Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-01 / 21. szám
I SAJTÓTÜKÖR 37- Trianon évfordulóján minden magyar parlamenti párt egységesen kijelentette - emlékeztet a cikkíró hogy Magyarországnak nincsenek területi követelései szomszédaival szemben. A román és a szlovák kormánynak tudomásul kell vennie, hogy Magyarországon nincsen politikailag jelentékeny irredentizmus. Senki nem hivatkozhat magyar politikusokra, ha összetűzéseket akar kikényszeríteni. A román nacionalizmus vádjai alaptalanok. Nekünk magyaroknak sérelmeink vannak. A román, szlovák, szerb nacionalizmus bánt és fenyeget bennünket. De mi erre nem magyar nacionalizmussal válaszolunk, bármennyire fáj nekünk Kolozsvár és Pozsony. Liberális demokratikus elveink szomszédainknak is érdekében állnak. Ajánlatunk: vágjuk le a nacionalista sárkány hét fejét. A bécsi döntés felemás megoldása - enyhén szólva - nem vált be. Mi megértjük az erdélyi románság irracionális félelmeit is. Tudatában vagyunk saját hibánknak, nem felejtettük el, mennyi bajt okozott a „kultúrfölényes” magyar sovinizmus. Következetesen, szilárdan és szelíden azt mondjuk: a szabadságjogok oszthatatlanok. Senkinek nem kell félnie tőlünk. De mi sem akarunk félni. meg azok a lehetőségek, amelyekből a demokráciának ki kell bontakoznia. Romániában világos képlet előtt állunk. Volt egy szavazás, ahol kiderült, hogy a román társadalom hány százaléka óhajt valós, nyugati értelemben vett parlamentáris demokráciát és jogállamot. Következésképpen el kell még telnie néhány évnek ahhoz, hogy a társadalom megszokja a demokrácia gondolatát, s megerősödjenek azok a generációk, Az „emigráns" sajtó és a hazai változások amelyeknek a kezében van Románia jövője. Végezetül Magyarország szerepéről esik szó:- Magyarországnak gazdasági, kulturális és erkölcsi értelemben erőssé kell válnia. Ha Közép-Európa olyan kulcsországává lesz, amely morális értelemben nagyhatalom, akkor olyan értékeket sugározhat a szomszédos társadalmakba, amelyek az egész térséget stabilizálhatják és Nyugat-Európához közelíthetik. IBHSIIB AzRMDSZ stratégiájáról Szőcs Géza költőnek, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetsége főtitkárának nyilatkozatát közli a szocialista napilap.- Az RMDSZ a nemzetiségi érdekek képviseletét vállalta fel - mutat rá Szőcs Géza. - Ám a romániai magyarság legfőbb érdeke az, hogy demokratikus jogállamban éljen. Ezért az RMDSZ nem szűkkeblű politikát folytat. A viszonylag szűkebb közösség mesterségesen alacsony horizontján túlemelkedve, az egész román állami berendezkedés demokratikus átalakításához kíván hozzájárulni. A cél: pluralista demokratikus jogállam megteremtése. Részt vállalunk azokban a folyamatokban, amelyek erre irányulnak. Ez meggyőződésünk szerint a román társadalom érdeke is. Az RMDSZ és a román vezetés együttműködéséről is szó esik:- Romániában a hatalom már nem szupercentralizált, egy házaspári kézben tartott monopólium. Több hatalmi góc alakult NÉPSZABADSÁG már ki. Egyik sem engedheti meg magának azt az illúziót, hogy ő az egyetlen. Ez a mi szempontunkból bizonyos értelemben kedvező, noha én nem ezt tartom ideális helyzetnek. Nem az a jó, ha rivális hatalmi gócok alakulnak ki, hanem ha erős társadalmi ellenőrzés létezik a hatalmi struktúra fölött. A hatalmi szférákon belüli belső bizonytalanság és kialakulatlanság nem teszi lehetővé, hogy céltudatos, konzekvens és koncepciózusán átgondolt módon próbálják a magyar közösség erejét felőrölni. Én - ha jóindulatú vagyok - azt mondhatom, hogy vannak olyan hatalmi centrumok, amelyeknek nem is céljuk ez. Ez a társadalom sok évtizedes agymosáson esett keresztül, miután azt megelőzően évszázadokon át egyfolytában agressziót követtek el azok ellen a törekvések ellen, amelyek Romániát Nyugat-Európához kívánták kapcsolni. Ez is az oka, hogy még csírájukban vannak csak Az Obersovszky Gyula főszerkesztésével - fejlécén állandó 1956-os évszámmal - ez év júniusában indult új hetilap Haas György bécsi levelét közli az egykori emigrációs sajtó értékeléséről.-A demokratikus Magyarország megszületésével egy időben megszüntette működését néhány olyan rangos lap és folyóirat, mint a párizsi Irodalmi Újság, vagy a müncheni Új Látóhatár - emlékeztet a szerző. - Örömmel lehet üdvözölni, hogy egyre több olyan sajtótermék kerül az olvasók asztalára, amely igyekszik átvenni azt a feladatot, amit hosszú évtizedeken át a nyugati magyar emigráns szerkesztők, írók láttak el. Sokszor és sokan kérdezték az emigráció szétszórtságában: mire jó ez az erőfeszités, kinek használok vele? Az emigráns tollforgató reménytelenségét az a tudat növelte, hogy tisztában volt azzal: az írás a társas hatás lehetőségét feltételező művelet. Az író párbeszéde a vele egynyelvű emberközösséggel, amelyet maga mögött kell éreznie. Az emigráns író által papírra vetett mondatok azonban e nyelvi és történelmi közösségtől függetlenül keletkeznek, s az író szándékától és akaratától függetlenül vándorolnak országokon és kontinenseken át a feltételezett olvasó kezébe. így jut a szülőföldtől elszakított író a kezdeti csüggedés válságain keresztül a bizakodás enyhüléséhez. A legkitűnőbbek, akik az írást erkölcsi magatartásnak tekintették az emigrációban, az üzenet átadását elodázhatatlan kötelességnek ítélték. A világban szerzett tapasztalataikat akarták a hazának továbbadni, ezzel is gazdagítva a nemzet szellemi bázisát. Ma a külföldön végzett szellemi teremtő és közvetítő munka már nem olyan életfontosságú, mint az otthoni teljes napfogyatkozás idején volt. Á cikk, amely „A szellemi honvédelem végvárai voltak” címet viseli, a következő gondolattal zárul:- Most, hogy a nemzet a történelem útján a demokratikus, független Magyarország küszöbére érkezett, érdemes volt egy röpke pillantást vetni arra az emigráns magyar sajtóra, amely hozzájárult az önkényuralom bástyáinak leomlasztásához, az emberi gerincek kiegyenesedéséhez és ahhoz, hogy most már a szabaddá vált magyar sajtó megjelenhet az ország határain belül is.
