Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-10-01 / 19. szám

36 SAJTÓTÜKÖR Beszélgetés a „befuccsolt' Nemzetiről képest A képes családi maga­zinban Fellegi Tamás be­szélget Hofer Miklóssal a „sosem lesz Nemzeti Szín­ház” tervezőjével. Az írás címe: „Hiszen becsapták a népet.” (Hofer munkás­ságáról és a Nemzeti Szín­ház érdekében végzett küzdelmeiről lapunk többször is beszámolt.) A füstbe ment Nemzeti Szín­ház után Hofer Miklós a Budapesti Műszaki Egye­tem dékánja lett.- Szerencsétlen dolog volt a Nemzeti tervét ösz­­szekapcsolni a politikával - emlékezik Hofer Mik­lós. - Akár a kezdeménye­ző személyekre gondolok, akár arra a funkcióra, hogy a színháznak legyen része a dísztribün. Olyan történelmi vagy közéleti Figurák, akiknek a neve ma már el sem hangzik, de három éve még a „leg­­potensebbek” voltak, olyasmiket ajánlottak, hogy nézzem meg a szov­jet köztársaságok kultúr­palotáit, olyan népi orna­mentikát helyezzek az épületre, és akkor nem lesz semmi baj! A szakmai zsűri azt mondta: ez csak egy időtlen, puritán, Bau­­haus-modern lehet, klasz­­szikus modern. A közvéle­mény azt mondta: miért nem épül fel a lebontott Nemzeti, hiszen becsap­ták a népet, amikor a régit felrobbantották. Az embe­rek nem voltak hajlandók tudomásul venni, hogy a régi épület sosem felelt meg arra a célra. Ebben a sokirányú küzdelemben kellett tisztességes szak­mai igényességet képvisel­ni. Ugyanezért a tervért, amelyért itthon szégyen­­padra akartak ültetni, ren­geteg nemzetközi elisme­rést kaptam. Valószínűleg ezért nem roppantam ösz­­sze. Szívvel-lélekkel vet­tem részt az új zsűriben. Néhányan furcsállták ezt. Aki 25 évig tisztességgel és szakszerűen foglalko­zott ezzel, attól a nemzet joggal elvárhatja, hogy a továbbiakban is mindent megtegyen. új törekvés egyházunk­ban, sőt inkább gazdag tradícióra tekint vissza: magyar népünk története és egyházunk sorsa külö­nösen is közel hozza hoz­zánk zsidó testvéreinket. Annál nagyobb szomorú­sággal tölt el bennünket, ha a XX. századi zsidóül­dözések sorára tekintünk, melyeknek mélypontja a II. világháború holocaust­ja volt: a zsidóság sziszte­matikus kiirtásának kísér­lete. E kritikus időben egyházunk is gyengének bizonyult hitben és csele­kedetben, semhogy ezt az emberirtást meg tudta vol­na akadályozni. A továbbiakban a nyi­latkozat rámutat:- A zsidó-keresztyén párbeszéd során elsősor­ban arra kívánunk Figyel­ni, hogy a múltban szer­zett keserű tapasztalatok emlékeit ne idézzük fel zsidó testvéreinkben. Alapvetően valljuk, hogy igazi párbeszéd és együtt­működés csak úgy jöhet létre, ha mindkét fél meg­őrzi, sőt megerősíti tulaj­don identitását. A fentiek alapján négy dolgot kell ünnepélyesen hangsúlyoz­nunk: 1. Legyen békesség a Szentföldön az Ószövetsé­get Szentírásként elfogadó vallások között. 2. Kifejezzük örömün­ket afölött, hogy orszá­gunk diplomáciai kapcso­latot létesített Izrael álla­mával, kinyilvánítva ezzel, hogy sokra becsüli a zsidó állam nemzeti független­ségét. 3. Keresztyén lelkiisme­retünkkel kinyilvánítjuk, hogy testvéri szívvel ál­lunk a hazánkban élő zsi­dóság mellett és készek vagyunk őket bajaikban támogatni, velük együtt­működni. 4. A leghatározottabban elítéljük az antiszemitiz­mus rejtett vagy nyílt meg­nyilvánulásait. A nyilatkozat végezetül hangsúlyozza:- A zsidósággal való kapcsolatunknak ilyen szellemben történő rende­zését Krisztusba vetett hi­tünk teszi kötelezővé szá­munkra. SZÍNHÁZI ÉLET zsidó-keresztyén párbeszédről \5 5 A Magyarországi Re­formátus Egyház Zsinatá­nak a zsidósággal való kapcsolatáról kibocsátott nyilatkozatát közli az izra­elita hetilap.- Keresztyén hitünk ar­ra szólít fel bennünket, hogy a bennünk élő re­ménységről bizonyságot tegyünk - kezdődik a nyi­latkozat. - A reménység teszi kötelezővé számunk­ra, hogy kapcsolatunkat a zsidósággal tisztázzuk, s vallást tegyünk arról a gyökérről, amelyben mi keresztyének oltattunk. Társadalmunk nagymér­tékben polarizálódik, s a nyugtalanító közérzet sok­szor teret enged az anti­szemitizmusnak is. Mé­lyen megráztak minket az antiszemita sírgyalázások és egyéb vandál tettek, amelyeket a leghatározot­tabban elítélünk. Tudjuk, hogy a gazdasági gondok növekedése bűnbakok ke­resésére is vezethet bizo­nyos körökben. A zsidó­ság és keresztyénség kap­csolatának keresése nem „Körkép fogyasztás után” címmel napjaink budapesti éjszakai életéről közöl riportot a színházi lap, amely a legendás hírű - a két világháború között megjelenő - hasonló című újság „folytatója”.- Nagy a választék - mondja Tóth István, az Astoria bár igazgatója. Az utóbbi időben nagyon sok új magán-szórakozóhely nyílt. Felkapott hely a Pa­­radiso, a Dejó Popó, a Pa­csirta, az Egyérintő. A pesti éjszaka egyre inkább a szex felé tolódik. Na­gyon egyszerű az oka: ez eddig nem volt, tiltott gyümölcsnek számított. A riportból azt is meg­tudhatjuk - a szerző ezzel kapcsolatosan fenntartá­sait is megfogalmazza -, hogy számos helyen sze­relmet játszó pár szeretke­zik a parketten a vendé­gek karéjában. Sajnos az éjszakai élet átcsapott az ízléstelenségbe. Ezért ne­héz helyzetbe kerültek a klasszikus éjszakai bárok, az Astoria, a Maxim, a Moulin Rouge és az Orfe­um. Az ő nagy létszámú, igényesebb műsoraikat nagyobb bérek, adók sújt­ják. Az Astoria bár igazga­tója így summázza véle­ményét, terveit:- A legjobb magyar cso­portok sajnos Nyugaton dolgoznak. A legjobb ze­nészek, táncosok. Nálunk kevesebb a gázsi, kint va­lutát kapnak. Az Astoria azt tervezi, hogy a Herná­di Gyula-Jancsó Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents