Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-01 / 21. szám
58 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK A RENDEK LELKESÜLTEK ÉRTE Életünket és vérünket! Kettőszázötven esztendeje, 1740. október 22-én hirdette ki trónra lépését Mária Terézia. A Habsburg-ház leányági örökösödését a később Pragmatica Sanctio néven közismertté vált, 1723. évi törvények biztosították. Nagy Lajos leánya, Mária után a második nő volt Szent István trónján. Gyakran idézték egykoron a mondást, amely a Habsburg-birodalom államfilozófiájának talán legsarkalatosabb tétele volt: „Mások hadd háborúzzanak, te, boldog Ausztria, házasodjál!” A mondásból áradó bizakodásnak jó oka volt, hiszen a 13. század óta az európai hatalmi viszonyokban meghatározó szerepet játszó dinasztia családfája példátlan termékenységgel lombosodott. így teljességgel érthető, hogy a Habsburgok ügyes házassági politikájuk révén több tartományt szereztek a birodalom számára, mint fegyvereik erejével. A 17. század végén még úgy tűnt, hogy nemcsak a család életereje töretlen, de I. Lipót császár tehetséges fiai révén - a kihalt spanyol ág trónjának megszerzésével - a hajdani világbirodalom is helyreállítható. A felhők akkor kezdtek gyülekezni a dinasztia egén, amikor az 1711-ben mindössze harminchárom évesen elhunyt I. József nem hagyott fiú örököst maga után. Túl nagy( baj azonban egyelőre nem történt, hiszen az ez idő.szerint Barcelonában tartózkodó, és a spanyol trónra kiszemelt öccse, Károly még biztosíthatta a dinasztia fiági folytonosságát. Károly visszahívásával éppen csak a spanyol és osztrák ág birtokainak összekapcsolásáról kellett egyszer és mindenkorra lemondani. Ámde, hamarosan bizonyossá vált, hogy a Habsburg-ház fiágának gyertyáit csonkig égette a végzet. VI. Károly - a magyar trónon: III. Károly - csecsemőkorban elhunyt fiacskáját már csak két leánya követte, és a császár legfeljebb abban „reménykedhetett”, hogy hitvese korábbi halála esetén új házasságot köthet, amely majd fiú örökössel ajándékozhatja meg a birodalmat. Egy férfilelkű szép leány Nem így történt. A császárné túlélte a férjét, és VI. Károly 1740-ben bekövetkezett hirtelen halálával a mindaddig termékeny uralkodóháznak nem maradt férfi örököse. Maradt ezzel szemben két körültekintő megállapodás, amely a trónöröklés rendjét minden eshetőségre készen szabályozta. Élete alkonyán, 1703-ban Lipót császár ugyanis megállapodást íratott alá fiaival a birodalom felosztásáról és az örökösödés rendjéről. A titkos egyezség szerint az idősebb, József a német-római császári címet, az örökös tartományokat és a magyar királyságot, míg az ifjabb Károly a spanyol koronát örökli. Bármely oídal férfiágon történő kihalása a másik oldal férfi tagjait, majd - József leányaival kezdve - a leányágat juttatja örökléshez. József halála után a két özvegy császárné - anyja és felesége - már szőni kezdte a terveket a két leány megfelelő férjhez adásáról, hiszen a férjek egyike lesz a birodalom jövendő császára. Az ereje teljében lévő, fiatal Károly természetesen nem nézte jó szemmel ezt a tervezgetést, mert egyrészt még bizalommal tekinthetett a fiú örökös megszületése elé, másrészt a saját leszármazottait kívánta előnyösebb öröklési pozícióba juttatni. Az 1713-ban alkotott új öröklési rend, a Pragmatica Sanctio (örök érvényű szerződés) szerint, nőági örökösödés esetén Károly leányai előbbre sorolandók Józseféinél. Az előrelátás helyesnek bizonyult, mert Ká-Az újszülött Mária Terézia
