Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-10-01 / 19. szám

22 HAZAI KÖRKÉP VÁGYAK, TERVEK, REALITÁSOK Ismét a szülőföldön A politikai fordulat, a békés átmenet egyik következménye: a korábbi évekhez képest jelentősen nőtt a külföldről hazatelepülök száma. Ki, miért határoz úgy - hosszú, sokszor több évtizedes távoliét után -, hogy visszatér az óhazába? Néhány válasz az alábbi történetekben olvasható. Endrey Antal négy évtizedes távoliét után tért haza, és szülő­városában, Hódmezővásárhelyen telepedett le:- 1944-ben a Pázmány Péter Tudományegyetemen „summa cum laude” szereztem meg a jogi doktorátust, s csakhamar letet­tem az ügyvédi és a bírói vizsgát is, s így 1947-ben, huszonöt éves koromban ügyvédi irodát nyitot­tam Hódmezővásárhelyen nagy­apám házában. Közben a Kisgaz­da Párt ifjúsági szervezetében te­vékenykedtem, s a Független Új­ságban vezércikkeket írtam. Poli­tikai ténykedésem és cikkeim mi­att egyszer csak forró lett a lábam alatt a talaj, s ezért 1948-ban kénytelen voltam elhagyni hazá­mat, s nem sokkal később Auszt­ráliában telepedtem le. Három év alatt elvégeztem - ezúttal is ki­tüntetéssel - a jogi egyetemet Ausztráliában, és megszereztem az ügyvédi képesítést is. Polgármester Ausztráliából? Nem panaszkodhatok a karrie­remre. Négy évig voltam az ausztrál szenátus jogtanácsosa, és királyi tanácsosnak is kineveztek. A hetvenes évek elején két évig a melboume-i egyetem történettu­dományi intézetében dolgoztam, magyar őstörténeti kutatásokat folytattam. Az ausztráliai magyarok ügye is mindig foglalkoztatott. Tizen­hat évig voltam a melboume-i magyar katolikus egyházközös­ség elnöke, és P. Varga Zoltánnal Endrey Antal négy évtizedes távoliét utón újra szülővárosában telepedett le együtt alapítottuk meg a híres melbourne-i Regnum Marianum otthont. A Regnum Marianum kezdetben az 1956-ban Ausztráli­ába menekült magyar diákok és iparos tanulók otthona volt. Volt idő, amikor egyszerre hetven ma­gyar Fiatal is tanult ebben az ott­honban, később, ahogy csökkent a menekültek száma, változott az otthon rendeltetése. Először le­gényszállássá alakítottuk át, majd itt kapott helyet a Magyar Intézet, egyben mostanra pedig a Regnum Marianum a melbour­ne-i Magyar Iskola és a Magya­rok Kulturális központja lett. Igazi szerelmem azonban a ma­gyar történelem. Tizenkét köny­vem jelent meg külföldön e téma­körben, angolul és magyarul. De nyilván az érdekli, mi ho­zott haza Magyarországra, negy­ven évi távoliét után. Én nem kalandvágyból hagy­tam el az országot, hanem - mint említettem - a politikai üldözte­téstől való félelemből. Távozáso­mat soha nem gondoltam végle­gesnek, úgy terveztem, ha itt a rendszer megváltozik, azonnal hazatérek. Hat hetet töltöttem első látoga­tásom alkalmával, 1988 őszén Magyarországon, s kimondhatat­lanul boldoggá tett, hogy negy­ven éven át visszatérő álmom megvalósult: Budapest utcáin sé­tálhattam. Aztán november 30-án visszaindultam Ausztráliába, pontosan azon a napon, amikor Grósz Károly azt a nevezetes be­szédet tartotta a Sportcsarnokban és a fehérterror rémével ijesztege­­tett. Ezt a beszédet az ausztráliai magyar lapok - mint a kommu­nizmus elrettentő példáját - teljes terjedelemben közölték. Amikor pedig megtudták, hogy én ennek ellenére végleg haza akarok térni, megvádoltak, hogy „bedőltem a kommunistáknak”. Ezt még csak tetőzte, hogy itthoni tartózkodá­som alatt a Kossuth Rádió az egyik történelmi előadásom kap­csán interjút készített velem. Eb­ből aztán egyértelműen azt a kö­vetkeztetést vonták le: „Endrey lepaktált a kommunistákkal.” De engem már ez sem ingatott meg az elhatározásomban. Amint ren­deztem anyagi ügyeimet, indul­tam vissza Magyarországra. A le­telepedéssel kapcsolatos forma­ságokat már itthon intéztem. El­mondhatom: megtaláltam helye­met szülővárosomban. Hazatelepülésem után több­ször tartottam előadásokat kü­lönböző kulturális körökben, mű­velődési házakban és egyeteme­ken, sőt legutóbb a szegedi had­test kiképző tisztjeinek is. Egyik fő célom, hogy a Szent Korona eszméjét terjesszem. Azóta erről

Next

/
Thumbnails
Contents