Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-11-01 / 21. szám
RENDHAGYÓ INTERJÚ A KÜLÜGYMINISZTERREL KRÓNIKA 7 Egész Európa szövetségesei akarunk lenni Amikor a külügyminiszter titkárságán telefonon bejelentettem interjúkérésemet, korántsem csodálkoztam azon, hogy a főnöke programjait egyeztető kisasszony nem kecsegtetett túl közeli időponttal. Annál nagyobb volt a meglepetésem, amikor a hölgy már másnap felhívott, és megkérdezte, hogy volna-e kedvem elkísérni a miniszter urat délután Szentendrére, ahol a szomszédos országokból jött fiataloknak tart előadást. így lett a hivatalosra tervezett interjúból mondhatnám „kandalló melletti” beszélgetés, ha éppen lett volna a közelben kandalló. Jobb híján maradt az autó, az előadás, és az előtte, utána sorra kerített eszmecsere. A határok jellegét kell megváltoztatni Az alkalom és a hely szelleme, meg persze az aktualitása is adta a kérdést, hogy először a szomszédokkal való viszonyunk alakulását firtassam.- Számunkra - mondotta - a kiindulópont a magyar nemzet kulturális egysége. Érdekes, hogy a miniszterelnök úr mintegy hónapokkal ezelőtt elhangzott kijelentését, miszerint ő lélekben tizenötmillió magyar miniszterelnöke kiván lenni, a szlovák sajtó csak a közelmúltban kezdte bírálni. Holott ez a mondás semmiképpen nem területi igényt fejez ki, és még csak nem is kizárólag a hazában és a szomszédos országokban élő magyarságra gondolt, hiszen a tizenötmillióban a nyugati szórvány is benne foglaltatik. Amerikában például egyetlen vezető politikusnak sem jutna eszébe megütközni azon, hogy az amerikai zsidóság együtt érez Izraellel, vagy az ott élő magyarok Magyarországgal. Ugyanakkor pontosan tudjuk, hogy a tiltakozás ellenére is erkölcsi, szellemi támaszt kell adnunk a nemrégen még közvetlenül veszélyeztetett kisebbségi magyarságnak. Még akkor is, ha a szomszédos országokban a nyílt elnyomópolitika megbukott. ám a nyomai változatlanul tovább élnek. Ezért ottani honfitársaink nagyon is igénylik az együttérzést. Azt például, hogy Kádár János 1957-ben Marosvásárhelyen nyilvánosan megtagadta és a „román elvtársak” belátására bízta a romániai magyarokat, ők azóta sem felejtették el. A mai magyar kormány más felfogást vall, és mi ezt akkor is vállaljuk, ha némelyek esetleg rossz néven veszik a szomszédságból. Holott semmi okuk rá, mert mi több ízben kinyilvánítottuk, hogy tiszteletben tartjuk a nemzetközi szerződéseket, és a határokat sem erőszakos, sem pedig más módon nem kívánjuk megváltoztatni. Ezzel szemben úgy gondoljuk, hogy a Közép- Európában a két világháború után meghúzott, rendkívül igazságtalan határok jellegét kell megváltoztatni. Én a magyar kisebbség számára a legjárhatóbb útnak azt látom, ha ezek a határok átjárhatóvá válnak, mint ez már Nyugat-Európában megvalósult. Álláspontunk a kisebbségi jogok kérdésében nagyon világos: mi a teljes tolerancia alapján állunk, ugyanakkor szomszédaink nehezebben hajlanak a kétoldalú rendezésre. Javasoljuk, hogy a demokratikus Európába való belépés zálogaként készítsünk európai kisebbségi kódexet, amelyhez készek vagyunk máris pontos javaslatokkal hozzájárulni. Ha ki tudunk dolgozni egy ilyen dokumentumot multilaterális szinten, akkor annak a szomszédkapcsolatainkban is javulást kell eredményeznie. I- Gondolom ebben a körben, számos oknál fogva, nem lehet csupán a szomszédok egyikeként említem a Szovjetuniót...- Nem tudjuk még mi lesz a jövője, de Magyarország számára nagyon fontos gazdasági partner a Szovjetunió - vélekedett Jeszenszky Géza, cáfolva egyben minden olyan kritikát, miszerint a kormány nem tulajdonítana jelentőséget a szovjet kapcsolatnak. - Bár e kapcsola-
