Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-10-01 / 19. szám
SAJTÓTÜKÖR 37 szerzőpáros műsorát a szálló bárjában fogják bemutatni. Az Astoria a jövőben sem kíván semmiféle szexversenyben részt venni. Támogatókat keresnek, hogy legyen pénzük színvonalas műsorok előállítására, és olyan bárt szeretnének üzemben tartani, ahol a pincér nagyságos asszonynak szólítja a hölgyvendéget, ahová a beszélgető és a táncoló közönséget hatalmas italkínálattal várják. A régi, kellemes lokálhangulatot szeretnék feltámasztani, amikor a zongorista fürge ujjai ismét a hervadhatatlan melódiát csempészik vissza: „Látta-e már Budapestet éjjel... ?” Párizsi magyar bankár Magyar Nemzet gazdaságunkról Tar Pállal, a Banque Nationale de Paris igazgatóhelyettesével, Antall József miniszterelnök külőntanácsadójával közöl beszélgetést a napilap. A bankár a 21 milliárd dollár körüli magyar adósságállományról így vélekedik:- A kormány bejelentette, hogy az ország fizetőképességét minden körülmények között megőrzi. Ami azt jelenti, műveleti szempontból, hogy a kamatokat folyamatosan fizeti, és amikor a hitelek lejárnak, azokat tulajdonképpen újabb hitelek felvételével fizeti vissza. Az adósságállomány növekedése lelassult. A cél, hogy ne is növekedjék. A Nemzetközi Valutaalap elképzelése is ez. Ehhez azonban legalább két dolog szükséges. Az egyik, hogy Magyarország külkereskedelmével, idegenforgalmi bevételeivel, a privatizálás révén elérhető tőkebeáramlással elegendő konvertibilis valutát halmozzon fel ahhoz, hogy a kamatokat fizetni tudja. A másik pedig, hogy közben megőrizze azt a pénzügyi bizalmat, ami új hitelek felvételéhez szükséges a régiek lejártakor. A világ rokonszenwel figyeli a kelet-európai változásokat, és komoly segítséget ajánlott fel. A hitelek túlnyomó részét azonban bankok és nem kormányok nyújtották. Számukra üzletről van szó, és az az érdekük, hogy ezek az országok vissza tudják fizetni a hiteleket. A magyar adósság 40 százalékát német bankok hitelezték meg, 40 százalék japánok kezében van, és csak 20 százalék az amerikai, francia, angol stb. hitel. Az utóbbi hónapokban érezhető némi bizalmatlanság, főképpen az év eleje óta megmutatkozó szovjet fizetési nehézségek miatt. A beszélgetés további részében a konkrét francia-magyar gazdasági kapcsolatokról esik szó, végezetül pedig egy egységes európai gazdasági stratégiáról, s benne Magyarország esélyeiről:- A nyugati világ - hangsúlyozza a bankigazgató-helyettes - csakúgy, mint a háború után a Marshall-tervvel, képes lesz a globális gazdasági problémák kezeléséhez szükséges eszközöket mozgósítani, hiszen bizonyos mértékig az egész világ jövője ettől függ. Ami pedig bennünket illet, a nyugati világban a szakértők éppen Csehszlovákiát és Magyarországot tartják tőkebefogadásra leginkább alkalmasnak. Én úgy látom, hogy a kormány keményen dolgozik az átalakítási terveken. De ehhez idő kell, és nem lenne helyes a türelmetlenkedőkre hallgatni. Az egyházi iskolákról „Ki tartozik, ki követel?” címmel a magyarországi egyházak ingatlanigényeiről közöl cikket a Magyar Gazdasági Kamara hetilapja. A legnagyobb egyházak egy-egy kapcsolattartó megbízottat delegáltak a Művelődési és Közoktatási Minisztérium egyházi főosztályára, az ő véleményükkel ismerkedhetünk meg.- A megkérdezettek - mutat rá a cikkíró - jól látják, mennyi társadalmi feszültséggel jár az épületvisszaigénylési hullám, ezért a feszültségek szítása helyett egyházaik inkább a lassúbb, kompromisszumos megoldásra törekszenek.- Az evangélium szellemével összeegyeztethetetlen dolog lenne - mondja Pregun István, a Nyíregyházi Hittudományi Akadémia rektora - jól működő iskolákat „felrobbantani” pusztán az egyházi tulajdon visszaszerzése miatt. Ezért csak olyan épületeket kér vissza a katolikus egyház mielőbb, amelyek funkcióképességéhez kellenek, elsők között a szerzetesrendek számára és az egyházi célú képzéshez. Aranyos Zoltán református zsinati főtanácsos szerint az első ütemben igényelt épületek listájának összeállításakor - amelyen szerepel például az aligai volt pártüdülő is - az is szempont volt, hogy mi látszik gyorsan megoldhatónak a pártvagy munkásőringatlanok felszabadulásával. Szemerei Zoltán, az evangélikus egyház országos irodájának osztályvezetője egyebek mellett a következőket hangsúlyozza:- Egyik egyház sincs olyan helyzetben, hogy mindent azonnal visszaköveteljen. A társadalmi közhangulat sem viselné ezt el, de egyelőre nem is tudnának mit kezdeni vele. Ami a jogi rendezést illeti, az egyházak általában azt igénylik vissza, amit egyházi célokra használni tudnak, a többi épületért pedig kártérítést várnak. A használatról a helyi igények szerint kell dönteni, iskolák esetében a szülök és a hívek akarata szerint.- Az izraelita egyház - mutat rá Zoltai Gusztáv, a MIOK igazgatója - rövid távon csak egy-két iskolát és óvodát igényel. Speciális kérdés viszont mintegy 300 ezer ingatlan, többségük vidéki ház, sorsa. Ezek örökös híján történt állami tulajdonba vétele még tisztázásra vár. Hajdani tulajdonosaik ugyanis haláltáborokban pusztultak el, s mivel az örökösöket is meggyilkolták, az egyház a zsidóságot tekinti egyetemleges örökösnek. Ez az ingatlanvagyon szolgálhatna fedezetül annak megoldására, hogy a jelenlegi gondozatlan 1300 zsidó temetőt folyamatosan rendben lehessen tartani. Az egyházi ingatlanigények áttekintésének végén a cikk szerzője Aranyos Zoltán zsinati főtanácsos vélekedését idézi:- Helyi szinten jelentkezik föld iránti igény is, főleg egyházközségi, lelkészi javadalmi földek iránt. E földnek a kérdése is az ingatlanrendezés körébe tartozhatna, s mivel az államsegély intézménye - amellyel az egyházak működését jelenleg méltányossági alapon, évente változó mértékben támogatja az állam - jövőre megszűnik, a korábbi egyházi vagyon bázisul szolgálhatna az egyházak működéséhez.
