Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-09-15 / 18. szám
52 MESESZÓ A két hazug legény Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy legény. Elindult, hogy hazugsággal keresse meg a kenyerét. Ment, ment, de biz nem sokáig ment, összetalálkozott egy másik legénnyel.-Jó napot! - mondta neki.-Jó napot! Hova mész?- Hát én elindultam valamerre, hogy valami ingyen ennivalót keressek.- Én is éppen oda indultam - mondta a másik. - Tudsz-e nagyot hazudni?-Tudok. Te tudsz-e reá még nagyobbat?- Én is tudok.- Akkor menjünk együtt!- Menjünk! Elindultak vándorolni. Hát ahogy mennek, mennek, egyezkednek, szembe jön velük egy alispán hintón.-Jó napot, legények!- Jó napot!- Hol voltatok?- Mi Pesten.- Dehogy voltatok Pesten, most mentek arrafelé.- Mi pedig Pesten voltunk.- Ha ott voltatok, akkor mondjátok meg, hogy Pesten mi újság.- Arra ne menjen, mert ott nagy az újság - mondja az egyik legény.- Hát mi az újság?- Ott akkora madarat mutogatnak, hogy egyik szárnya Pesten s a másik Budán van.- Menj el, te nagy hazug, hát hogy mondhatsz ilyet? Ekkora madár a világon nincs - mondta az alispán, s mert hazudott a legény, kiadta a parancsot a hajdúnak: - Hajdú, huszonötöt a fenekére! Le is húzzák a hazug legényt, s huszonötöt rávernek a fenekére. Azt mondja a legény nagy mérgesen:- Megálljon, mert megmondom Mátyás királynak! Hogy mert engem megveretni, amikor tudom, hogy ez igaz? (Népmese) Megijedt az alispán, s megkérdezi a másik legénytől:- Igaz-e, amit mond a barátod?- Hát azt én nem tudom, hazudnék, ha mondanám, de azt láttam, hogy akkora nagy tojást mutogatnak, hogy két vasrúddal emelgetik. Gondolkozik az alispán. Hát azt a nagy tojást csak az a nagy madár tojhatta.- Adok száz forintot, csak ne mondd meg senkinek, hogy megvertelek. Oda is adta a száz forintot, s a legények mentek tovább. Nem sokáig mentek, megint találkoztak egy hajdúval s egy hintóval, amiben ismét egy alispán ült.- Jó napot!- Jó napot, legények, hol voltatok?- Mi Pesten.- Hogy lettetek volna Pesten, mikor most mentek arrafelé?- Mi pedig ott voltunk.- Ha ott voltatok, akkor mondjátok meg, hogy mi újság.- Mi újság? - mondja az egyik. - Nem is merem mondani. Meggyulladt a Duna.-Ó, menj el, te! - hitetlenkedett az alispán. - Hát a Duna hogy gyulladt volna meg?- Pedig meggyulladt, s szalmát hordanak bele, hogy eloltsák - bizonygatta a legény. Azt mondja erre az alispán:- Hajdú, huszonötöt a fenekére! - Hát abba a szent helybe rávertek huszonötöt a fenekére.- Megálljon, mert megmondom Mátyás királynak, amiért ártatlanul megvert! - kiabálta a legény. Gondolkodik az alispán, s kérdezi a másik legényt:-Te, igaz, amit a barátod mond?-Hát azt én nem láttam, hazudnék, ha én mondanám, hogy igaz. De azt tudom, hogy annyi a sült hal, hogy nem lehet lépni tőle. Gondolja magában az alispán: hát akkor csakugyan meggyulladhatott a Duna, hogyha annyi sült hal van ott.- Ne mondd meg, az istenért, senkinek, hogy megvertelek! - kérte, s adott a legénynek száz forintot.- Dehogy mondjuk! - ígérték azok. Mentek tovább. Hát ahogy mentek tovább, megint jött egy alispán.-Jó napot, legények!- Jó napot!- Hát ti hol voltatok?- Mi Pesten.- Ne mondjátok, most mentek arrafelé.- Mi pedig ott voltunk.- Hát mi újság Pesten? Ha ott voltatok, mondjatok valamit!- Jaj - mondta a hazug legény -, az égből egy darabocska leszakadt.-Ó, menj el, te, hát ha leszakadt volna, akkor itt is le volna szakadva. Hogy mondhatsz ilyet?- Pedig ez az igazság - mondta a legény.- Hajdú, huszonötöt a fenekére! - kiáltott erre az alispán. Amikor rávertek huszonötöt a fenekére, megfenyegette a legény az alispánt:- Megálljon, mert megmondom Mátyás királynak, hogy engem ártatlanul itt megveretett. Kérdezte az alispán a másik legényt:- Hallod-e, igaz, amit a barátod mond?- Hát azt én nem tudom, nem akarok hazudni, én ezt nem láttam. De azt láttam, hogy egy hatalmas lajtorja van a földtől az égig odatámasztva, s azon az angyalok sírva járkálnak le s fel:- Hát akkor igaz lehet - mondja az alispán. - Adok száz forintot, csak ne mondjátok meg senkinek a verést! Oda is adta a száz forintot a legényeknek, s azzal az alispán ment egyfelé, a két legény a háromszáz forinttal másfelé...
