRA koztak el mindazon, amit láttak és tapasztaltak: miként élnek Magyarországon a román nemzetiségűek? Az iskolában élénk beszélgetés alakult ki, többnyire román nyelven, mert a csángó fiatalok így jobban értették, amit az iskola és a falu életéről hallottak. De a vendéglátóknak is sok meglepetést hozott ez a találkozás. Fejcsóválva hallgatták, milyen körülmények között élnek Moldvában a csángó-magyarok. Méhkeréken az általános iskolát végzett gyerekek között 99 százalékos a továbbtanulási arány, Gyulán van román nyelvű gimnázium. Magyarországon 19 román ortodox parókia működik, gyulai egyházi központtal. Egyházjogilag Bukaresthez tartoznak. A községben román nyelvű óvoda is van, 100 gyerekkel. A vendéglátók büszkén sorolták, mennyi mindennel gyarapodott a községük. Orvos, gyógyszerész, terhesgondozás, könyvtár, saját zenekar... Az egyéni jómódot pedig a házak, a porták, az udvarokon álló autók mutatják. Paprikát, uborkát termelnek, azt hozzák fel a budapesti Bosnyák téri piacra. Az ortodox templom restaurálásának, belső festésének költségeit is összeadták a község lakói, bukaresti ikonfestők dolgoznak itt. A templomban a helybeli egyháztagok fogadták a vendégeket, s kicsit cső-
