Magyar Hírek, 1990 (43. évfolyam, 1-24. szám)

1990-09-15 / 18. szám

KRÓNIKA 9

FOTÓ: CSIGÓ LÁSZLÓ

szükséges eldönteni. Olyan iskolarendszert teremtsünk, amelyben az iskolatípusok közötti átjárás biztosítva van.- Korábban szüntelen vita volt a képességek mérése és a tehetséggondozás körül.- Ne a tananyagot határozzuk meg, hanem azt, hogy mit kell tudnia adott típusú iskola adott osztályában annak, aki erről megfelelő bizonyítványnyal rendelkezik. A kimenetelt szabályozzuk és annak ellenőrzési módját. Ne csak az érettségi mérjen, hanem a korábbi vizsgák is, ahol a gyermek szembesül saját tehetségével, teljesítményével. Most éppen azon dolgozik egy munkacsoport, hogy milyen vizsgák szükségesek a képességek megméréséhez. Hiszen az élet úgyis megméri, és remélhetőleg most már tárgyilagosabban fogja mérni a gyermeket. Nem a származását vagy az apja pártérdemeit fogja figyelembe venni. A teljesítményorientált szemlélet mellett gondoljunk a tehetséggondozásra, de nem a lemaradottak kárára.

Zsolnai József, az egyik legeredményesebb és mondhatni, legforradalmibb iskolatípus megalkotója most egy kutatóintézet élére kerül, de nem azért, hogy a saját módszerét kizárólagossá tegye. Sokkal inkább azért, hogy az a gondolat verjen gyökeret a magyar közoktatásban, hogy minden gyermek ért valamihez. Ha nem a számtanhoz, akkor valami máshoz. De akkor ne a számtantudásában való veresége alapján ítéljük meg őt, hanem mérjük meg ott, ahol tehetsége van. Az önbizalmat kell visszaadnunk az embereknek. Mindeddig a tanárban sem volt önbizalom, mert bármikor lecsaphatott rá az ideológiai felügyelet. Ezt a megalázottságot közvetítette az iskola, amely hatóságként állt gyerekkel és felnőttel szemben. A tanulók képtelenségből mást mondtak

az iskolában, mint amit otthon hallottak.- És folyt egy nivellálás lefelé. Nem volt sikk jól tanulni ...- Mert nem volt sikk küzdeni és teljesitmény által előre menni a társadalomban sem, hanem helyette stréberkedni, hízelegni. A szorgalmas diákot a társai kigúnyolták. Ezen a téren is feje tetejére állott az erkölcs Magyarországon. Én is átéltem a gyerekeim iskoláztatását. Pedig minden pedagógus szíve mélyén az a törekvés él, hogy nem csak tudását, hanem eszméit is átplántálja tanítványaiba. Ezt kellett korábban elnyomni! A változtatás e téren nem lesz egyszerű dolog, de nem is reménytelen, mert az ember eredendően jó, csak a külső körülmények elnyomhatják, és torz, nyomorék helyzetbe kényszeríthetik. Ha leveszik ezt a terhet, akkor kiegyenesedhetik, mint a pálma.- Csakhogy a pedagógustársadalomban vannak mélyen berágódott reflexek. Mint amikor a pórázon tartott kutyáról leveszik a láncot, és még egy darabig ugyanabban a körben jár. holott a lánc, vagy a póráz már nincs rajta. Félek, hogy ezzel számolni kell.- Biztosan lesznek ilyenek is, de sokan voltak, akik soha nem tűrték el a pórázt. Kockáztattak, és ha nem volt olyan kificamult szülő, aki feljelentette volna, akkor generációkat tudtak nevelni a saját szellemükben. Ez sem volt általánositható, de érvényes, amit a zsoltáros mondott, hogy ha rajtunk hagyod a gonoszt, gonoszszá leszünk mi is.- Mi a tennivaló a felsőoktatásban ?-A kérdések sokaságát kellene e téren is megoldani, az egyetemi felvételi rendszer hibásságától az egyetemeknek a középiskola szintjére süllyesztéséig. Itt is a legfontosabb a szabadság! Hiszen, nem lehetett választani tanárok között, hiányzott a szakválasztás szabadsága. Kijelölték, hogy melyik félévben, kinél, milyen ütemben, milyen órákat kellett lehallgatni és vizsgázni.

Ez olyan kaloda, amelyben nem lehet táncolni.

Teljesen elszakították a kutatást az egyetemtől. Igaz, hogy az akadémiai kutatóintézetek menedéket is biztosítottak azoknak, akiket ideológiai okokból eltanácsoltak az oktatástól. Csakhogy: igazi oktató nem lehet kutatás nélkül és fordítva sem. Ezt is orvosolni kellene. Aztán az utóbbi hónapokban olyan autonómiát adtak a karoknak mint sehol a világon. A karok saját maguk döntötték el, hogy ki legyen tanszékvezető, vagy kit bocsássanak el. Külföldön más egyetemek szakemberei bírálják el a pályázatokat, nem pedig egy belterjes kör, amely a saját klikkjébe emeli be a saját embereit. Ennek következtében ma az egyetemek többségében sündisznóállásbán van a korábbi párthű apparátus, és gyakran most távolítják el a másként gondolkodókat.

Ezt világosan látjuk, de a törvényeket nem akarjuk felrúgni, mert vállaltuk a vértelen és törvényes forradalmat. A törvényeket előbb meg kell változtatni, és csak azután léphetünk fel az említett körök ellen. Ellenkező esetben visszacsináljuk, ami ellen harcoltunk, és ami lehetetlenné tette az egész magyar fejlődést.- Nem áll-e fenn annak a veszélye, hogy miközben a kormány tartja magát a demokrácia játékszabályaihoz, ez a pillanatnyilag még kimozdíthatatlan réteg felbecsülhetetlen károkat okoz, mire a megfelelő jogszabály megszületik ?-Valószínűleg nagy késésben lennénk, ha kizárólag az ősz vagy a tél folyamán megalkotandó, új, Európához igazított oktatási törvényre várnánk. Szerencsére vannak alulról induló mozgalmak; a diákok nem tűrik meg a kompromittálódott oktatókat, és követelik a lemondásukat.

Nemrég mondta egy választóm, hogy azért vagyunk elégedetlenek veletek, mert egyszer már sza-