Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1990-01-15 / 2. szám
A HATAR TÚLOLDALÁN 47 Megdöbbenés, öröm, rácsodálkozás! Csupán három szó. Mégis, olykor milyen gazdag tartalom állhat mögöttük. Ezek a gondolatok és ezek az érzések jellemezték a Kárpátalján, illetve Beregszászban eltöltött hétvégét... 1944 őszén háromnapos „malenkij robot”-ra szedték össze a 18 és 50 év közötti kárpátaljai magyar férfiakat, hogy aztán a Szovjetunió különböző munkatáboraiban kétharmad részük elpusztuljon. Embertelen körülmények között. A családokban évtizedekig csak befelé folyhattak a könnyek. Senki sem remélte, hogy egyszer még beszélni lehet arról, hogy a második világháború sem szedett oly’ tengernyi áldozatot a kárpátaljai magyarok köréből, mint a sztálinista terror. Most már emlékezhetünk... A sztálinizmus ártatlan áldozataira emlékezve kétnapos konferenciát rendeztek a beregszászi járási művelődési központban. A kárpátaljai és nyíregyházi történészek, kutatók előadásai s a túlélők visszaemlékezései egyaránt fájdalmas döbbenetét váltottak ki a hallgatóságból. Az öröm és rácsodálkozás annak szólt, hogy 45 évi hallgatás után egyáltalán résztvevői lehetünk egy ilyen konferenciának, s azt is megtapasztalhattuk: milyen nagyszerűen sáfárkodnak a peresztrojka adta lehetőségekkel az itt élő magyarok. Tisztelet a lelkes vezetőknek, akik saját irodalmi vagy tudományos munkásságukat félretéve szervezik, mozgatják az öntevékeny csoportok munkáját. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (a KMKSZ) alig egy éve szerveződött, de máris negyvenezer taggal büszkélkedhet. Egymás után alakulnak helyi szervezetei, s mindenütt nagy lelkesedéssel fognak a munkához. Újra felkerülnek a magyar vagy a kétnyelvű helység- és utcanévtáblák. Szobrot, emléktáblát avatnak. A beregszászi konferenciát is a KMKSZ szervezte. Fodó Sándor elnök megnyitójában a méltó emlékezés s az igazság feltárása mellett a megbékélés szükségességét hangsúlyozta. Dalmay Árpád, a beregszászi járási szervezet elnöke a Latorca parti Szolyva gyűjtőtáboráról szólt, ahova a magyarokon kívül németeket, ukránokat, románokat és több tízezer hadifoglyot hurcoltak. Sőt még Nyiregyházáról és „csonka Beregből” (Beregnek az anyaországi területéről) is elvittek férfiakat. Mihail Korszuny, a KGB egyik vezetője, a kárpátaljai területi rehabilitációs munkabizottság elnöke arra kérte a KMKSZ-t, hogy gyűjtsék össze a magyar falvakból és városokból elhurcoltak adatait. Az íveket pedig adják át a munkabizottságnak, hogy senki se maradjon ki a rehabilitálásból. A kétnapos konferencián Dupka György, a KMKSZ titkára a deportálás történelmi hátteréről, Csatári György és Baráth József az ungvári területi levéltár eddig titokban tartott adatairól szólt, Lusztig Károly író a kárpátaljai zsidóság kálváriájáról beszélt, Gyarmathy Zsigmond beregi kutató Nyíregyházáról és „csonka Bereg” áldozatairól adott áttekintést. Szőllősi Tibor técsői főorvos, a Felső-Tiszavidéki KMKSZ elnöke azt hangsúlyozta, hogy ki kell mondani az igazságot, és fejet kell hajtani a jeltelen sírok felett, de a bosszúnak nincs helye! A gyászhetet követően jelképes temetési szertartásra gyűlhetett össze a kárpátaljai magyarság - az ablakokban gyertyák lobogtak -, s a falvakban, városokban, számos magyarországi településen is egyszerre szólaltak meg a harangok. Véget ért egy korszak. Az oly sokat szenvedett magyar kisebbség most újra bízik, s ki tudja hányadszor, ismét terveket sző.- De sokáig hagytatok magunkra! - mondják mindenütt, Kerényi Gyula emlékezése Magyar fiatalok műsora Fodó Sándor, a KMKSZ elnöke
