Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-10-15 / 20. szám

58 MÚLTUNK, TÖRTÉNELMÜNK

Zágoni Mikes Kelemen honszeretete

Mit tudunk róla? Sokat is, keveset is. Háromszáz esztendeje született a Háromszék vármegyei Zágonban, s Rodostóban hunyt el 1761. október 2-án. Kora ifjúságában II. Rákóczi Ferenc udvarába került, s híven szolgálta fejedelmét előbb mint apród, végül mint főkamarása. Annyira szerette urát, hogy noha nem volt kénytelen, megosztotta vele a bujdosás keserű kenyerét. Utolsó éveiben egy kis derűt vitt sorsába Mária Terézia kegyelme, aki megengedte,

hogy erdélyi rokonaival levelezzen...

Szándékosan használom a honszeretetet, ezt a jelenkori szóhasználatunkból jobbadán kipergett fogalmat, a mai, közkeletű hazaszeretet helyett. Jobban illik Mikeshez, hiszen jókora idő választ el tőle: az idén ünnepeljük - reméljük világszerte *- születésének háromszázadik évfordulóját.

Következésképpen patriotizmusának elemeit, összetevőit a maga korában, a XVIII. század viszonylatrendszerének körülményei közt kell szemügyre vennünk, nyomatékosan élete, személyisége és egyénisége csakis egyszer volt mivoltában.

Az értelmi elemekből, érzésnyalábokból, emlékekből és sóvárgásból összeálló mikesi honszeretet legszemélyesebb vallomásaiból olvasható ki. A Leveleskönyv létrejöttének kiváltója is a honhoz való kötődés volt. A száműzöttnek tilos volt élete utolsó éveiig az erdélyi rokonsággal levelet váltania. Az Édes Néném, a képzelt rokon és honfitársnő, Mikes számára jelentős mértékben a szülőföldet, tágabban Erdélyt jelentette, Mikes múltjának jelen valóságként tételezett eleme volt. Ez tette indokolttá kapcsolatuk bizalmasságát, a levelek nyájas és enyelgő hangját, a szülőföld feletti gondok, gondolatok megosztását. A szülőföldét, még inkább a szülőfaluét, történelmi emlékezetünk nagy helységszimbólumát, Zágont, ezt a háromszéki havasok ölében meghúzódó helységet, melyet Mikes annyi-A híres cserefák, melyek alatt a legenda szerint a gyermek Mikes Kelemen oly sokat játszott