Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-01 / 21. szám
_?ó SAJTÓTÜKÖR Lelkészek a politikai Egyház és Világ életben Az új, kéthetente megjelenő lap három református lelkészt és két rabbit kérdez arról, hogy napjaink politikai életében az egyházak miképpen vesznek, vehetnek részt. Török István hejőbábai református lelkész egyebek mellett a következőket hangsúlyozza:- Közéleti tevékenységem teológiai alapja az a felismerés, hogy Isten nemcsak egyének életét vizsgálja, neki nemcsak a szigorúan vett hívő emberekhez van köze, hanem az emberiséget népekben, nemzetekben is látja, ígéretei és ítéletei népekhez is szólnak. Ebből kiindulva a magyar népet, amely ma már többségében nem gyakorló keresztény, nem érintetlen pogányságnak, hanem hitehagyott pogányságnak látom.- A Magyar Demokrata Fórumot azért támogatom - folytatja Török István mert abban indulásától fogva bátrabban és tisztábban hangzottak azok a prófétai figyelmeztetések, amelyet az egyházunknak kellett volna szólnia a hatalom erkölcs- és nemzetromboló hazugságaival szemben, de amely figyelmeztetéseket egyházunk vezetői a békés kiegyezés nevében elmulasztottak. Csontos József dabasi református lelkész a körkérdésre egyebek mellett ezt válaszolja:- A lakitelki találkozóra, mint lelkész kaptam meghívást. Egyházi mivoltomat a Magyar Demokrata Fórumon belüli tevékenységem során és különböző tisztségekre való megválasztásomkor mindig pozitív tényezőként értékelték. Országunk mostani megromlott állapotában sok jónak a cselekvésére van szükség ahhoz, hogy igazságos és emberhez méltó életfeltételeket teremtsünk. Én - többek között - a politikai tevékenységben látom megvalósíthatónak a keresztyén ember - valamint az egyháznak a só és kovász - szerepét. Bazsó Béla szintén református lelkész, egyházi tisztviselő Budapesten. Az „Egyház és Világ” körkérdésére így vall egyház és politika összekapcsolódásáról:- Képviselőként függetlennek tartom magam. Mesterkéltnek tartom a kettő szétválasztását, tudniillik a politizálást és a keresztyén meggyőződésből való szolgálatot. Ha a politikai irányvonalat kell megneveznem: az a népfelség elvének komolyanvétele. Ennek artikulációja a politikai, társadalmi, gazdasági élet minden mozzanatában, függetlenül a párt- és frakciófegyelemtől.- Teológiai bázisom a zsidó vallási és kulturális hagyomány - vallja Raj Tamás rabbi, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselője -, elsősorban a héber Biblia, amely életünk és gondjaink szinte minden fázisában tanítást nyújt nekünk. Raj Tamás ezután a hívő zsidó számára különösen fontos tanítást idéz: „Keressétek annak a városnak a jólétét, ahova száműzlek benneteket. Imádkozzatok érte az Örökkévalóhoz, mert az ő jóléte lesz a ti nyugalmatok!” Hogy miért a Szabad Demokratákat képviseli a parlamentben, erről így beszél Raj Tamás:- Ez a párt liberális demokráciát hirdet, s véleményem szerint Magyarország, s ezen belül a zsidóság számára ez a legjárhatóbb út. Az SZDSZ védelmezi a kisebbségeket és általában az emberi jogokat, következetes rendszerváltást hirdet, és elutasítja a negyvenéves ateista párturalmat, nem engedi a hatalom- és vagyonátmentést, nem alkuszik a nép- és vallásellenes kommunista uralom képviselőivel. Schöner Alfréd főrabbi nem csatlakozott egyik párthoz sem. A miértről ezt mondja:- A demokratikus fejlődésnek az elején vagyunk. Nem kívánom egyetlen párt mellett sem elkötelezni magam. Az elkövetkező esztendők gyakorlata teheti világossá, hogy az ígéreteknek milyen mérvű és mértékű a bázisa. A bécsi döntés ürügyén Magyar Nemzet „A szabadságjogok oszthatatlanok” címmel a bécsi döntés 50. évfordulója alkalmából Tamás Gáspár Miklós - a Szabad Demokraták Szövetsége parlamenti képviselője - tanulmányát közli a napilap. Miután a szerző áttekinti az 1940-es bécsi döntés következményeit és a román vasgárdista hagyományt, a „Ceausescu, bolsevizmus, nacionalizmus” című alfejezetben így ír:- 1968, Ceausescu szovjetellenes fordulata után négy évig Lucian Blaga erdélyi román misztikus nacionalizmusa lett a hivatalos ideológia. Csak 1971-72-ben váltotta ezt föl a sajátságos nemzetimaoizáló bolsevizmus. De ebben a fatális négy esztendőben köttetett meg a román nemzeti értelmiség paktuma Ceausescu pártvezérrel: a fölmentés a marxista-leninista ortodoxia alól a hivatalos sovinizmus támogatásával járt együtt. Aki a Vatra ideológiai gyökereit keresi, lapozza föl az akkori román irodalmi folyóiratokat. Az 1968-as és az 1972-es fordulat elég jól magyarázza a mai romániai politikai helyzetet. A 68-as, fölszabadulásnak tetsző fordulat jobboldali, modern nacionalista hívei dilemma elé kerültek 1972-ben, amikor Ceausescu és fő ideológusa, Popescu- Dumnezeu a harmadik világ törzsi bolsevista világnézetét kényszerítette az értelmiségre, Mao és Csiang Csing hatására. Némelyek tovább mentek Ceausescuval és Dumitru Popescuval, mások visszahúzódtak. Mindkét irány jelen van a mai román politikában. Az olyan bolsevizáló soviniszták, mint Eugen Barbu és a Romania Mare című hetilap köre, akik súlyosan kompromittálódtak a hetvenes és nyolcvanas években, ma a nyílt fasizmus álláspontjára helyezkednek. Az 1968 és 1972 között hangot kapott nem kommunista nacionalizmus hangadói viszont a mai hivatalos ideológiát szállítják. Közöttük is különbség van. Az erdélyi, Blaga-szárny intoleránsabb, a havasalföldi, Noicaszámy kevésbé magyarellenes. Az utóbbiak időleges sikere magyarázza, hogy a Nemzeti Megmentés Frontja még nem teljesen azonos a Vatra erdélyi, radikálisabb mozgalmával, bár az utóbbinak ma már olyan havasalföldi exponense van, mint a nagyszerű Rabelais-fordító, Romulus Vulpescu, a Front szenátora. (A „havasalföldi” szó itt szellemi típust jelöl.) Mi sem jellemzőbb a mai romániai politikára, mint hogy ma a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége (RMDSZ) a romániai ellenzék legnagyobb pártja; a román liberális demokraták kénytelenek vele szövetkezni, a kényelmetlen látszatok és iszonyú vádak ellenére. Romániában a „magyarozás” ugyanazt a szerepet tölti be, mint Magyarországon a zsidózás.
