Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-10-01 / 19. szám

IRODALMUNK KINCSESTÁRA 57

I

nék, akinek haját megsimogatnám (persze csak az ágytakaró alakjában), akinek hangját visszaidézném, szavait, kedves mondásait elismételem magamban... Mert, remélem, tudod, hogy legalábbis olyan kedvesek voltak hozzám a férfiak, mint hozzád, vagy tán még kedvesebbek, mert nem kerültem pénzükbe.- Édes szívem - felelt méltóságteljesen Galambos Mária. - Te egy vén perdita vagy.

Ilona nem sértődött meg, mert hiszen négyszemközt voltak. Hamisan hunyorított, mintha valamely láthatatlan személlyel közölné, hogy a „vén” kifejezést eltette, följegyezte, és gyorsan visszaadja.- Igen, én vén vagyok, szegény vagyok, beteg kutya vagyok. Te szép vagy, gazdag vagy. A zsidó asszonyok mind utána fordulnak a bundádnak a korzón, s ez téged igen büszkévé tesz. A cipőid még mindig a legfinomabbak, a kalapodon a strucctollak sok pénzt érnek, de én tudom, hogy nem mindennap váltasz tisztát, te dáma, te.

A nyíl nem talált, mert Galambos Mária cinikusan nevetett.- Minek? Kinek? Se nekem nem kellenek már a férfiak, se én nem kellek a férfiaknak... A mi útjaink elváltak egymástól, a pókháló lassan benövi az arcomat, sírboltot építek a nagyapámnak, és magamnak is készítek oda helyet. Reggelenkint a cinkéket nézem, amint a kert deres fáin ugrándoznak, este a tűzbe merülök, éjjelente attól félek, hogy mégiscsak tönkremegyek, mert esnek a papirosok.- Látod? Mindez nem volna, ha reám hallgatnál - felelt a barátnő.

Egy pillanatig elhallgatott a két hölgy. A meseképet ábrázoló álló óra törpéivel és baglyaival olyan nyugodalmasan ketyegett, mint valamely gyermekszobában. Alkonyat volt odakünn, a fák fázósan eregették karjukat az ablakhoz, mintha hallgatóztak volna.

A tarka szoknyát lesimította Ilona.- Elmulasztom a pókhálót szemedről - mondta titokzatos hangon Ilona.- Be akarsz valakit mutatni? - csattant föl Galambos Mária. - Van valami férfirokonod, talán egy facér pincér vagy részeges muzsikus, akivel a vagyonomat el akarjátok csalni? Nem, abból nem esztek.

Ilona halkan, csendesen nevetett.- Bolond vagy. Egy igen előkelő úr érdeklődik utánad...- Ezt hazudja a kártya is.- Már többször látott kocsijából, a budai korzón utánad ment, a Várszínházban látcsövezett...- Francia szakálla van és nagy orra, az óraláncán valami régi tallér csüng, a kisujján halálfejes gyűrű van.- Ő az.

A két hölgy elhallgatott. Ilona hosszú idő múlva szólalt meg.-Tetszel neki. Szerelmes.

Galambos Mária, aki idáig elgondolkozva, szinte gunnyasztva ült a karosszékben, erre hangosan fölkacagott:- Csak ezt ne mondtad volna!... Most már igazán nem óhajtok vele megismerkedni. Utálom a szerelmes férfiakat.

RAJZ: KARAKAS ANDRÁS