Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-10-01 / 19. szám
HAZAI KÖRKÉP 23 Endrey Antal középen, körülötte közvetlen rokonsága, akik szeretettel fogadták ót Magyarországon több cikket is publikáltam, valamint a Szent Korona Társaság választmányának is tagja lettem. Múlt év novemberében pedig megalapítottam a Boldog Aszszony Szövetséget, amely egy keresztény szellemű világi egyesület, tagjai között egyaránt találhatók katolikusok és protestánsok is. A lapszerkesztés, újságírás úgy tűnik végigkíséri egész életemet. Garabonciás álnéven kezdtem politikai témájú vezércikkeket írni, még mielőtt elhagytam volna Magyarországot, aztán Ausztráliában angol és magyar nyelvű lapokat írtam és szerkesztettem, és most szinte teljesen egyedül írom, szerkesztem, szedem és tördelem a tizenhat oldalas Nemzeti Újságot. Hét évvel ezelőtt alapítottam Ausztráliában ezt a lapot, és most ez év januárjától Magyarországon is napvilágot lát, s már ötezres példányban kel el havonta. Nemrég többen is megkerestek azzal, hogy azt szeretnék, ha engem választanának meg Hódmezővásárhely polgármesterének. Először meglepődtem, aztán úgy döntöttem, indulok a választásokon, s ha megválasztanának, akkor a legjobb tudomásommal, külföldön szerzett tapasztalataimmal igyekszem szülővárosomat segíteni. Más itt Ajkán az életünk Wadnay Teri néni túl a kilencvenharmadik születésnapján vállalkozott a nagy kalandra, hazatért Magyarországra:-Több mint hatvan évig éltem az Egyesült Államokban, Kaliforniában, egy virágkarneváljairól híres, nyugalmas kisvárosban. Húsz éve, hogy megözvegyültem, és ahogy múltak az évek, egyre nehezebben viseltem el a magányt, talán, mert egészségem is megromlott az utóbbi időben. Amerikában rokonaim nincsenek, s amikor két éve legkisebb húgom, Giziké is özvegy lett, elhatároztam, hazaköltözöm. Eladtam a szép házamat, kertemet. Harmincnál több gyümölcsfát neveltem, s köztük hét volt olyan fajta, amit itt nem is ismernek. Azt nem mondom, hogy megbántam a hazatelepülést, de az igazság az, hogy gyakran van honvágyam. Más itt az Ajkán az életünk, mint amilyenhez én Amerikában szoktam. Hogy miben más? Vegyük csak szépen sorba. Először is a szépséges kertem, az nagyon hiányzik. Ez egy lakótelepi lakás, nincs olyan udvara, kertje, ahova kiülhetnénk. Aztán nehezen tudom tartani a diétám. Tudja, kedvesem, az amerikai orvosom tanácsára aligalig eszem húst, inkább csak zöldségen, gyümölcsön élek. S bizony itt előfordul, főleg télen, hogy semmiféle választék nincs gyümölcsből. De azért nem panaszkodom, mert mégis csak jobb, hogy itt van velem a Giziké, a kishúgom. Fiai, unokái is gyakran hazalátogatnak Budapestről, s akkor nem vagyunk olyan egyedül. Furcsa nekem az is Magyarországon, hogy annyit kell az orvosnál várni. Rendszeresen leballagunk a körzeti orvoshoz, gyógyszert íratunk, s bizony előfordul, hogy az egész délelőttünk rámegy. Nálunk, Amerikában az úgy volt, hogy az ember bejelentkezett az orvoshoz, kapott egy időpontot, amikor fogadták. Mivel én már öreg vagyok, autót is küldtek értem. Az orvosnál pedig egy percet sem kellett várakozni, azonnal fogadott. No nem panaszként mondom, csak megjegyzem. Aztán a templomba járás is sokkal egyszerűbb volt Amerikában. Minden vasárnap jöttek értem a szomszédok, és elvittek magukkal autóval. Itt nincs messze a templom, gyalog is elsétálhatunk, de azon a lépcsőn, ami a templomhoz vezet, már nemigen tudok felmenni. Biztos megérti, hogy gyakran van honvágyam Amerikába, pedig még egy éve sincs, hogy megérkeztem három bőrönddel a húgomhoz Ajkára. Teri néni és Gizi húga az ajkai lakásban
